A rendőrség

pedig szégyellje magát. Tényleg.

Tüntetőknek ajánljuk továbbá Gizike öltözködési tanácsait.

Bajusz

Modern teakraták mindig figyelnek a korra és haladnak vele, alkalmazkodnak hozzá, egészen a citrompótlóig. Korunk égető kérdése nyilvánvalóan a bajusz, férfiember éke. Ezért ez ügyben is le kell szögeznem: sokféle bajusz lehetséges, de az enyémet leszámítva, a tökéletes elérhetetlen. Nincs „megváltó” bajusz, sem „refomer” vagy „közgazdász”. Tehát ne tessék ezekben reménykedni. (A bajszos tölgy ritka, de álnéven mégis szerepel a listán.)

Ha pedig bajszos emberekben gondolkodik már a nemzet, akkor tessék komolyan venni a bajusz problémát.

Adalékok egy konzervativ szerelem-elmélet alapvetéséhez (de egyben quis?! is)

Életmód-rovatunkból hiányzott egy jelentős szegmens: a magánéleti tanácsadó rovat. Tudják: érzelmek, szeret-nem szeret, mit tegyek, mit ne — effélék. Itt-ott ugyan esett említés a nemi szerelem egy-két aspektusáról, de hol vagyunk a női magazinok tapasztalati világától? És olvasottságuktól? Nem titok: messzire. De amikor Progresszió honi vezérhajóján, a Tirpákbokrétáson is vannak ilyen életmód-cikkek, a netes „pasizásról” meg a bulizásról (naná, hogy Gizike tollából), mi sem maradhatunk le. A következőkben a „házinyúlra nem lövünk” gyakorlati életbölcsességének az elméleti alátámasztását osztom meg az olvasóval, egy mértékadó konzervatív gondolkodó* nyomán (akinek a nevét direkt nem árulom el).

*

Azt mondják, hogy a férfi-nő barátság mindig vagy a szerelem kezdete, vagy a szerelem lecsengése (már amikor nem csak kamu és blöff). Azt is mondják, hogy ez érzelmeink regényének vagy a bevezetése, vagy az utószava.

De szerintem nem így van.

Mert ha egy nőt, aki amúgy a barátunk, rá tudunk venni, hogy belénk szeressen, már ezer nyűg tartja vissza attól, hogy többé ne barátunk, hanem a nőnk legyen. És igencsak lúzerek vagyunk, ha nem vesszük észre: minden versenytárs jobb pozícióban van, mint mi, akik őt egy kedélyes, de prózai oldaláról is ismerjük.

És ez nem azért van, mert a nők tettetéssel el akarnák leplezni igazi önmagukat. Bizony nem.

A nő szívében legalább akkora erővel bír a titkolódzás, mint a kommunikáció vágya. Egyszerre akar érthető és érthetetlen lenni.

Sőt: amikor már maga körül minden ipsét megtévesztett és összezavart elrejtett vagy színlelt érzéseivel (akik már mindent látnak, csak azt nem, ami van), és amikor finom kacérságai miatt már saját maga előtt talányossá kezd lenni, a nő még akkor is vágyik egy jó barát után: egy barát után, aki a nőt majd felvilágosítja a saját életének rejtélyei felől, és tisztán érti éppen azokat az indulatokat és ellenmondásokat, melyek a nő számára a leghomályosabbnak tűnnek titokszerűségük vagy tartalmatlanságuk miatt.

Szóval: a nőnek szüksége van néha gyóntatószékre is, hogy menekedhessék lelki titkainak feleslegétől. És ebbe a székbe előbb a nagynéniket vagy hasonló élettapasztalattal bíró matrónákat ültet (mert a szép és fiatal barátnőiből könnyen válna vetélytársa), azonban bizonyos életkoron túl legszívesebben férfiakat.

Ennélfogva ne tápláljunk hiú reményeket a férfi-nő barátság alapján.

