Boston Tea Party

Emlékeznek a bostoni teadélutánra?

Indián maskarába öltözött telepesek angol hajókat megrohamozva a kikötőben, azok teaszállítmányát a vízbe szórták. Olyasmi volt ez, mint az Auróra cirkáló leadott lövése, amely a Téli Palota ostromát jelezte. S így szóltak az öntudatra serdült amerikaiak: „Olyan teát főzünk György királynak, hogy abba belefullad!”.

Ennek előzménye a Tea Act volt. Annak pedig egy csempész és védőügyvédje, az amerikai Liberty bajnokai. A csempész aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, az ügyvédje meg az Amerikai Egyesült Államok elnöke lett. „Nemzet” született. Egy olyan úgynevezett „nemzet” — modern értelemben vett „nemzet” —, mint amilyen a francia forradalom „nemzete” volt, majd később a Szovjetunió „nemzete”. Egy telep, amely mindentől elszakadt, ami feudális és esszenciálisan birodalmi, s amelynek „állami” vallása a szabadkőművesség lett, etikája pedig a szellemtelen önzés. Az önfejű emberek klubja.

A bajok persze nem itt kezdődtek, de hát a bajoknak már csak ez a természetük.

Kérdés, hogy a teát eztán csempészni fogják, vagy elfogadják, hogy adó van rajt? A függetlenségi harc engem nem vidít fel, akkor inkább kihajózom, talán a King George sziget felé.

A horizontok bebarangolása után vágyakozók mulatsága

Loxon által nem ismert festő műve 1704.-ből

A poszt címét egy geográfiai beszámoló viseli, amely a XII. században készült. Egy részletet közlünk belőle alább. Természetesen kérdés, ki a szerzője, miért is mondanánk meg. Teakratáknál ez már rég nem szokás.

„A Földközi-tenger — ahogy mesélik — hajdan körülzárt tó volt, olyan, mint manapság a Kaszpi-tenger, sehol nem érintkezett az Atlanti-óceánnal. A Maghreb-ban lakó ősi népek rá-rátámadtak Andalúzia népére, és sok csapást mértek rá. Az andalúziaiak szenvedtek tőlük, és felvették ellenük a harcot, erejüket nem kímélve. Eképpen volt ez Nagy Sándor idejéig. Midőn ő eljutott Andalúziába, hírül adták neki a Maghrebbal való viszálykodást. Nagy Sándor munkásokat és mérnököket hozatott, kiszemelvén a földszorost, ahol a talaj igen kemény volt. Megparancsolta a mérnököknek, hogy mérjék fel a földe, és mérjék meg a két tenger vízszintjét. Ezt elvégezvén úgy találták, hogy az óceán szintje fölülmúlja a Földközi-tengerét. Felszámolták a Földközi-tenger partján levő településeket, és Nagy Sándor átköltöztette őket magasabban fekvő területekre. Azután megparancsolta, hogy ássák ki a földet Tandzsa [Tanger] és Andalúzia között. Ástak egészen addig, amíg el nem érték a föld legalacsonyabb részén levő hegyeket; építtetett rájuk egy gátat kőből és mészből. Az építmény hossza tizenhárom mérföld volt, ekkora távolság választotta el a két tengert. Építtetett vele szemközt egy másik gátat Tandzsa közelében, a két gát mindössze hat mérföldre volt egymástól. Mikor mindkét gát elkészült, a nagy tenger felől utat ástak a víznek, s az folyásánál és erejénél fogva a két gát közé nyomult, és átömlött a Földközi-tengerbe. Annak úgy megduzzadt a vize, hogy sok város elpusztult mindkét partján, lakói vízbe fúltak. A víz a gátakon is túlnőtt mintegy tizenegy embernagysággal.”

A szikla
Peter Monamy festménye, 1728.

Gibraltar Image Sources

Onedin-család — és egy igazi hajós: Tim Severin

Szeretem a nagy vitorláshajókat. A hajózásban kétségkívül van valami erőteljesen konzervatív vonás, legalábbis Európában vagy Ázsiában. Bár a kereskedelem elarcátlanodása is szorosan összefügg a hajózással, még a régi kereskedelmi hajózásban is volt többlet a pláza-ethoszhoz képest. Harc az elemekkel, bátorság, teherbírás, kockázatvállalás, a ma általánosnál nagyobb volumenű élet. S ha betölti képzeletünket egy vitorláshajó fenséges képzete, már nincsenek messze tőlünk a felfedezők kalandos útjai.

Nem a gyarmatosítás, nem az anyagi haszonszerzés, hanem az önmagáért való kaland vonz minket. Az a fajta hódítás, amely a tájakban, a tengerekben örömöt lel, amely a hajózók saját szabadságának tükörképe.

A hajó egy kis társadalom is. A hajón – bár mindenki utas – nincs, nem lehet demokrácia. A matróz nem lehet kapitány, mindenkinek pontosan kell értenie a feladatát. A kormányos óriási felelősséggel rendelkezik.

És ha elértünk gondolatban a felfedezés, a messzi vidékek vágyáig, már csak az a kérdés, hogy milyen mélységig vagyunk felfedezők. Voltak, akik megelégedtek a puszta földrajzi és egyéb természeti viszonyok leírásával. Voltak olyanok, mint Szent Brendan vagy az argonauták, akik útjuk során nem csak a külvilágban, hanem a mélységekben hajóztak.

Ez a bejegyzés egyúttal tisztelettétel Tim Severin-nek [A Tory Film Festival weboldala sajnos időközben megszűnt – a szerk.], a Jason és a Brendan kapitányának.

* * *

Tim Severin honlapja
Navigatio Sancti Brandani