Az evolúciós pszichológiáról írta dzsucseharcos:
„Az evolúciós tudományok egy bizonyos (fölöttébb szegényes) fogalomkészlettel le tudnak írni bármit. Akár a nézeteket is. Ugyanúgy, ahogy pénzügyi szempontból is le lehet írni mindent, legfeljebb lesznek olyan dolgok, amikkel kapcsolatban az a benyomásunk, hogy a pénzügyi leírás nem sokat mond el róluk. Pl. irodalmi műveket a kiadásuk jövedelmező volta alapján jellemezni nagyon is lehet, nem téves vagy hamis – legfeljebb nem érdemes, ha olvasók vagyunk és nem könyvkiadócég-tulajdonosok. A komoly problémák ott kezdődnek, amikor valaki úgy vélekedik, hogy az evolúciós megközelítés az egyedüli tudományos, és erőlteti ezt a szegényes metaforajátékot, amit evolúciós pszichológiának, vagy azt a másikat, amit memetikának hívnak. De ezek a megközelítések sohasem lesznek igazán hamisak. Legfeljebb impotensek, haszontalanok.
Ha azt állítjuk, hogy a nézeteink a nézetek evolúciós versenyére, vagy az egyének evolúciós versenyére stb. vezethető vissza, ezzel még nem állítottunk olyan sokat, mint elsőre tűnik. Ezzel még dogmatikus evolucionizmushoz sem jutottunk. Ugyanis sok minden mást is el kell dönteni. Lehet ui., hogy ez a "visszavezetés" nem ragadja meg a gondolkodási folyamat összes aspektusát, miközben amit megragad, arra lehet igaz. Ez attól függ, hogy közben milyen ontológiánk van, vagy éppen milyen igazságelméletünk. Egy biztos: ez a "visszavezetés" mindig utólagos értelmezést jelent, nem pedig valami lényegi belátást a gondolkodás lényegébe. A nézetek "visszavezetése" evolúcióra a nézetek evolúciós szempontú leírása.”
Az evolúciós pszichológia leegyszerűsítése ugyanaz, mint a marxizmusé: az ember pusztán állati lény, csak a testi, anyagi, és hatalmi vágyai vezetik az „egymás elleni harcban”. Ez a tudományosnak vagy kritikainak is nevezett redukcionizmus uralja Thuküdidészt és a modernek számtalan irányzatát, amelyek annál inkább „tudományosnak” neveztetnek, minél inkább kizárják, „szétmagyarázzák” az ember erkölcsi, transzcendens természetét, a szabad akaratot. Minden erkölcsi vagy szellemi fogalom, állítás pusztán csak a „hatalom akarása”.
Hogy mindez mennyire izgi eredményekre vezet, arra példa Kevin MacDonald. A kritika kultúrája című kötete a zsidóság XX. századi szellemi és politikai mozgalmakban történő részvételéről és hatásáról szól. Pénzt adtam ki érte, de kár volt. Akit nagyon izgat, olvassa el a honlapját. Őszintén szólva azt reméltem, hogy a zsidó vallás vagy mentalitás egyes szellemi irányzatokra gyakorolt hatásáról lesz szó, de nem.
MacDonald sokat olvasott, hatalmas irodalmi apparátussal dolgozik, és nem lehet azt mondani, hogy nincsenek az állításai megalapozva. De az alapvető állítása a következő: a freudizmus, a Frankfurti Iskola és a neokonok (Boas antropológiáját is ide sorolja, de az valahogy nem kelti fel a libidómat) zsidó dominanciájú szellemi mozgalmak, amelyek célja a politikai/szellemi hatalom. Ezek az irányzatok a zsidó csoport evolúciós küzdelmében létrehozott sikeres technikák, fegyverek a hatalom megszerzésére – még akkor is, ha a mozgalmak egyes résztvevői nem is így gondolnak velük, és akkor is, ha e mozgalmak nem minden tagja zsidó vagy öntudatos zsidó.
Ez is az evolucionizmus. És egyben bármiféle szellem, vita, érvelés vége.