*

19. századi szerzőnk nem ismerte még a pszichológiát mint tudományt, de bizonyára tudta, hogy a drámai hősnőknek majdnem mindig vannak bizalmasaik — és első komornából főhőssé válni több, mint egy átoperálás. A hermeneutikáról se hallhatott, mégis: a női lélek önértelmezését eminensen hermeneutikai problémaként írja le (már a Heidegger-porontyok előtt!). És most a Bulvárosodás Rémének ajtót nyitva teszem fel a kérdést:

Vajon ki a szerző?

Segítség: a szerző gondolatait parafrázisban közöltem, de a netes kereséshez elég kulcsszót hagytam a szövegben. A szerző erdélyi nemesember, 19. századi, aki politika-elmélettel is foglalkozott, de a forradalom után inkább szépíróként is ismert lett.

A konzervatív stílről (avagy hogyan játsszunk, és hogyan ne a világszínházban? ) — lábjegyzetek a poszt- és kommentárkultúrához

Már régóta tervezem, hogy írok Önöknek néhány kéretlen és módszeresebb sort a konzervatív stílusról. Ám az a sajátos érdektelenség, amely a témát körbelengi és mély homályba burkolja, eleddig elvette a kedvemet. Gizikéről nem is beszélve.

Most azonban elöntött a priznicekkel és hidegvizes fürdőzéssel is csillapíthatatlan harci hév – nyár lévén pedig utóbbira még hűvös égövi helyzete ellenére is gyakorta kerül sor távoli kastélyomban. Zenész barátainknál ugyanis megjelent egy cikkrecenzió Lord Shimoda jóvoltából, amely alá a szokásos modorban elindult a kommentálás. Tudják, szomorú módon az a típusú, amellyel kapcsolatban az értelmező szótárban a dögunalom szócikknél kell keresni a pontos referenciát. Engem ez a dögunalom késztetett most írásra.

Megpróbálom összefoglalni a jellemző érvelési metódust, amely a résztvevők politikai irányultságától – sajnos – független (párbeszédes – pontosabban párhuzamos monológos – formában):

