Biológia és képzőművészet — a piltdown-i ember

Zoltán és a piac közkívánalmára a Tea-Kör számára írta Lornyon professzor, a droid-, troll- és mémkutatás kiváló franciaországi képviselője.

\O=O\

Már írtunk volt az egykor híres indiai Ráma-margarinról és kárpát-medencei rokonáról, a Túró-Rudiról.

Érintőlegesen szóba került már a közismerten mállós piltdown-i teasütemény esete is. De hagyjuk meg a szakácsművészetet a lányoknak.

Ezúttal komolyabb dolgokkal foglalkozunk. A piltdown-i emberrel, más néven Eoanthropus dawsoni c. objet trouvé-val, amelyet egyesek Sir Conan Doyle leleményének tulajdonítanak. A Komolytudósok nevű társaság ezt az alkotását 1912-ben hozta össze, 1953-ig minden szalonban kiállították, könyveket díszítettek vele, mígnem egy műkritikus azt nem állította, hogy egy orángután, egy csimpánz és egy homo sapiens-egyed törmelékeinek kombinációja, s mint ilyen, immár rég kiment a divatból. Mivel a közönség innentől nem bálványozta többé az alkotást, gyorsan eltették szem elől, be a Fogadó a beszélő majomhoz „büszkeségeink” vitrinjébe.

A Komolytudósok Charles Dawson vezetésével a Londoni Földtani Társaság ülésén leplezték le művüket, amely osztatlan sikert aratott. Habár Marcellin Boule és Gerith Smith Miller 1915-ben, Franz Weidenreich pedig 1923-ban már tákolmánynak nevezték és fércmunkának tartották a fantáziakoponyát, a szobrászokat (a már említett Dawson-t és Arthur Smith Woodward-ot, a British Museum földtani részlegének vezetőjét) még 30 évig övezte elismerés. Mi még ma is elismerjük őket, hiszen de gustibus non est disputandum.

Az irodalmi osztály természetesen előbb összehozta a lelőhellyel kapcsolatos mítoszt, amelyet Gellér B. István is megirigyelhetne. 1938-ban még szövegezett emlékművet is avattak szónoklat kíséretében a „lelet” helyén a felfedezők és az „emberelőd” tiszteletére, sőt kocsmát is elneveztek a közelben a piltdown-i emberről.

To be continued ugyanitt.

Mert közben Mr. Pharmacist megtalálta a hiányzó láncszemet. Ezennel felkérem őt, hogy mutassa be kis, tudósokból álló körünknek.
Gyógyszerész úr, prezentálná a leletet?

John Cooke festménye a Komolytudósok nevet viselő, többnyire szabadkőműveseket tömörítő művészeti társaságról. A társaság tagjai A beszélő majomhoz nevű fogadóban találkoztak, s ott hódoltak az OuLiPo-hoz hasonló ironikus irodalmi-festészeti és szobrászati tevékenységüknek.

Hátsó sor (balról):
F. O. Barlow, G. Elliot Smith, Charles Dawson, Arthur Smith Woodward.

Első sor:
A. S. Underwood, Arthur Keith, W. P. Pycraft, és Sir Ray Lankester.

A Tea-Kör ajándéka Darwin szülinapjára

Teakadémiánk (levelező tagok fent) méltóképpen ünnepli Charles Darwin 200. születésnapját. Valójában elsősorban a darwinizmust és a posztdarwinizmust, a militáns evolucionizmus és a Dawkins-kór (©Tölgy, 2009.) születését ünnepeljük, egyszersmind az ezzel összenőtt atheizmust, a-teaizmust.

Fejlett vendégeinknek ajánljuk:

• Biológia vagy festészet?
  
• Az élet (figyelemmel a kommentárokra is)
  
• A tudomány vesszőfutása
• Az arrogáns tudós evolúciója
• A Ramapithecus hanyatlása
• A Pithecus Erectus-ról
• Fogas kérdés
• Van-e időbeli kezdete a teremtésnek?
• (Általában a tudományos frontról)
• Busz-szlogen generátor
  

Fejletleneknek:

• www.darwinnap.hu
• Bizonyíték a Csapásmérő Tea-Klub elrettentő vizierejéről

Quis: Mikor él(t)?

Párbeszéd a páholyban:

Mr. Pharmacist: De látja, az ükapám ükapját már nem tudom megkérdezni, szőrösebb volt-e mondjuk a háta. Megfogtak a darwinisták.

Loxon: Bizony, az Ön hitetlen szemei elől elrejlik az igaz tudás. Az csak a beavatással (PhD) nyílik meg a helyes szívű emberek számára.

