20 C + M + B 09

Hogy az új esztendőben is fényeskedjék szellemünk, idei első bejegyzésemben teázónk beszentelésével kívánok minden elképzelhető jót Körünk tagjainak és olvasóinak.

Az első pillantásra kissé meglepő cím a keresztény hagyományokat őrző és követő konzervatívoknak bizonyára ismerős, akinek mégsem, az magyarázatképpen olvassa el a pesti ferencesek honlapján található Vízkereszt, vagyis az Úr megjelenése című írást. Ebből idéznék is pár sort.

„A nyugati egyházban e naphoz kötik a háromkirályok vagy napkeleti bölcsek látogatását a betlehemi Gyermeknél. Ezért január 6-át a Háromkirályok napjaként is emlegetik. A napkeleti bölcsek csillagjósok voltak, de királyként is nevezik őket. Több ószövetségi prófécia utalt arra, hogy a Megváltó a pogány világ fölött is át fogja venni a hatalmat. Ezeket a próféciákat teljesíti be a háromkirályok története. Róluk csak Máté evangéliumában olvashatunk nevük, etnikumuk, látogatásuk idejének közelebbi meghatározása nélkül. Origenész ókeresztény egyházatya az ajándékok számából következtetett arra, hogy hárman voltak, de a kutatók szerint a hármas szám szimbolikus jelentésű is. Utalhat a Szentháromságra, vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára). Vannak, akik Noé három fiának (Sém, Hám, Jafet) leszármazottait, s így a három bibliai népcsoportnak (semiták, hamiták, jafatiták) képviselőit látják a három királyokban. Szimbolizálhatják egyes vélemények szerint a világ korábban ismert három kontinensét is (Európa, Ázsia, Afrika). Ezt támasztja alá az, hogy a középkortól kezdve a harmadik királyt szerecsennek ábrázolták. Nevüket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a IX. század óta említik a paraliturgiában.”

Az ezoterikus(abb) értelmezések kedvelőinek (mint például Loxon, aki gyanúm szerint II. Rudolf német-római császárhoz hasonlóan kastélyában mindenféle alkímiai kísérleteket folytat és John Dee utódaival mágiáról és asztrológiai konstellációkról cseverész, valamint tequilokrata komplottra készül) ajánlanám figyelmébe a már sokat emlegetett Guénon írását a három főméltóságról, ahol eme kiváló tradicionális szerző tömör utalásaival apró csírákat ültet el, melyek kellőképpen kibontakoz(tat)va (vö. evolúció) további értelmezési lehetőségeket és síkokat tárhatnak fel az érdeklődő és fogékony elmékben.

Levezetésképpen pedig fogyasszanak tequilát és hallgassák meg ezt a vidám mexikói zenekart, daloskönyvünk újabb gyöngyszemét. ¡Próspero año nuevo!

A tudományos frontról jelentjük (Summary)

Tölgy — akinek még a nyáron szerzett posztjára az MTA evolúcióelmélet-didaktikai válság-enciklikája is hivatkozik*, melynek címe Az „értelmes tervezettség” hiedelmének boncolgatása…, szerkesztője pedig az előszót író Csányi Vilmos — nemrégiben újabb kritikai poszttal örvendeztetett meg minket, amely alatt többedszerre is érdemleges vita alakult ki, nem pusztán egy fronton [azaz nem csak az „evolucionizmus contra Intelligens Tervezettség / IT (Intelligent Design / ID)” vonalán].

Az eszmecsere menete és részeredményei igazolni látszanak a retorikára hangsúlyt fektető evolucionista kutatók egyike, Kampis György alant idézett szavait, valamint azt, hogy az evolucionizmus-kritikusok ütőképes érveket képesek felhozni a témában (akkor is, ha ezek olykor csak terminológiai vagy módszertani problémákra mutatnak rá, amelyek egyetlen komoly diszciplínában sem csak díszítőelemek, hanem funkciót töltenek be).

„Biztosak vagyunk-e az evolúcióban? Biztosak vagyunk. Tudjuk-e, hogyan ment végbe az evolúció? Nem tudjuk. Tudjuk-e igazolni az evolúciót? Nem tudjuk. Tudjuk-e cáfolni az alternatív felvetéseket? Legalábbis a többségüket nem tudjuk. Akkor hát miért hiszünk mégis az evolúcióban (és egyáltalán, miért hiszünk a tudományban)?” **

Dzsucseharcos álnevet viselő kommentátorunk értékes hozzászólásai például rámutattak az evolucionista narratíva ideológiai struktúrájára. Ez a struktúra lényegében egy eddig nem verifikált (és véleményünk szerint verifikálhatatlan) prekoncepcióra épül, és a „tudományos konszenzus” tiszteletet érdemlő szerepét retorikai, helyzetét pedig félpolitikai eszközökkel ölti magára.

