Hymnus Siculorum

G. d. Magister fordítása latin nyelvre:

Nescimus, quorsum fato conferamur

aspera via, summis tenebris.

Te duce Csaba, iterum triumphet

populus tuus, stellae tramite!

Siculi pauci conteruntur sensim

inter fervidas pugnas gentium;

undis proh dolor! saepe obruimur...

Salva Domine Transylvaniam!

Quis — egy felszólalás

„Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Elnökasszony. A lisszaboni szerződés aláírásáról folytatott mindenféle vita felesleges mindaddig, amíg a legalapvetőbb értékeinket nem tisztáztuk egymással. Engedjék meg, hogy pár példát hozzak fel Európa legnagyobb jogfosztott kisebbségével kapcsolatban, a kárpát-medencei, határon túli magyarsággal kapcsolatban. Tudják-e azt például, hogy egy európai uniós tagországban a kétmilliós európai magyarság területi önrendelkezése még a mai napig sincs napirenden, holott mindannyian tudjuk, hogy a területi autonómia egy európai jogi intézmény? Tudják-e, hogy ugyanebben az országban, Romániában, több tízezer csángó magyar a mai napig nem imádkozhat és nem tanulhat az anyanyelvén? És itt van még egy nálam is fiatalabb állam, Szlovákia ügye, a szlovák nyelvtörvény ügye, amelyet méltán nevezhetünk Európa szégyenének. És mindennek a teteje, hogy vannak olyan aljas politikusok, akik tárgyalási alapnak használják az emberellenes Beneš-dekrétumokat. Hát milyen diktatórikus, rasszista Európában élünk, ahol a Beneš-dekrétumokat tárgyalási alapnak lehet tekinteni? Elegünk van abból, hogy mindig a demokrácia álarca mögé bújva erőltetik ránk a diktatúrákat. Mi, jobbikos politikusok, egy Beneš-dekrétumok nélküli, egy szlovák nyelvtörvény nélküli, egy lisszaboni szerződés nélküli Európában szeretnénk élni, ahol egyetlen magyart sem üldöznek. Swoboda úrtól pedig megkérdezném, ha azt mondja, hogy nincsenek hatályban a Beneš-dekrétumok, mikor kárpótolták a károsultakat? Köszönöm szépen.”

Beszterce és Naszód

A hír nem túl friss, de mégis!

Leégett a besztercei evangélikus templom. Hogy szándékos gyújtogatás volt-e vagy sem, engem kevéssé érdekel.

Elég régen jártam már Besztercén és Naszódon, a két apró, szászok alapította, de ma már román városkában. A táj, a Radnai-havasok, talán az egyik legszebb Erdélyben. Jól megélhetnének belőle, ahogyan az osztrákok is teszik.

Erdély tele van gyönyörű templomokkal a középkorból, hiszen ott a török sokkal kevésbé rombolt, mint kint, Magyarországon. A semmi közepén, kis városokban és falvakban olyan és akkora templomokat húztak fel, ami mutatja, hogy itt tényleg valamiféle „keleti Svájc” volt. Ha nem gazdagabb.

És most egy ilyen templom égett le. A vallásos babona és az ezer éves idegen megszállás hatalmas, 75 méteres szimbóluma.

Ateista és internacionalista barátaink örülnek-é?

Az elrabolt Trianontól a Belvedere palotáig, majd vissza

Nagy Trianont XIV. Lajos, a „Napkirály” építtette Versailles-ban. Olyan palotának tervezték, ahova a királyi család elvonulhatott versailles-i kastély zaklatott élete elől. Nevét egy Delft-ből származó porcelán ékítményről kapta. Ki gondolta volna, hogy ez a Németalföldről hozatott dísz egykor majd egy kelet-európai ország népe kissé patetikus emlékezésének kölcsönzi nevét?

Marie Antoinette hamlet-je Versailles-ban.