Biológia vagy festészet? — avagy Rudi vidám vége

„A Képes 7 címlapján megjelent a Muray Róbert festőművész által megalkotott új, leghitelesebb [? — Loxon] Rudapithecus-portré. Az 1987. március 14-ei szám olvasóira értelmes tekintetet sugárzó, egy kicsit ráncos arcú, jól fésült, őszes szőrzetű, a csimpánzéhoz nagyon hasonló fej tekintett.”
[K. L., kiemelések tőlünk]

Korunkban a festészet nagyon népszerű, komoly tudósok például szívesen előnyben részesítik a már elavult laboratóriumi technikákkal szemben. Ezért aztán honi és külhoni művészeink — megirigyelve a Piltdown-i ember Nakonxipánban [PowerPoint prezentáció] c. avantgárd alkotás zajos sikerét — többen megalkották a Rudapithecus kalandjai c. gyűjteményes kiállítást, amelynek híres darabja állandóan megtekinthető többek között a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban.

Akár a preraffaeliták a maguk női eszményéhez néhány egyszerű sorból származó hölgyet, az evolucionisták is egy-egy tematikus modellt vettek alapul (általában néhány fogat), majd ezt fantáziájuk szerint elnevezték, kiegészítették, feldíszítették, nagy teret biztosítva így a művészi kreativitás kibontakoztatásának. Szemben a többi avantgárd irányzattal — például a kubizmussal —, amely különböző szabályokkal diktatórikusan megkötötte a művészek kezét, az evolucionizmus lényege pont a fantázia minél szabadabb használata volt. A megkötés mindössze néhány objet trouvé, ún. „lelet” alapul vétele volt. Ezeknek bármely egyébként szabad alkotásban benne kellett valamilyen formában lenniük, ha csak apropóként is. Az evolucionizmus művészettörténetileg így a dadaista kollázstechnikához állítható legközelebb.

A modellek ábrázolásának mikéntjében korszakváltásoknak lehetünk tanúi, nagyjából három fázisra tagolva a művészeti mozgalom tevékenységét. A rudabányai evolucionista iskola korai fázisában Rudit felegyenesedett, igaz magyar paraszt embernek ábrázolták, majd az irányzat radikalizálódásával Rudy lassan csökött elméjű igaz magyar majommá, végül — a fauvizmus hatására — egzotikus afrikai mandrillá változott.

A művészek a Komolytudósok nevű ironikus-humanista írói és baráti társaság „elméleteit” vették alapul, melyeket a társaság tagjai kéthetenkénti „Fogadó a beszélő majomhoz”-béli találkozóikon találtak ki. Szemtanúk beszámolói szerint a Komolytudósok (egy hagyomány értelmében) sok tequilát ittak, mint Galilei. Állítólag ilyen táblákat firkáltak találkozóikon, majd ezeket mindenki nagy mulatságára kiállították a söntés mögött.

THERE WAS DEFINITELY AN ANCESTOR
OF MANKIND CALLED RUDAPITHECUS.
NOW STOP WORRYING AND ENJOY YOUR LIFE.

A Rudapithecus köré — különböző ötletek alapján — egyébként egy egész történetet szőttek, s a ramapithecus (A Ramapithecus országlása és nehéz bukása c. képregény-pamflet főszereplője) rokonaként tartották számon, amely egy a „piltdowni hatok”-kal együttműködő művészcsoport kreációja volt. A lassan evolválódó összművészeti szerepjáték irányítói szerint azonban a ramapithecus két állkapocstöredékből életre hívott lényéről időközben sajnos megkerült az akta, hogy a majmoknak jelentett. Ezzel a politikai viccel akarták eltemetni saját kreálmányukat, hogy valahogyan megszabaduljanak a már terhessé vált mítosztól, amellyel rajongóik (például akadémiák) övezték a fantázia-szülte lényt.

A Rudapithecus kitalálói most a Gabi nevű Rudy-rokon inventálásával mondtak requiemet a már hungaricummá vált „emberelőd” felett.

A jeles sci-fi-író és rap-sztár, Richard Dawkins azonban szerette volna felhasználni mindkét művészcsoport munkáit, így kérte, Rudit is maszkírozzák újra — jelentős támogatásért cserébe. Mit volt mit tenni, Rudy-t, az ugar mácsóját is újra kellett sminkelni, hogy jobban mutasson a Dawkins-koncertek háttértáncosai között:

Állítólag R. Dawkins művei olyan sikeresek Amerikában, és most már Európában is, hogy néhány olvasóból előtört a majom, miközben a művész — aki bizonyosan nem számított arra, hogy műveit komolyan veszik — civilizált ember maradt.