Csányinak már Tasi István írása*** is sok, noha komoly tudományos cáfolatot az általa felvetett témában sem olvashattunk.

Mithrandir nevű kommentálónk incselkedő tevékenysége révén eljutottunk a faj definícóinak tudományos kereteit szétfeszítő tudományos és szentírási, valamint egyéb fogalmak elővizsgálatáig.

Loxon az evolucionizmus prekoncepcióját az alkímia paródiájának nevezte.

Az eszmecsere/vita Teakadémiánkon, amely immár a csillagászat felé is rég nem látott utakat nyitott (a bizonyára Tequila által okozott „mozgó Föld” elméletét a modern tudományos inerciarendszereken belül, relativista-episztemológiai alapon álló topocentrista fordulattal kritizálva) tovább zajlik. Meglátjuk, hogy milyen eredménnyel.

Egyet igérhetünk: mi nem leszünk kevésbé szkeptikusak Hume-nál.

A Hét Szabad Művészet**** (Septem Artes Liberales)
Herrad von Landsberg (Landsperg) apátnő Hortus deliciarum című művéből (1180)

* Kertész Gergely: Evolúció, intelligens tervezés, evidencia: 2.1. Hogyan kommunikáljuk a tudományt? (3. számú lábjegyzet) — In: Magyar Tudomány, 2008. december.

** Kampis György: Értelmetlen tervezettség, 2. bek. — uo.

*** Tasi István: Tudomány a bíróságon. Uo.

**** A hivatkozás a Körünkben már bemutatott Titus Burckhardt írására mutat, melynek címe: A hét szabad művészet és a chartres-i katedrális nyugati kapuja. Nyomtatásban: Tradíció évkönyv, (Debrecen) 1998, 113–116. o.
 

Tequila!

Bár Tölgy már óva intett az érzelmek túláradásától, amely Karácsonykor úgy kapja el az emberiséget, mint az influenza, azért mi is szeretnénk egy érzelmileg PC posztot írni.

Könnyekkel küszködve bejelentjük tehát, hogy a karácsonyi fa alá holdfényszín masnival átkötve letettük a mélyen tisztelt és nyájas olvasóközönség elé újonnan indítandó blogunkat, az Ezüst Tequila Páholyt.

Hogy a tea és a tequila ivása között — időszaki eltérések ellenére — semmiféle kizáró ellentét nem merülhet fel, azt a négy betű betoldhatóáságán kívül ez a kis videó is bizonyítja (figyelemmel közreadójára).

Ezen kívül — komoly érvelésünket tovább göngyölítve — a tequila annak a Mexikónak az itala, amely a maja és azték örökség egy részének továbbélése révén egyrészt az istenek eredetileg keserű és csípős italát, a csokoládét szolgáltatta többek között a mi monarchiánk cukrászatának (igaz, polgári szintre selypítve és édítve azt).

Másrészt Mexikóvárosban szintén e monarchia tragikus véget ért császára uralkodott — Liszt Ferenc 1867-ben gyászzenét írt tiszteletére —, aki kissé liberális, valamint szabadkőműves volta ellenére tán jobb sorsra lett volna érdemes (s talán az ismertnél valamivel jobb sorsra is jutott, don Justo Armas álnéven*, joggal Ausztria-Magyarország trónjára). (Szemben a progresszió élemedettebb lelkületű majomágensével.) Emperador Maximiliano I de México Őfelsége emlékének is ajánlom tehát páholyunkat.

Ám nem szeretnénk a szent múlt árnyaival, nagy halottakkal és egyebekkel túlterhelni tősgyökeresen új, vérbelien modern, mainstream és határtalanul trendy blogunk indulását és tevékenységét. Legyen elég annyi, hogy csak azok torkát fogja marni az agave desztillátuma, akik egész életükben a progresszió és az evolúció negédes gumibogyószörpjeit itták.


* Lásd Rolando Deneke és John Lamperti kutatók munkáit, a TuPila bejegyzéseit, valamint a spanyol nyelvű Justo Armas szócikket.