1. Hülye vagy. Mellesleg.
2. Okos vagyok, de mindegy.
3. Nagyon hülye vagy. Csak szólok.
4. Nagyon okos vagyok, bár ezzel nem dicsekszem. Ott van a cikkem, az jobban elmondja helyettem.
5. Azért vagy egyébként hülye, többek között, mert azt írtad, hogy Che Guevara kék ágyékkötőt viselt, miközben pirosat viselt.
6. Nem azt írtam, amit írtam. Azt írtam, amit nem írtam.
7. Képzeld, kinyitottam egy szótárt. Többet kéne olvasnod.
8. Én meg belelapoztam ám a Guinness Rekordok Könyvébe!
9. Én olvastam ám Rubicon-t is!
10. Nekem meg a Schvoy lepecsételte az útlevelemet. Jöhetnél te is hiteles beszámolókkal.
11. Menj innen. Csak úgy mondom.
12. Találd meg utadat valamely felmenőd belsejébe, teszem hozzá higgadtan.
13. Minősítgetsz, azt tudod, ugye?
14. Te minősítgetsz, kérlek szépen. Nincs erkölcsi tartásod.
15. Kimoderállak, ha ilyeneket mondasz.
16. Ezt a ti kutyátok kölykénél így szokták. Csak analizáltam.
17. Szép kis analízis. Relativizálsz.
18. Idehozom neked ugyanazt az idézetet kétszer, te meg rá se rántasz. Te relativizálsz, különben is, édes pajtásom.
19. Na most aztán már irgum-burgum, de tényleg. Ha még egyszer azt mondod, hogy én relativizálok, erkölcsileg ellehetetlenítelek és kinyomom a szemedet.
20. Kutyátokkölke. Csak moderáljál ki. Itt van a mellkasom, tessék, tépd ki a szívemet is. Annál inkább hősies vörös színben fog pompázni, ha eddig nem is – mert eddig semleges, strukturalista szívem volt! De most!
21. Nem kell a duma. Terroristák vagytok ti mind. Ebből is látszik.
22. Támaszd alá. Különben is ti vagytok a terroristák. És még szöveget se tudtok értelmezni.
23. Már eléggé alátámasztottam. Lásd 1., 3., 5., 7., 9., 11., 13., 15., 17., 19., 21., na meg 23. pontokat, ez utóbbi a leglényegesebb.
24. Ez nem támaszt alá semmit, csak a 4-es pontot, meg azt, hogy a 3-as pont saját magadra vonatkozik elsősorban.
25. Nem fogunk itt filológiai vitákat folytatni, amikor te egy kiállhatatlan terrorista vagy. Olvasd el újra és kész. Akkor majd rájössz, hol lakik a konzervatívok istene.
26. Ott lakik a kutyaólban.
27. Na tessék, ateista vagy. Ateistákkal nem vitázom. Azoknak nincs is erkölcsi érzékük. :)))))))), valamint :(((((((((
28. Muhhahha, :DDDDD
29. Bruhahahahahahahah (ezt nevezed te érvelésnek, te kis maszopos penészvirág?)
30. Ennyit rólad, Magyar Nemzet-fan.
31. Na jól van, most már idézz, pöttömjankó, mert seggberúglak, aztán anyád is megnézheti, hogy repülsz.
32. Már bocsánatot kérek, de én egy jó cikket írtam. (Sírni kezd.)
33. Na, most már lelépek, megyek meccset nézni inkább.
34. Futballhuligán!
35. Utalnék a 29. pontra. Egyébként a meccs jó. Már 2-0.
36. Különben meg kiirtottátok a zsidókat.
37. Na állj. Ti irtottátok ki a zsidókat. (Közben 3-0)
38. Nem, ti.
39. Nem, ti (ezt már a 37-es pontban is bebizonyítottam).
40. Az semmit nem ér. Elkened. Olvasd el, mit írtam a 38-asban. Az minden érvedet rombadönti.
– idegen közbelép: Mit kell ezen vitatkozni, Che Guevara egy Horthy-imádó fasz volt. OFF Különben meg nagyon szép ajándékokat kaptam karácsonyra.
41. Téged nagyon csúnyán lejátszottak a pályáról. Én alázatos keresztény vagyok, de így is megállapítom tárgyilagosan, hogy romokban heversz.
42. Kevés vagy, mint balatonszeletben az erkölcsi érzék, horthy-rajongó! Kereszténység, pfuj, öldöklő magyar nagyonszentkirályok.
43. Ne sértegesd a szentistvánt, nem civilizált dolog.
44. Ennél még Che Guevara is nagyobb szent volt.
45. Revideáld magad, vagy kikötözlek egy fához, aztán felgyújtalak egy rakás Népszabadság tetején.
46. Na tessék, ez az igazi „szent” istváni szellem!
47. Unlak, elmegyek.
48. Ámen.
49. Mégis visszajöttem.
50. Érdekes, talán csak nem lelkiismeretfurdalást éreztél a 36-os érvem miatt?!
51. Nem, hanem időközben kiestek a lappok, és nincs jobb dolgom, mint téged gyepálni.
52. Nekem sincs jobb dolgom, de ezt nem vallom be.
53. Akkor újra: még mindig nem érted, hogy hülye vagy?
54. Még mindig nem. Még mindig úgy gondolom, hogy okos vagyok. Viszont te hülye vagy, az már biztos.

etc. ad infinitum (a valósággal való bármely egyezés... stb.) Mármost, mi a teteje mindennek?

By the way, Kínai Kálmán és Trágár Tóni, ha a konzervatív stílusnak nem is éppen mintapéldányai, legalább posztokat írnak, és nem kommentálnak annyit feleslegesen. Viszont a fentiek után bárkinek is joggal fájhat, hogy a kommentárok színvonala alacsony? Magunkon kellene kezdeni a nívó javítását.