„Kretzoi Miklós professzor megállapításai nyomán, Kordos László szakmai útmutatásával Kolozsvári Miklós festőművész elkészítette a Rudapithecus első »rekonstrukcióját«. A nagyméretű festmény napjainkban a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kiállításán látható. (Az ÉT 1979. március 23-ai számában is megjelent.) Az első portré egy felegyenesedett, két lábon járó, kezében megrágott faágat tartó, értelmes, szinte emberi tekintetű ősmajmot mutat [khm — Loxon]. A rekonstrukció alapjául kizárólag az alsó és a felső állkapcsok formái, valamint a félreismert — felegyenesedett járásra utaló — térdízületi csontok szolgáltak. A szemüreget felülről szegélyező erős homlokeresz és a laposan domborodó koponyatető a fantázia műve. Akkor még senki sem tudta, hogy a 10-15 millió évvel ezelőtt élt emberszabású ősmajmoknak nem alakult ki a mai csimpánzokra és gorillákra jellemző erős homlokereszük.” [K. L., kiemelések tőlünk]

„Magyarországon a Móra Kiadó gondozásában jelent meg 1992-ben Kordos László Ősvilágunk képekben című könyve, amelyet Veres László grafikus nagyméretű poszterei díszítettek. (Átdolgozott változatát 1999-ben a Szalay Könyvkiadó jelentette meg.) A vízi környezetben tenyésző gazdag mocsárcipruserdőben a fák lombjai között feltűnik a nagyobb, csimpánzszerű Dryopithecus egy kissé harcias felsőteste, miközben távolabb gibbonokra emlékeztető Anapithecusok függeszkednek a fák ágain.A nem tudományos illusztrációnak készült festmény olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Torontói Egyetem és a Magyar Állami Földtani Intézet világszerte meghirdetett oktatótáborának interneten is elérhető címlapjává lépett elő.” [K. L., kiemelések tőlünk]

L‘Univers du Viviant 1987. augusztusi címlapján ábrázolt Rudapithecus-portré. Megalkotója, Gaetan Chalene kizárólag képzeletére támaszkodva jelenítette meg a zöld szemű, érzéki ajkú, mandrillcsíkos fantáziamajmot.” [K. L., kiemelések tőlünk]

(Ez mind ő volt egykor.
Négy kép a Rudapithecus kalandjai c. retrospektív evolucionista vándorkiállítás darabjaiból.)

A Ramapithecus hanyatlása és kitartása a végeken

Magyarország egy elit hely. Tudományos szempontból is. Körülbelül, mint a legutolsó gyarmatra, ide is lassan érkeznek el a haladók gondolatai. Értsd: később érkeznek, viszont annál tartósabban maradnak. Provincialitásban ugyanis még 18 évvel a rendszermártás után is ripacs kis hely hazánk.

Itt van például a Ramapithecus bájosan szemérmetlen esete. A „legendás Leakey-szerencse” örököse, az antievolucionizmussal véletlenül sem vádolható Richard azt írja Az emberiség eredete című könyvében (magyarul: Kulturtrade kiadó, 1995)*:

“When first discovered, ramapithecus was put forth as a human ancestor. This proposal was based on jawbone fragments and a few teeth. This creature was depicted as an ape man for decades. Later it was admitted that it was not a direct ancestor of man. Please forgive me but upright posture can only be determined via pelvic structure. Otherwise there is absolutely no basis to assume it. Yet evolutionists assumed it on the basis of a few teeth and jawbone fragments. So this indisputably so-called ape man was simply based on evolutionist's wishful thinking and a dash of their vivid imaginations.” [2. kép /eltűnt/] [3. kép]

Az online biológiai felvételi előkészítő most ezt írja [itt]:

„Akármelyik elképzelés is az igaz, abban ma már mindenki egyetért, hogy a Ramapithecus faj képviselői nem emberfélék voltak (ellentétben a 159. oldalon közöltekkel!). A közeli rokonságot az első, még 1932-ben előkerült leletek néhány — valóban emberszerű — vonása alapján feltételezték, de az azóta (1980-as évek) feltárt teljesebb maradványok megerősítették a molekuláris biológusok kétkedését, miszerint ilyen régi (10 millió évnél idősebb) leletek nem lehetnek az ember felé vezető leágazás képviselői. Ma a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Ramapithecus az orángután egy korai megjelenési formája.”