XIV. és XV. Lajost követően jött el azon egzisztenciák ideje, akik tisztességesen kinyírták a királyokat, hogy szépen felépített palotáikba belefészkelhessenek a szabadkőművesek. (Nem, Uraim, ez nem Drábik János írása. Szabadkőművesség volt, sőt van is). A XIX. századot lezáró I. Világháborúban azon hatalmak győztek, amelyeket ez a háttéruralom tartott kezében. A győzelmet követően felszámolták a monarchiákat, területüket pedig felosztották — részben mesterségesen létrehozott, azóta háborúval és háború nélkül felbomlott országoknak ítélve —, egykori határaikat jelentősen megrövidítve. Főként az Osztrák-Magyar Monarchia, e többnemzetiségű, több kultúrájú birodalom felszámolása és egymással szemben álló részállamokra való feldarabolása volt fájdalmas. Még a győztes oldalon hadba lépett Oroszország is Lvov herceg feat. Kerenszkij karmában, majd az októberi forradalom örvényében találta magát, ahogyan Magyarország is előbb Károlyiék kezében, majd — hasonlóan Bajorországhoz — szovjetköztársaságként végezte... volna, ha nincsenek ellenforradalmárok a világon. Az ellenforradalmat Oroszországban sajnos nem sikerült átvinni Vrangel báróéknak. Pedig a világ nem csak a bolsevizmustól szabadulhatott volna meg ezáltal, hanem talán még Katyń-tól, Hirosimától és Nagaszakitól is.

A Népszövetség (Nemzetek Szövetsége) félhivatalos emblémája

Kár, hogy Magyarországon e szép és ártatlan palota neve a szabadkőművesség békefirkálmányaival kötődött össze — ezek a diktátumok olyan politikai kényszerhelyzetet hoztak létre az immár bolsevizmus által is fenyegetett kontinensen, amely – az idő rövidsége mindenképpen elgondolkodtató — mindössze 19 évre rá egy újabb, minden eddiginél hatalmasabb konfliktus kitöréséhez vezetett. E konfliktusban pedig Magyarország azon országok oldalára állt, amelyek létrehozták az Antikomintern paktumot, s amelyek biztosították Magyarország területi integritásának két részbeni — józan alapokkal bíró — helyreállítását. Ez egy másik palotában történt, a Monarchia szempontjából emlékezetes Belvedere-ben, Bécsben.

Míg a zsidóság helyzete és szerepe e korszakban a lehető legvitatottabb tematikumát képezi a történészi vizsgálódásoknak, addig mi most e szempontot — tudván, hogy a maga komplexitásában nem elhagyható — elhagyjuk.

A Belvedere, az 1938-as I., és az 1940-es II. bécsi döntés helyszíne

Mindössze annyit jegyezzünk meg, hogy egy nemzet nem határozhatná meg magát egy negatív történelmi esemény helyszíne nevének transzparenssé változtatásával, keresztre rajzolásával (ami különben is egészen logikátlan), patetikus ismételgetésével. Nagy-Magyarország elveszítésének, feldarabolásának egyáltalán nem örülünk, és megértjük az ezzel kapcsolatos (főként korabeli) fájdalmat. De amit sokkal inkább előtérbe kellene helyezni, az valami más: elsősorban a Monarchia halálának nem örülünk, amely Monarchia királyi házának még az egyébként Masaryk-hoz hű Čapek is lerótta tiszteletét.

Ma a legtöbb, amit tehetünk, kedves Hölgyeim és Uraim, a józan nosztalgia, a szépségekről való szándékos és rendszeres álmodozás, és az új geopolitikai tervek, valamint politikai elvek, stratégia és kommunikáció okos, türelmes és széles látókörű kialakítása.

*

Tea Trianonban

Mi lett a Visegrádi Hármak/Négyek, illetve az Alpok-Adria szimpatikus geopolitikai tervezetével?

Főként 1990-92 körül — amikor még II. (Habsburg) Ottó neve is többször felmerült, mint lehetséges visszatérő uralkodóé — Antall József környezetében sokat volt szó az Alpok-Adria közösségről, illetve főleg a Visegrádi Hármak — időközben Négyek (Magyarország, Csehország és Szlovákia, Lengyelország) — laza gazdasági és geopolitikai szövetségéről, együttműködéséről. Ennek jegyében sokféle intézmény, beruházás, oktatási projektum jött létre, amelyek mára mintha megfakultak vagy elkallódtak volna. Az úgynevezett értelmiség sem foglalkozik már a kérdéssel, amely kezdetben kulturálisan is lelkesítőleg hatott. Ellenkezőleg, mintha az Európai Unió nagyobb integratív térereje felszippantotta volna ezeket a regionális terveket (és az Ottóval kapcsolatos várakozásokat is), s mára inkább már csak sovén kontextusban merül fel a szomszéd országok politikája.

