A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lukács. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lukács. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 18., péntek

Madarat tolláról...

...a filozófust meg marxista diktátor-barátjáról. No és persze szintén tolláról, amellyel Szocializmus a XXI. században című munkáját megírta. Egyáltalán nem látnak rosszul: XXI. és nem XX. századról van szó.

Mészáros István (avagy István Mészáros) ugyanis Hugo Cháveztől vehette át a kitüntetést, és az ezzel járó 150.000 dolláros (!) pénzdíjat. A 102 pályamunka közül nyilván nem volt nehéz a győztes mű kiválasztása, hiszen a (2006-ban!) az MTA-tól (!) Lukács-díjban részesült „filozófus” régóta a dél-amerikai kommunista majomember barátja, íme hozzá írt ódája: Bolívar és Chávez: a radikális elhatározás szelleme.

Ízig-vérig marxista munkáit újabban a L'Harmattan adja ki.

István Mészáros, egy „magyar filozófus”
(József Attila-díj, Kossuth-díj, Lukács-díj)
— Könyvei GoogleBooks-on

István Mészáros Archive (marxists.org) —

2008. augusztus 7., csütörtök

Lukács mint erkölcsi probléma

Úgy 2004 és a növekvő olajárak óta tart Magyarországon a baloldal, szocik, bolsevikok és kommunisták öntudatra ébresztésének projektje. Valóban, 1990 után a szoci politikusok és ideológusok feltűnően liberális elveket és retorikát használtak, JS Millt idézték. Ennek Putyin és az olajárak véget vetettek, és ismét és egyre büszkébben igyexenek baloldaliak lenni. A(z ön)tudat hatalom és pénz kérdése arrafele.

A minap Hegyi Gyula képviselő bátorította egyébként bátortalan elvtársait a baloldaliságra, és igényelte a méltánytalanul elfeledett Lukács György kultuszának megerősítését. Akinek nevét csak egy közpénzből fenntartott akadémiai kutató intézet őrzi.

Lukács, Hegyi szavaival, megpörkölődött a diktatúrában.

Most sem az 1919-es, sem a Szovjetunió-beli, sem a későbbi magyarországi tevékenysége nem érdekel, bár a Nürnbergi Törvényszék vagy a Hágai Nemzetközi Bíróság őt is elítélte volna emberiség-ellenes bűntettek elkövetése miatt (míg a mosdatására használt Heidegger ilyesmiket nem követett el).

Szolzsenyicin halála kapcsán a Reakción némi vita kerekedett egy antikommunista idézete kapcsán. Valóban ne lenne a kommunistáknak, szociknak és balosoknak lelkiismeretük? A keresztény teológia szerint nekik is van, csak szunnyad. Azonban felébreszthető.

A bolsevizmust, a forradalmi, erőszakos módon a világ „megváltását” hozó mentalitást „megtérése” előtt még Lukács sem tartotta elfogadhatónak. Azonban kicsivel később már megváltozott a véleménye a Taktika és etikában, amely sokat idézett művét furi módon magyarul mégsem rakták fel a világhálóra.

Az eszme érdekében, az eszme oltárán az ember feláldozhatja, sőt fel is kell áldoznia erkölcsi voltát, és az eszme érdekében el kell vállalnia és el kell követnie a bűnt. Mondjuk ki kell irtania a burzsoákat. „Sajnáljuk. Ne vegyétek személyes ügynek!” — mondja Lukács.

„És ha Isten közém és a nekem rendelt tett közé a bűnt helyezte volna — ki vagyok én, hogy ez alól magamat kivonhatnám?”

„Az eszme érdekében bármilyen bűn elkövethető” — az áldozat szempontjából azonban teljesen mindegy, hogy amorális vagy éppen erkölcsileg felettébb magasztos és képzett bolsevikok hazudnak, ölnek, csalnak, rabolnak.