2009. február 17., kedd

Erőszak és civilizáció. Az orosz megoldás

Fontos és régi kérdésbe botlottam pár kedves — vagy inkább kedvetlen? — beszélgetőtárs megjegyzéseiben a Konzervatóriumon. Tulajdonképpen, nincs is nagyon más értelme a populáris oldalak kommentjei olvasgatásának. A civilizáció csak egy máz és hazugság, csak az erő számít, és mindenki erőszakos.

No, majd ha időm engedi, erre még sokszor visszatérek, addig is egy kis történet arról, hogy látják orosz barátaink saját magukat: milyen is a két erőszakszervezet — az orosz állam és maffia — és milyen az állam viszonya a polgárokhoz (az almaárusnő, aki a pénzét számolja, de elrakja rendőrt meglátva, és akitől csak elvesz egy almát az), illetve milyen a polgárok viszonya az államhoz (az említett hölgy kacagása és a szőke lófarkas polgár „ügyködése”).



Figyelem, prüdéria alert!



2009. február 14., szombat

Modern és poszt-modern

Pár éve holland ismerősök büszkén vittek el a rotterdami kockaházakhoz, a hetvenes évek modernizmusának holland büszkeségéhez. Közelről látszik, hogy teljesen használhatatlanok ezek a 3 szintes lakások. Drágák. És eléggé vacak az anyagok minősége — nehéz felújítani. A modern nem időtálló. A lakások egy része üresen áll. A modern projekt bebukott.




Erre jött egy másik projekt, a poszt-modern. Ha a modern értelmetlen — az emberiség nem véletlenül nem élt csúcsára állított kockákban korábban —, akkor a posztmodern vállaltan és büszkén az. Ami igazán pikáns, az az, hogy a poszt-modern a tervezett rendetlenség. De legalább jól fizet valakiknek.




Azután van egy harmadik lehetőség is. A posztszocialista. Hulladékból, ahogyan sikerül. Átgondolatlanul, vacakul, igénytelenül, oroszosan.



Amit elvesztettünk, az a nemzedékek egymáshoz ragasztott épületei, épületszárnyai. Kisebb-nagyobb átépítésekkel, ahogy a család, az üzletmenet vagy más megkívánta. Azt az eklektikát, amit a modern Bentham Panopticonja nyomán gyűlölt, a poszt-modern értelmetlenül követné. A pre-modern eklektikája ugyanis értelmes volt és kényelmes. Erre legyen példa a Darwin házából kialakított Darwin College a Cam partján.


2009. február 12., csütörtök

Márpedig

Jó estét kívánok mindenkinek!


Férfiak márpedig vannak.




Boszorkányok márpedig vannak.


Szülőföld márpedig van.


Kétely márpedig van.


Bizonyosság márpedig van.


Minden más csak ezek után jön.

Johnny Cash & U2 — The Wanderer

I went out walking
Through the streets paved with gold

Lifted some stones
Saw the skin and bones

Of a city without a soul

I went out walking under an atomic sky

Where the ground won't turn

And the rain it burns

Like the tears when I said goodbye


Yeah I went with nothing

Nothing but the thought of you

I went wandering


I went drifting
Through the capitals of tin

Where men can't walk

Or freely talk

And sons turn their fathers in

I stopped outside a church house
Where
the citizens like to sit
They say they want the kingdom

But they don't want God in it


I went out riding

Down that ol' eight lane

I passed by a thousand signs

Looking for my own name

I went with nothing
But the thought you'd be there too

Looking for you


I went out there

In search of experience

To taste and to touch

And to feel as much

As a man can

Before he repents


I went out searching, looking for one good man
A spirit who would not bend or break

Who would sit at his father's right hand

I went out walking with a Bible and a gun

The word of God lay heavy on my heart

I was sure I was the one
Now Jesus, don't you wait up

Jesus, I'll be home soon

Yeah I went out for the papers

Told her I'd be back by noon


Yeah I left with nothing

But the thought you'd be there too

Looking for you...

Yeah I left with nothing

Nothing but the thought of you...

I went wandering


A Tea-Kör ajándéka Darwin szülinapjára


Teakadémiánk (levelező tagok fent) méltóképpen ünnepli Charles Darwin 200. születésnapját. Valójában elsősorban a darwinizmust és a posztdarwinizmust, a militáns evolucionizmus és a Dawkins-kór (©Tölgy, 2009.) születését ünnepeljük, egyszersmind az ezzel összenőtt atheizmust, a-teaizmust.

Fejlett vendégeinknek ajánljuk:
Quis: Mikor él(t)?


Párbeszéd a páholyban:


Mr. Pharmacist: De látja, az ükapám ükapját már nem tudom megkérdezni, szőrösebb volt-e mondjuk a háta. Megfogtak a darwinisták.

Loxon: Bizony, az Ön hitetlen szemei elől elrejlik az igaz tudás. Az csak a beavatással (PhD) nyílik meg a helyes szívű emberek számára.

2009. február 11., szerda

Újabb teanatológia



Az atomok ütközése csupán? Vagy az uralkodó osztály trükkje?


A Becsület Napjára



A németek *** egy éjjelen nem védték tovább Budát,
összegyűlt mindegyikük, negyvenezer szoldát,
jéghideg éjjelen, mindjük sisakosan
negyvenöt vad telén, kezdődjék már a roham.
Álltak és vártak utolsó parancsra,
az égen sztálingyertyák ragyogtak.
„Áttörünk, áttörünk a Széna téren át,
áttörünk, áttörünk a Széna téren át.”

