Ha nincsen gárda, miért nincs helyette más?

Tisztelt Tea-Kör Szerzők és Olvasók.

Levelet írt nekünk egy vidéki kulturális főváros lakója. Szerintem félrecímezte, a For a Better Tirpákbokrétásnak akarta írni, de úgy látszik, azt hiszi, hogy ez ugyanaz a társaság. Felvilágosítom, hogy nem, de a levele lényegét leközöljük, ha már így alakult:

Mint egyszerű tirpák alacsonyember ezt kérdezem én, amikor a városban járok, ahol élek. Én, az egyszerűember nem értem, hogy amikor a főbb sétálóutcákat vagy tereket vagy a mellékutcákat járom, akkor miért nem bukkan fel valahol egy rendőr, egy polgárőr, egy közterületfelügyelő, egy karabélyos, egy csendőr, egy katona, egy rendfenntartó közeg, egy gárdista. Egy zsandár, egy biztosúr, egy fakabát, egy zsaru, egy zsernyák, egy kopó... bárki, csak biztonságban érezhetné magát a lány, aki szembejön és kerüli a pirosposgásmosolygós tekintetem és meggyorsítja a lépteit, mint a macsek az ajtórésben, vagy én magam, akire humánus tekintetem miatt azonnal rácuppan az a szipus cigány, aki ordítozni és verekedni szokott a város kellős közepén, és akit minden turistaszezonban kiengednek, ha egyáltalán valaha beviszik (diliházba kéne, de az sincs), és aki a város bármely pontján előfordul, de újabban csak a központban, hogy mindenki sétáját — nyanyáét, papáét, tiniét, turbékoló párocskáét — tönkretegye — és ilyenből van ám minden ötven méteren egy. Nem tudom, ez valójában tényleg pénzt kunyermál-e vagy csak egyszerűen fenyegetőzik. Engem egyszer fényes nappal átölelt, egész testszagával, kitérni se tudtam az útjából — amikor balra mentem, balra jött, amikor jobbra mentem, jobbra jött —, és majdnem szemenköpött és majdnem lefejelt, úgy kérlelte a pénzem vagy rongy életem. Aztán mesélték, valaki egyszer jól megverte, azóta valamivel illemtudóbb, artikulálatlanul sem üvölt annyit azóta szegín.

Vagy az a négyfős cigánybanda-tag, aki idejön hozzánk pénzt kunyermálni szép, búgó hangon, lefestve életének szerencsétlenségét, és kabátja alatt megvillogtatja felénk az anyja kiskésit a város kellős közepín, fényes nappal vagy éjnek évadján, és ha nincs velem a vagány és sokatélt barátnőm, aki tudja, ilyenkor hogy kell beszélni egy őrülttel, akkor nem biztos, hogy szerencsésen kerülök ki a történésből. Én, a tirpák egyszerűember nem élem át úgy, hogy ez egy jó edzés a léleknek, hogy ez egy demilyen nagyszerű kihívás, hogy a szellemi fejlődés előcsarnoka és hogy még több ilyet, különben Haarlem-i mindennapok c. számítógépjátékot veszek a médiamárktban, ami ugyanerről fog szólni. Vannak ilyen nagyemberek, akik ezt tudják így szemlélni, de én nem. Nekem nincsenek vagány ötleteim, élhetetlen, élemedett, szatyrot cipelő egyén vagyok, aki nem ért a multikultúrálizmushoz, szkenofóbiásan féltem a kis életem és nem gondolom azt, hogy ez a karma ajándéka vagy valami hasonló.

Én, a hülyekisember, akinek testi ereje nulla, szeretnék látni egy őrbódét az utcasarkon, vagy két szablyával felszerelt marcona katonaembert, vagy egy mordályos pödröttbajszút, vagy legalább két kopasz árpádsávost, akik csúnyán néznek ilyenkor és eltessékelik azt az agresszív szipusgyereket, vagy azt a szemem előtt rongálót, vagy azt a szemem előtt erőszakoskodót, vagy azt a bicskásembert — jó lenne, ha mindegyikre jutna egy, de inkább kettő. Vagy szeretnék látni legalább egy járőrőzö rendőrautót, vagy egy állig felinkalozott kékruhás legófigurát, aki könnygázsprével annak a sötét alaknak közvetlen közelről a szemébe fúj, úgy, ahogy ott, a gárdatüntetésen csinálta. Vagy ha már nem fúj a szemébe, legalább vegye elő a sprét, megmutatni, hogy van olyanja. Mert én nem hordok kést magamnál, tetszenek tudni, lehet, hogy az szabálytalan is volna. Nem értek a magyarközlönyhöz.

És én, az egyszerűember nem északkelet-magyarországi faluban lakom ám, nem is a külvárosban, hanem egy Ojrópai Értelemben Vett Kúlturhális Fővárosban, annak is a kellős közepén.

Felőlem nevezzék polgárőrségnek, vagy rendőrségnek vagy csendőrségnek vagy karabiniérinek vagy bach-huszár úrnak vagy bárminek.

Nekem, az egyszerű tirpákembernek vagy tirpákasszonyiállatnak erre szükségem van. Igényem van rá. Szeretnék minden utcasarkon egy biztonságot adó fejet látni. Kedves állambácsi. Ez egy piaci rés, munkahelyteremtési lehetőség, tessenek betölteni. De aztán ne dilinós szipuscigányokkal, meg veresgárdistákkal, jó?

