Apró pletykák Darwin úrról

E hónapban még nem esett szó Charles Darwinról, ami illusztris Körünkben már-már blaszfémiaszámba megy. Ezt a pótolhatatlan hiányt szeretném most kielégíteni.

„Hogy [a szőkeség] sikert, vagy szerencsétlenséget jelent-e, ezzel a kérdéssel még Darwin is foglalkozott. A tudós a Fajok eredete című művének megjelenése után tíz évvel próbálta megfejteni, hogy a hajszínnek van-e szerepe a partnerválasztásban. A Bristoli Királyi Kórházból kapott adatokkal végül Darwin nem igazán tudott mit kezdeni, a statisztika ugyanis elég ellentmondásosnak bizonyult: eszerint az akkoriban házasságban élő nők 52%-ának sötét volt a haja, és csak 15% volt szőke. Az egyedülállók közül viszont 39% volt sötét hajú, és 22% a szőke. Ennek hatására a tudós fel is adta azon elmélet bizonyítására tett kísérleteit, miszerint a szőke nők sikertelenségük miatt lassan eltűnnek a Föld színéről.”

Ez rossz hír Sedith-nek, különösen hogy az idézet forrása, a Velvet szerint „az ENSZ egészségügyi szervezetének tanulmánya szintén hasonlóról számol be, mégpedig, hogy az utolsó szőke 2202-ben fog megszületni Finnországban.”

Körünk nevében szeretnék tiltakozni e malevolens intézkedés ellen. Magam mielőbb a szőkék genetikai világörökségének élharcosa kívánok lenni. Természetesen a magas szőkéké.

*

Nemrég tudományos konferencziát is szerveztek Charles-ról, a tudósról, Darwin öröksége (vagy ökörsége, már nem emlékszem) címmel. Ennek egyik érdekes pontja volt, amikor a nagy ánglus tudósról az alábbi megjegyzés tétetett:


Nem tudom, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy így volt-e vagy sem, de újfent tiltakozom, ezúttal a nővérek bánásmódja ellen. Az ember nővére (régebbi nyelven nénje) általában gonosz. Az elnyomott öcsikék nevében emelem fel (szociál)Darwin emlékéért szavamat. Véleményem szerint a Trafalgar Square negyedik szoborpillérére az elnyomott Darwin mellszobrát kellene elhelyezni, amint épp helyesírási hibát vét.