Hogy ne csak parodizáljak itt, íme néhány arany ötlet, néha óvodás szinthez szabva (sajnos van értelme).

a) A nick-eket annak venni, amik: nevek, szerepek. Nem tudjuk, ki és miért rejlik mögötte —> a konkrét szerepre reagálni, nem a feltételezett és paranoid módon felruházott személyre. Az internet, különösen pedig a blogoszféra ráadásul hamis terület, itt mindenki játszhat szerepet; nem valós személyek, hanem kreált maszkok, néha kísértetek ütköznek meg.

b) Tekintélyalapú érvelés helyett elsősorban gondolati érvelés. A tekintély bármikor és bárki által kétségbe vonható. Ehhez kapcsolódóan: nem venni hitelesebbnek egy hivatkozott írott forrást, mint egy személyes beszámolót, vagy mint egy személyes benyomást és álláspontot – csak azért, mert az írott: írott, s tehát bibliográfiai adatokat lehet idézni hozzá.

c) Szükségtelen a vitapartner számára axiomatikus dolgokat „megdöntöttnek” és „megbukottnak” nevezni, mivel semmi foganatja. (A másik nem tekinti így – ha egyáltalán feltételezzük, hogy nem játékból köti az ebet a karóhoz).

e) A nagyon nagy ökörségeket figyelmen kívül kell hagyni. Egyáltalán nem szükséges dialógust folytatni, ha az hiábavaló. Hogy a felesleges magyarázkodással csak az ezeket minimális erőfeszítéssel kicsikaró ámokfutók nyerhetnek előnyöket, azt – ha Loxontól nem – már Manyi Bécitől is megtanulhatták volna.

f) Néha mondhatunk valami kedveset vagy elismerőt is vitapartnerünknek. Szavatolom, hogy nem fog fájni.

Kiegészítés mindezekhez: nem fog semmi eldőlni az ilyen rossz kis onlájn mém-csörtékben. Hiúságunk nem fog sosem kielégülni, ellenfelünk pedig nem fog kiesni a nyeregből, és főleg nem akkor, amikor (ál)arcunkra esünk, mert kiderül, hogy aki ellen mozgósítottuk az egész bábeli könyvtárt, csak egy kreált maszk.

Persze mindezt ne vegyék készpénznek, ez csak egy alakoskodó, hiú és magasztos nick magánvéleménye.

*

Post Scriptum

Posztzárta után a Konzervatórium blog idézett posztja érdekes,
egyszemélyes ámokfutássá alakult a megkritizált és feleslegesen felhúzott szerző,

Mathias Brandy

részéről.
Úgy látszik, vannak még igaz komédiások a világon.

Mi továbbá elkönyvelhetjük: jó helyre tapintottunk, amikor
a kommentálás diszkrét bájáról
e poszt hozzászólásait mutattuk be példaképp.

Reactionary nevű szerzőnknek pedig ezúton mégiscsak gratulálnunk kell.

Vasárnapi bejegyzés a ballonból

Jó teakratáink láthatólag újabban főként azzal vannak elfoglalva, hogy a szalon régi bútordarabjai közül kimozdulva sétákat tegyenek a közeli utcákban, leálljanak beszélgetni különféle terecskéken. A demokratikus csevej posványa azonban – jelentsük ki sietve: – förtelem. Márpedig Jacques Bonhomme-mal vitázni annyi mint demokratává süllyedni. Főként, ha az illető inkább Jacques Malhomme-ként aposztrofálható. Akkor már a szóba elegyedés is sok, s egyáltalán nem a leereszkedés nehézségei miatt.

Addig rendben van, hogy kalamárisba mártjuk a lúdtollat, s a szűz papírra vetünk néhány jól meggondolt mondatot olyasmikről, mint például az arany zsebóra szerkezete, vagy a liberális kontraszelekció. Ám belemenni parttalan vitákba idiótákkal, akik sem véleményünket, sem személyünket nem tisztelik: rangon aluli. S még valami: ha Mohamed mégsem megy a hegyhez, a hegy fog menni Mohamedhez. Ha meg mégsem teszi, az ő baja. Ezt egy igazi, chatista hegymögi üzeni Önöknek.

Mi ezt a napot a Tuileriákból való felszálláshoz tartottuk roppant alkalmasnak.