„Az evolúciós tudományok egy bizonyos (fölöttébb szegényes) fogalomkészlettel le tudnak írni bármit. Akár a nézeteket is. Ugyanúgy, ahogy pénzügyi szempontból is le lehet írni mindent, legfeljebb lesznek olyan dolgok, amikkel kapcsolatban az a benyomásunk, hogy a pénzügyi leírás nem sokat mond el róluk. Pl. irodalmi műveket a kiadásuk jövedelmező volta alapján jellemezni nagyon is lehet, nem téves vagy hamis – legfeljebb nem érdemes, ha olvasók vagyunk és nem könyvkiadócég-tulajdonosok. A komoly problémák ott kezdődnek, amikor valaki úgy vélekedik, hogy az evolúciós megközelítés az egyedüli tudományos, és erőlteti ezt a szegényes metaforajátékot, amit evolúciós pszichológiának, vagy azt a másikat, amit memetikának hívnak. De ezek a megközelítések sohasem lesznek igazán hamisak. Legfeljebb impotensek, haszontalanok.
Ha azt állítjuk, hogy a nézeteink a nézetek evolúciós versenyére, vagy az egyének evolúciós versenyére stb. vezethető vissza, ezzel még nem állítottunk olyan sokat, mint elsőre tűnik. Ezzel még dogmatikus evolucionizmushoz sem jutottunk. Ugyanis sok minden mást is el kell dönteni. Lehet ui., hogy ez a "visszavezetés" nem ragadja meg a gondolkodási folyamat összes aspektusát, miközben amit megragad, arra lehet igaz. Ez attól függ, hogy közben milyen ontológiánk van, vagy éppen milyen igazságelméletünk. Egy biztos: ez a "visszavezetés" mindig utólagos értelmezést jelent, nem pedig valami lényegi belátást a gondolkodás lényegébe. A nézetek "visszavezetése" evolúcióra a nézetek evolúciós szempontú leírása.”
Az evolúciós pszichológia leegyszerűsítése ugyanaz, mint a marxizmusé: az ember pusztán állati lény, csak a testi, anyagi, és hatalmi vágyai vezetik az „egymás elleni harcban”. Ez a tudományosnak vagy kritikainak is nevezett redukcionizmus uralja Thuküdidészt és a modernek számtalan irányzatát, amelyek annál inkább „tudományosnak” neveztetnek, minél inkább kizárják, „szétmagyarázzák” az ember erkölcsi, transzcendens természetét, a szabad akaratot. Minden erkölcsi vagy szellemi fogalom, állítás pusztán csak a „hatalom akarása”.
Hogy mindez mennyire izgi eredményekre vezet, arra példa Kevin MacDonald. A kritika kultúrája című kötete a zsidóság XX. századi szellemi és politikai mozgalmakban történő részvételéről és hatásáról szól. Pénzt adtam ki érte, de kár volt. Akit nagyon izgat, olvassa el a honlapját. Őszintén szólva azt reméltem, hogy a zsidó vallás vagy mentalitás egyes szellemi irányzatokra gyakorolt hatásáról lesz szó, de nem.
MacDonald sokat olvasott, hatalmas irodalmi apparátussal dolgozik, és nem lehet azt mondani, hogy nincsenek az állításai megalapozva. De az alapvető állítása a következő: a freudizmus, a Frankfurti Iskola és a neokonok (Boas antropológiáját is ide sorolja, de az valahogy nem kelti fel a libidómat) zsidó dominanciájú szellemi mozgalmak, amelyek célja a politikai/szellemi hatalom. Ezek az irányzatok a zsidó csoport evolúciós küzdelmében létrehozott sikeres technikák, fegyverek a hatalom megszerzésére – még akkor is, ha a mozgalmak egyes résztvevői nem is így gondolnak velük, és akkor is, ha e mozgalmak nem minden tagja zsidó vagy öntudatos zsidó.
Ez is az evolucionizmus. És egyben bármiféle szellem, vita, érvelés vége.
Bejegyzések