A Széna tér fényben ég, ott várnak az oroszok,
mindenük a fegyverük és a parancsnokok.
Ég a tér, látom, hogy ég, ég a Széll Kálmán tér,
nincs sötét, nincs esély, nem fut ki egy egér,
és a tisztjeik fölemelt kezekkel,
és az utcákra szegezve a fegyver.
Nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át,
nem jutnak át, nem jutnak át, a Széna téren át.

Bújnak ott a romok alatt, helybeliek, magyarok,
városukat a sok csapat, a fényes sisakosok
megszállták s az itteniek bújnak a föld alá,
bőrönd és kisgyerek és kívül a sok szoldát,
szemben egymással németek, oroszok,
éjjel jéghideg éjszaka, fog vacog,
fényben áll, fényben ég a Széna Széna tér,
fényben áll, látom, hogy ég a Széna Széna tér.

A Hattyú utcán, az Ostrom utcán csillog a sisaközön,
a sok szoldát szorosan áll, majd a parancs, ha jön.
És fél három, és érkezik, és fut és ordítva rohan
a fény felé negyvenzer, mindegy már itt a roham,
és az oroszok tüzelnek, tüzelnek,
ők meg ledűlnek, ledűlnek, ledűlnek,
üvölt a tér, dől a vér, és ég a Széna tér,
negyvenöt vad telén a Széna Széna tér.

A Hattyú utcán én úgy megyek azóta naponta át,
itt feküdt el sok tízezer, s nézem a házak falát,
golyónyomok, golyónyomok, ronda golyónyomok,
A Széna tér, látom, hogy ég, és kik elbújtak ott.
Bújt a pincébe apám is, anyám is,
míg a szoldátok üvöltve halálig.
Így megyek, én így megyek a Széna téren át,
így megyek, én így megyek a Széna téren át.

*** A 43900 katona közül körülbelül fele-fele arányban oszlottak meg a magyarok és a németek. A kitörés 1945. február 11-én este nyolc órakor indult meg.

2009. február 8., vasárnap

Az intelligens ember istenérve 01





Boszorkányok? Ugyan, kérem!

Propagande Obamasque

Nem, nem árpádsávos propaganda. Made in USA.


Az amerikai elnökválasztás rendkívül érdekes dolog, esztétikai és propaganda-szempontból mindenképpen: elvégre van három alapszín (piros, kék, fehér), és ebből kell valami csinosat kihozni mindkét pártnak.


A fiatalabb Obamának alighanem jobb dekoros és propaganda-csapata volt, és figyelt arra, hogy minél több „közösséget” szólítson meg. Amit az antiobamisták így gúnyoltak ki:


De nézzük a designeket a hivatalos honlapról. A kör alakú logo nagyon hasznos, ha kitűzőket is akarunk majd gyártani. Kis diverzifikálással a következő variációk adódnak (nem teljes lista):
a default négeres:

a vidéki parasztos:

a tanulós-iskolás (retorika: tanulás, felemelkedés):

a (neo) protestáns, elvégre ő is az:

a korlátozott-károsult-fogyatékos:

a női (retorika: a nők mindig mások, különlegesek, blabla):

és egyik nagy kedvencem: a gyerekes. A kampány során gyerekek csoportosan színezgették a kiosztott Obama-logós kifestőt -- lufik, zsírkréták, majális!

... és a legeslegjobb: a K-Eu-s bevándorlós! Klikkeljenek a képre!

Legalul Albánia sasa, 10 óránál a lengyel sas, 7 óránál az ukránok, a kis nyamvadt Szlovénia 1 óránál -- de hol van Magyarisztán? Aki felismerte, szóljon!

2009. február 6., péntek

A vezető és a szakralitás 1

Valakinek igénytelen, vitatható színvonalú, aktuálpolitizálgató, személyeskedő és egyáltalán: nem-európai posztokat is kell írnia. Ez ma én leszek, egy majdan bővítendő poszttal.


Van egy karizmatikus vezető, akinek ténykedését folyamatos fenntartással figyelem. Csodálkozva hallom, hogy a proletárfiból lett self-made-man és eszmetársainak szavai milyen eszmetörténeti háttértudást árulnak el. Az Állami Oktatóhivatal megnyilvánulásaiból most egyetlen témát pécézek ki, a kézrátétellel való gyógyítást. Ez amúgy különösen a felkent angol és francia királyok sajátossága volt, kb. a 12. századtól (amit aztán a bugris korzikai is eljátszott), ld. pl. Marc Bloch, Les rois thaumaturges.


Az Oktatóhivatal megnyilvánulásai szerint nemzetet és egészségügyet nem lehet, jobboldali (ellenzéki) pártszimpatizánsokat viszont lehet gyógyítani kézrátétellel.


Referenciák

2009. 01. 28. Gy. Ferenc szerint nem működik az a modell, hogy „jön a jó király, ráteszi a kezét a nemzetére, hogy Gyógyulj!, az pedig gyógyul és elindul”. Ugyanekkor kinyilvánította, hogy az ördög fél a tömjénfüsttől.
2008. 02. 26. Gy. Ferenc szerint kézrátétellel nem lehet meggyógyítani a magyar egészségügyet, ezért kellenek a reformok.
2006. 01. 29. L. Ildikó szerint O. Viktor a színpadon kézrátétellel gyógyította meg szimpatizánsait.