A mélyszegínség nem jó tanácsadó.

Egyébként liberális gondolkodású vagyok. Ezt az is mutatja, hogy kerékpáron járok, és az ismerőseim rendszeresen részt vesznek abba a tiltakozós izébe. Na, hogyishívják. Kritikus tömeg.

Pécs, Széchenyi tér: álkérdések?

A pécsi ügyek lokális ügyek, de példaértékűek lehetnek.

A Baranya Ma oldalán tegnap Páva Zsolt új ötletét olvashattuk a pécsi Széchenyi tér átalakításáról, mellyel kapcsolatban — úgy tűnik — mi kongattuk meg a vészharangot.

„A pécsi lakosok véleményét kéri ki Páva Zsolt polgármester a Széchenyi tér átalakításával kapcsolatban — a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget. A különbséget pedig teljes egészében a városkasszából kellene állni.” — mond a cikk.

Ez már valami, legalább történt valami az ügyben, mondhatnánk, de az ezt követő álkérdésekből az rajzolódhat ki, hogy a történet esetleg újabb zavaros fordulatot vehet. A kérdések ugyanis úgy vannak megfogalmazva, hogy az ember ne tudjon azokra helyesen válaszolni. Itt van például a három óvatos kérdésből a második: „A város fogadja-e el a magasabb összegű ajánlatot, de még ebben az évben zárja le a beruházást?” Majd: (pötty) „Egyetértek” / (pötty) „Nem értek egyet”. Az a kérdés sem egészen világos, hogy „Fontos, hogy pécsiek végezzék a Széchenyi tér felújítását?”, a nyitó kérdés pedig ezekkel együtt szintén a lényeg mellett megy el: „Fontos-e, hogy a kulturális főváros évében már ne legyen feltúrva a belváros, és megfelelő körülmények között fogadjuk a látogatókat?”

Egyesek megjegyezték, hogy ezek álkérdések, és valóban. Talán diplomatikusan vannak megfogalmazva, mert bizonyos lobbik ellen kell így eljárni? Nem tudjuk, de ettől még nem válnak igazán érthetőkké.

Ráadásul a cikkben ezúttal már nem egymilliárd hatszázmillió Forintról van szó, mint korábban, hanem egymilliárd háromszázmillióról: „a tét mintegy 300 millió forint. A tér és környékének átépítésére kiírt pályázatra beérkezett ajánlat ugyanis csaknem ennyivel haladja meg a betervezett 1 milliárdos összeget.” — ez csak újra azt a gyanút erősíti, hogy valakik valamit időközben lenyúlnak. De kik? Azért 300 millió Forint nem kis összeg.

A dolog tehát kicsit parodisztikus és ellentmondásos: „A polgármester bejelentette: ebben a fontos ügyben szeretné kikérni a pécsiek véleményét. A napokban egy automata segítségével telefonon keresik meg a pécsieket, s három kérdést tesznek fel nekik. A felmérés költségét Páva Zsolt saját polgármesteri keretéből fizeti, mert, mint fogalmazott: »inkább most költök el erre 200 ezer forintot, mint hogy a pécsiek akaratával ellentétben költsünk el 300 milliót.«” Szimpatikus mondatok, de az információk mintha újfent nem stimmelnének, a cselekvési terv pedig inkább komikus.

A BAMA korábbi és mostani cikkéhez is értelmes olvasói hozzászólások érkeztek. De — habár Páva szerencsére nem Szili — ezek mintha egyelőre süket fülekre találnának. Pl. „Tüke” nevű hozzászóló ezt írja: „A Széchenyi tér Pécs egyik jelképe, jelenleg szép és érdekes, kár lenne elrontani. Egy esetleges felújítás (ahol szükséges) nem lépné túl az anyagi lehetőségeket, és megmaradna a jelenlegi kép. Köszönjük a Polgármester Úrnak, hogy kikéri a véleményünket.” — egyszerű és igaz. A felújítás (nem pedig átalakítás és tönkretétel) pedig megoldható lenne nem egymilliárdból + még néhány százmillióból, hanem ennek töredékéből.

A pécsi polgármesterválasztás előtt a városban (május 1-én) megjelent a Pécsi Leltár, amely összefoglalta a Pécsett eddig történt csalásokat, visszaéléseket és a normálisabb célokért folytatott tevékenységet. Ezt a Gondolkodó Pécsiek Asztaltársasága adta ki. Jó volna, ha ezen asztaltársaság ismeretlen tagjai folytatnák a város felelős védelmét.

Pécsieknek ajánljuk továbbá az Öttorony nevet viselő blogot, amely kérésre tőlünk is átvett-átvesz dolgokat, célja pedig, hogy információkkal, valamint konzervatív sajtókapcsolatokkal segítse Pécs és a Mecsek védelmét.

Erős és gyenge idegzetűeknek ajáljuk továbbá:

• A Kétfarkú Kutya Valóságteremtő Központ PÉCS 2100 című honlapja

Borzasztó (és „komoly”) látványterv:
A kép jobb oldalán látható, mandrill-színekben pompázó nyalókákat
tripla leszúrt rittbergernek kereszteltük el. Erre kell 300 millió Forint?

Új látványterv a teakraták műhelyéből
a mediterrán hangulatok városáról