Mi lett a Visegrádi Hármak/Négyek, illetve az Alpok-Adria szimpatikus geopolitikai tervezetével?

Főként 1990-92 körül — amikor még II. (Habsburg) Ottó neve is többször felmerült, mint lehetséges visszatérő uralkodóé — Antall József környezetében sokat volt szó az Alpok-Adria közösségről, illetve főleg a Visegrádi Hármak — időközben Négyek (Magyarország, Csehország és Szlovákia, Lengyelország) — laza gazdasági és geopolitikai szövetségéről, együttműködéséről. Ennek jegyében sokféle intézmény, beruházás, oktatási projektum jött létre, amelyek mára mintha megfakultak vagy elkallódtak volna. Az úgynevezett értelmiség sem foglalkozik már a kérdéssel, amely kezdetben kulturálisan is lelkesítőleg hatott. Ellenkezőleg, mintha az Európai Unió nagyobb integratív térereje felszippantotta volna ezeket a regionális terveket (és az Ottóval kapcsolatos várakozásokat is), s mára inkább már csak sovén kontextusban merül fel a szomszéd országok politikája.

Pedig a SZU nyomása alól felszabadult kezdeményezések igéretesnek látszó miliőjében ebbe az integrációba, vagy inkább az integráció egyfajta kezdeményébe személyesen szívesen láttam volna bevonva Romániát is, amely 1989-et követően szintén újra a helyét kezdte keresni Európában.

Kérdésem: ki mit tud, mi a helyzet ma e kétféle tervvel, amelyek mintha az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a „magyar-lengyel sorsközösség” emlékéből táplálkozó — félig-meddig konzervatív, félig-meddig liberális alapokon „újraálmodott Közép-Európa” jellegzetességeit viselték volna?

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területei

Konzervatívok Uniója

Ennek a cikknek az apropóján:

Here in Transylvania, it feels okay to be proudly English

Már az is érdekes, ahogy az angol cikkíró – az erdélyi Miklósvárról – beszámol az erdélyi magyar kisebbség gondolkodásáról. A románokat lenézik a magyarok – a rather backward people, they feel, a confused, hysterical, limping hybrid of two mutually exclusive racial types, the Slav and the Latin. Imagine an unsuccessful Neapolitan thug marrying a penniless whore from Novgorod and their issue would resemble something equating to your average Romanian. Szerencsére vannak a cigányok, akiket aztán mind a magyarok, mind a cigányok lenézhetnek.

De nem ez a lényeg. A cikkíró az Unióval küszködik. Az Európai Uniót, mint nemzetállamot lebontó szuperállamot persze egy igazi angol konzervatív utálja. Sajnos azonban a másik Uniót, amit az Union Jack jelképez, azt nem utálhatják, hanem szeretniük kell.

Ráadásul a brit Unió a nagy európai regionalizálódásban nemzetállamként van pozicionálva. A cikkíró nem is tud túlesni ezen az ellentmondáson. Miért is kell szeretnie a saját Unióját, ami nemzetállam és amiben a kisebbségek mozgolódnak, és miért kell utálnia a brüsszeli Uniót?

Mit gondol erről egy magyar konzervatív?

Ui.: Érdemes elolvasni a román kommentelők beírkáit a szöveg végén. :-)