Pedig a SZU nyomása alól felszabadult kezdeményezések igéretesnek látszó miliőjében ebbe az integrációba, vagy inkább az integráció egyfajta kezdeményébe személyesen szívesen láttam volna bevonva Romániát is, amely 1989-et követően szintén újra a helyét kezdte keresni Európában.

Kérdésem: ki mit tud, mi a helyzet ma e kétféle tervvel, amelyek mintha az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a „magyar-lengyel sorsközösség” emlékéből táplálkozó — félig-meddig konzervatív, félig-meddig liberális alapokon „újraálmodott Közép-Európa” jellegzetességeit viselték volna?

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területei

Román, magyar, két jó barát

Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
(Prédikátor könyve 3:8)

Voltam Romániában (Erdélyben). A Szent György-napokon jártam, Sepsisztentgyörgyön (Sfântu Gheorghe). Egy szokásos magyar útleírásban körülbelül most következnének a "jobboldali" és "konzervatív" sirámok Trianonról, nemzethalálról, erőszakos betelepítésről, román sovinizmusról, Európai Unióról, a testvérietlen szavazás szégyenéről, arról, hogy amit láttam, milyen szomorú volt, arról, hogy milyen csúnyán néztek ránk a szomszéd asztalnál, amikor magyarul beszéltünk, arról, hogy minden település román színekben pompázott. Jöhetnének a liberális sirámok, körülbelül ugyanerről, csak "kozmopolita" stílusban.

Nem, kedves barátaim, Sepsiszentgyörgyön kedvesek voltak velünk, magyarokkal, és ahol megálltunk, máshol is. Soha nem néztek ránk rossz szemmel, és az egész út egyáltalán nem volt szomorú. Erdély szép, a szocializmus (és nem "a románok") rontottak rajta. Igaz, hogy volt olyan település, ahol minden villanyoszlopon is román zászló lengett, de akkor arra gondoltam: bárcsak a magyarok is ilyen büszkén díszítenék a falvaikat, városaikat Magyarországon.

A határátkelőn kívül, ahol három cigány férfiú erőszakosan le akarta mosni az autónkat (tiltakozásunk ellenére el is maszatolták rajt a koszt), nem éreztük magunkat veszélyben, még pénzünket sem kellett soha féltenünk. (E hármat is könnyen leráztuk, miután nem elégedtek meg 1 lejes fizetséggel).

Akárhány magyar vagy román faluban jártunk, a fiatal és idős emberek integettek vagy visszaintegettek nekünk. Ez jól esett. És ha a román nyelvet félig-meddig mesterségesen is alakították ki, ügyesen teremtették meg.

Hamarosan talán jobb lesz Romániában élni, mint Magyarországon. Szívből kívánom az erdélyi magyaroknak, székelyeknek, hogy maradjanak csak ott.

Mindössze ennyit szerettem volna mondani.

Konzervatívok Uniója

Ennek a cikknek az apropóján:

Here in Transylvania, it feels okay to be proudly English

Már az is érdekes, ahogy az angol cikkíró – az erdélyi Miklósvárról – beszámol az erdélyi magyar kisebbség gondolkodásáról. A románokat lenézik a magyarok – a rather backward people, they feel, a confused, hysterical, limping hybrid of two mutually exclusive racial types, the Slav and the Latin. Imagine an unsuccessful Neapolitan thug marrying a penniless whore from Novgorod and their issue would resemble something equating to your average Romanian. Szerencsére vannak a cigányok, akiket aztán mind a magyarok, mind a cigányok lenézhetnek.

De nem ez a lényeg. A cikkíró az Unióval küszködik. Az Európai Uniót, mint nemzetállamot lebontó szuperállamot persze egy igazi angol konzervatív utálja. Sajnos azonban a másik Uniót, amit az Union Jack jelképez, azt nem utálhatják, hanem szeretniük kell.

Ráadásul a brit Unió a nagy európai regionalizálódásban nemzetállamként van pozicionálva. A cikkíró nem is tud túlesni ezen az ellentmondáson. Miért is kell szeretnie a saját Unióját, ami nemzetállam és amiben a kisebbségek mozgolódnak, és miért kell utálnia a brüsszeli Uniót?

Mit gondol erről egy magyar konzervatív?

Ui.: Érdemes elolvasni a román kommentelők beírkáit a szöveg végén. :-)