Mit ír ezzel szemben a Tétel.info:

Az emberi élet kezdetei

Az emberelőd — (Ramapithecus)

• kb. 14 millió éve különült el az emberszabású majomtól
• felegyenesedve járt → használta a kezét
• gyümölcsöt, magvakat, néha húst evett
• kisebb csoportokban élt
• nem ismerte a tüzet
• nem beszélt

A Lapoda Kislexikon:

„A legrégebbi, biztosan emberféle előd a Ramapithecus, amely 10-12 millió éves. Hazánkban is találtak 10 millió éves majomleleteket. Ezek közül a Rudapithecus hungaricus a Ramapithecusok rokona.”

Honffy Pál szerint nagyon jól fogalmaz a tankönyv, amikor így ír:

„A következő — példaszerűen jó — meghatározásban érdemes megfigyelnünk a világos vonalvezetést, a gondolatok szabatos rendjét.

A ramapithecus 10-12 millió évvel ezelőtt élt emberféle. A nevében szereplő »Rama« szócska az indiai mondavilág egyik hősére utal, mivel a faj egyik képviselője Indiából került elő. A pithecus szó jelentése majom, ami azt jelzi, hogy ez az ősünk még nagyon közeli rokonságban állt az állatvilág főemlősével.”


Tehát elmondhatjuk, hogy az evolucionista tudósok fegyvertárában, valamint az oktatásban létezik egy módszer, ami hasonlít egy óvodában megtanult mondókához (rajzolni is kell hozzá):

Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske.
Kicsi nyaka, nagy a hasa, készen van a török basa.

Barátaim, igyunk egy forró teát, kegyelettel gondolva szegény, akaratán kívül kultúrhőssé, majd az antievolucionizmus mártírjává vált ramapithecusra, aki — leggyengébb láncszemként — úgy került az „emberiség evolúciós családfájába”, mint Pilátus a krédóba. Legközelebb, ha Darwin-gumóinkat eléri a vád szele, a dryopithecus-ról írunk majd, hisz ő is megér egy misét.

* * *

* A könyv magyar kiadásának fülszövege:

„Richard Leakey, a világhírű antropológus minden bizonnyal örökölte a legendás »Leakey-szerencsét«, mive ő talált rá a Turkana-tó partján 1984-ben a Homo erectus több mint 1,5 millió éves csontdarabjaira. A szenzációs lelet megtalálója most a Világ — Egyetem sorozat számára írt könyvében foglalja össze a legújabb kutatási eredményeket, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy mind pontosabb válasz fogalmazódjék meg a kérdésre: mi tette az embert emberré?”

"Politically Correct" tudomány és a Pithecus Erectus esete

Jézusom

„Mielőtt bárki politikai síkra terelné a kísérlet értelmezését és esetleg azt szűrné le belőle, hogy a liberálisok adekvátabb módon gondolkoznak, előre szólok, hogy ez az eredmény mindössze annyit jelent, hogy bizonyos típusú feladatokban a liberális beállítottságú emberek jobban teljesítenek. Ahogy a szerzők is kiemelik a cikkben, más szituációkban, ahol például épp egy stabil válasz az optimális, ott valószínűleg a konzervatívok érnének el jobb eredményt.”

Eddig a kutatócsoport PC magyarázkodása.

Ez csak egy példa arra, hogy az amerikai tudomány pontosan olyan színvonalú eredményeket produkál, mint anno a szovjet. Ezek a dolgok bulvárheccnek illenek be, ezért beraktam őket a bulvár-rovatba is.

*

Íme, a „felvilágosodás” öröksége. Egy dolgot biztosan leszűrhetünk: az aufklérer tudományfelfogás szoftverei majomagyon futnak a legjobban. De sajnos a majomagy sem haladó: borítékolhatóan ugyanolyan majomkodó bizonyítékokkal áll elő. Ugyanaz a kognitív és motorikus pattern immár néhány évszázad óta.

Ateista és Agnosztikus Klub
Szabadgondolkodó
Szkeptikus blog

Vágó Istvánnal vagy (más szinten) Tatár György-gyel vitatkozni nem sok értelme volna. Viszont hogy ne csak a „szkeptikusok” (önmagukat kétségbe nem vonó) marhaságai, leninista vágású és újra divatba jött keményvonalas ateizmusuk álljon itt, nézzünk egy kevés másfajta megközelítést is:

Buji Ferenc: Az ember evolúciós önértelmezése
Ugyane szerzőtől különösen ajánlom még:
Buji Ferenc: Hol van Isten? In: Magasles, Kairosz Kiadó, Bp., 2006.
Titus Burckhardt: Kozmológia és modern tudomány
René Guénon: A fejlődés mítosza
René Guénon: Két mítosz: Civilizáció és fejlődés

Ateaista