Are we living just for pleasure, or for reasons yet unknown?

Longfellow: A nyíl és a dal

Egy nyílvesszőt a levegőbe lőttem,
Lehullt, nem tudom, hol, messze előttem;
Akármily gyorsan futottam,
Nyomába mégse jutottam.

Egy dalt a légbe lehelltem,
Lehullt, nem tudom, hol, nyomára se leltem,
Mert, haj, kinek van oly erős látása,
Hogy egy dal repülését lássa?

Nagy későre a nyilat véletlen
Egy tölgybe fúródva lelém, eltöretlen’,
S a dalt – mikor utolsót rezgett éppen –
Megleltem egy barátomnak szívében.

(Ford.: Benedek Marcell)

*



*

Longfellow: Psalm of Life

What The Heart Of The Young Man Said To The Psalmist

Tell me not, in mournful numbers,
Life is but an empty dream!
For the soul is dead that slumbers,
And things are not what they seem.

Life is real! Life is earnest!
And the grave is not its goal;
Dust thou art, to dust returnest,
Was not spoken of the soul.

Not enjoyment, and not sorrow,
Is our destined end or way;
But to act, that each to-morrow
Find us farther than to-day.

Art is long, and Time is fleeting,
And our hearts, though stout and brave,
Still, like muffled drums, are beating
Funeral marches to the grave.

In the world`s broad field of battle,
In the bivouac of Life,
Be not like dumb, driven cattle!
Be a hero in the strife!

Trust no Future, howe`er pleasant!
Let the dead Past bury its dead!
Act, — act in the living Present!
Heart within, and God o`erhead!

Lives of great men all remind us
We can make our lives sublime,
And, departing, leave behind us
Footprints on the sands of time;

Footprints, that perhaps another,
Sailing o`er life`s solemn main,
A forlorn and shipwrecked brother,
Seeing, shall take heart again.

Let us, then, be up and doing,
With a heart for any fate;
Still achieving, still pursuing,
Learn to labor and to wait.

Javaslatok a gazdasági világválság megoldására I.

Úgy hallottuk, hogy Izlandot a gazdasági összeomlás sötét árnyképe fenyegeti. Noha ejtettünk néhány könnycseppet azért a két-három izlandi üzletemberért, aki most esetleg elveszti valamilyen külföldi érdekeltségének töredékrészét (ámbár azt majd, példának okáért, a brit állam — nehézségei ellenére — állja), alapvetően meg vagyunk győződve arról, hogy az izlandiak kreatív emberek, akik szigetükön találnak sokféle létezőt, amely nem mérhető árfolyamokban, és amely létezők tökéletesen ellátják majd ezt a titokzatos szigetet ún. „energiával”, amelyek „erőforrások” lehetnek számukra, és amelyek eleget jelenthetnek a boldoguláshoz. Már érkeztek is felvételek izlandi barátainktól, Nonni-tól és Manni-tól, amint a csúf válságtüneteket (aka amerikai bankházak manipulációi et al.) feledve pónira szálltak. És, Óđinn-ra!, nem tört le a két kezük.