Mivel ünnepnap van, nézzük át, mit alkotott két vándorolni, de otthon lenni is szerető szerzőnk ott, ahol a hétköznapokon kopogtatták sétapálcáikat, kedves és megtisztelő meghívásoknak eleget téve. Nincs is jobb dolgunk, lévén a Montgolfier-ballon fedélzetén, ahol épp tartózkodunk, nem lehet örökké a panorámát, vagy a köteleket figyelni, így a nyugodt perceket kihasználva feljegyeztem emlékeimet, s most lehajítom a szélbe:

Míg Tevvton az Öt Torony Városában folytat expedíciót, a Reakcióra kihelyezett tea-kör pedig pörög tovább, aszimptotikusan a végtelenhez közelítve kommentárjai számát (ismeretlen okokból pont e poszt alá), Tölgyünk, kinek nagy árnyékában időnként kacagva megpihenünk, a Reakció repertoire-ját bővítette egy megszokott-tól eltérő arcképpel a méltatlanul lovaggá ütött John Lennon-ról. Mint fáradhatatlan és alapos világjáró, tájékoztatott még bennünket bizonyos dél-óceániai hagyományokról is. Végezetül felidézte F. egyik emlékezetes tanházi feleletét.

Loxon, aki annyit papolt ma Önöknek a hűség és a lakonikusság fontosságáról, tájékoztatta a nagyérdeműt ab ovo avítt Körünk megalakulásának körülményeiről, valamint bizonyos – Tölgy által helytelenített – ideológiai tisztánlátásra hívta fel a figyelmet. Ezt követően szólt a közhöz 1956 és a (kimondani is fájdalmas:) kommunista átörökítés igazságtalan és arcátlan voltáról. Lepecsételt archívumokban kutatva talált egy jól rejtegetett filmet V. eljövendő, rémséges regnálásáról, a súlyosan elhallgatott '68-as békepolitikáról, valamint a Liberális Párt végtelenül sikeres kortesdalának eredetéről.

Előbb azonban megvédte a tradicionalizmus szent ügyét.

Végezetül, ha vasárnap lévén nincs jobb dolguk, mint a nagy befolyású világszőttest tanulmányozni, üssék fel a Rém és Becsület című folytatásos politikai nagyregényt, amely a Magyarországon éppen folyó könyvhét szenzációja, és amelyből többek között az is világossá válik – figyelem, leleplezés egy eddig féltőn rejtegetett titokról! –, hogy míg fenti két szerzőnk az összes lehetséges fórumon összerúgja a port Gizikével, valójában a háttérben pimasz módon összejátszanak.

Lethal weapon

Nem értem ezt a harckocsi-mániát.

Lehetnek hatékonyabb fegyverei is egy kis, ámde csóró országnak. Csak mesélni kell magunkról, Abszurdisztánról, a világnak.

Blogháború

A HADÜZENET TIRPÁKIÁBÓL:

2008. május 5.

Gizike
Bónusz kisszínes
Elcsípett beszélgetésfoszlány a búzablogból:

Stüncike: – Tegnap esett az eső, ma meg süt a nap.

Mérvadó kommentelő: – Egy igazi konzervatív nem mond ilyet. Persze ezt csak az tudja, aki ismeri a szó EREDETI jelentését.

St. – És figyelitek, mennyi légy van mostanában?

MK: – A légy önmagában semmit sem jelent, ha a konzervativizmus EREDETI jelentéséből indulunk ki. A légy csupán oximoron, a tudattalan leképezésének eszköze, a destruktívizmus megjelenítése. Egy igazi konzervatív ugyanis meritokratikus.

St. – Szerintem a mákostészta finom.

MK: – Jellemző liberális felfogás, a tarthatatlan és destruktív demokrácia felmagasztosítása az igazán számító konzervativizmussal szemben. Burke, Scrutton, Oakeshott. Kezdésnek őket javaslom tanulmányozásra, ha diskurzust akarsz folytatni az itt jelenlévőkkel.

St. – Te ugye nem vagy normális? Hülye vagy, ugye?

MK: – Nem, egy igazi konzervatív arisztokratikus, monarchikus és teokratikus, te szarházi görény köcsög.

Bejegyezte: Gizike dátum: 17:08