Szolzsenyicin emlékére

Üdvözletem a teakrata uraknak,

nagyrabecsült Loxonunk meghívásának eleget téve beülök egy finom gőzölgő teára Önökhöz ezen a kissé szomorkás, hűvös téli napon, s közben a nemrégiben elhunyt — és ennek kapcsán már e körben is megidézett — Szolzsenyicinre emlékezem, ugyanis ma lenne 90 esztendős. A neten keresgélve egy figyelemre méltó blogra bukkantam, ahonnan idéznék egy részletet, a teljes cikk elolvasásához kérem fáradjanak át Balogh Péter blogjára, akit ugyan nem ismerek, de bejegyzéseit olvasva tisztességes úriembernek tűnik.

A Nilov Monastériom, amely a Sztolbnyij szigeten áll (Szeliger tó).
Szergej Mihájlovics Prokudin-Gorszkij élethű, színes (!) fotója 1910-ben készült.
A szerző feltalálásáért hálánk Mr. Pharmacist-ot illeti. [L.]
Szent Nílusról (Neilosz) néhány információ.

„De legalább azt a rosszat, hamisat ne terjesszük, ami nem tőlünk származik! Ne adjunk lovat alá! Az itteni gyakorlat: a renyheség, a gyávaság kitaposott útja, hol állunk mi Gandhi egyenes, egyszerű, méltóságos és csendes kiállásától. Legalább annyit tennénk, hogy az ámítás, a cselszövő hazugság vírusait ne terjesztenénk, ha már tudjuk mindezek eredetét. Az ideológiák bedobták törülközőjüket, sterilek, kikopott a zászlójuk. Csak döntenünk kell, mindenkinek, hova áll. Nem ír alá vállalást, esküt, nem hazudik álságosan írásaiban. Nem ferdíti a társadalmi (és nemzeti) valóságot, sem félelemből, sem karrierhajhászás miatt. Nem hagyja manipuláltatni magát, nem vesz részt abban, amivel nem ért egyet. Nem szavaz gazemberekre, hazugokra, álságosokra. Nem vesz hazug újságokat, és nem hallgatja el ezek hazudozásait. Ez nem könnyű kihívás. Lesz, aki elveszti állását, fiataloknak ellehetetlenítik az iskoláztatást, de aki egyenes akar maradni, vállalnia kell! Aki erre nem képes, hiába dicsekszik akadémikusi címeivel vagy ilyen-olyan rongyaival, a tükör előbb-utóbb gyáva gazemberré minősíti, mint egy férget. Dicsőség azoknak, akik a kigombolt ingben a tankok elé feküdtek. Örök tisztelet nekik. Nem elsők leszünk, ha kiállunk önmagunkért, de nem baj, ha előttünk mások is megtették, és mi csak »követőik« vagyunk. Ha sokan leszünk, megteremtődik a csoda, de ha gyávák maradunk, ne sopánkodjunk, hogy légüres térben pangunk, tengünk.”

(Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin)