Nem.
A hiszti olyan műfaj, ami heveny vizenyő jelenlétére mutat a lélekben.
Vannak lobbanékony, másképp: gyulladékony típusú lelkek is, akik egyébként nem tüzesek, hiszen felgyújthatók: sokkal inkább papír-egzisztenciák, legfeljebb faforgácsok. Az efféle hiszti jellemző forradalmár-csicskás létmódozat. (Az igazi forradalmárok az ilyen csicskások felett állnak, ők természetesen ravasz, kimért és nem könnyen kibillenthető, mondhatni tervszerű elvetemültséggel rendelkeznek: nézzék csak meg Marx vagy Freud képét.) A csicskás természetesen az utcai proli-forradalmár vagy az ún. értelmiségi „közéleti harcos”.
Az ilyen hisztérikus, mániákus egzisztenciák a hülyeség forrpontját keresik, a paroxizmust, amiben végre láthatják teljesedni az eszmét, az „igazukat”. De ma már, ugye, kedveskéim, nincsenek nagy elbeszélések*, így a forradalmi csicskás átalakult teljesen közéletivé. Most a neve: baloldali újságíró. Rendszerint — nyomtatott sajtó tekintetében — a Népszavában, a 168 Órában vagy az ÉS-ben szerez, de mindenütt nagy koncentrációban előfordul.
Az összes lényegtelen híren rugozó blogkommentátort is ilyen hisztis kukacnak tekinthetjük. Van már aktakukac, ez talán a fórumkukac vagy blogkukac. Ezek mind paroxista kukacok persze, némi elektronikus rezignációval: a végső igazság talán elszáll a blogmotor szeszélye folytán, vagy a következő kommentátor agyoncsapja egy emoticon-nal.
Valami eklatáns tévedés folytán ugyanakkor egyesek azt hiszik, hogy a rendes konzervatív az, aki a konvenciók múmiájává konzerválja magát — ezzel együtt egészségét, tulajdonait, „vallási” és politikai eszméit, és még személyes gondolatait is — csökött és erőtlen dolgok őrizgetése révén. Nos, érdekes módon ez az impotens típus is a napi hírekből „él”, és arculatváltása legfeljebb egy botox-kezelést jelent. Ugyanolyan kukac, mint az, aki ugyanezt baloldaliként csinálja. Ez az általános „fideszes”.
Hölgyeim és Uraim, egy rendes konzervatívban van tűz (és nincs papír), emellett sohasem hisztizik, még akkor sem, ha Tamás Gáspár Miklós fingik egy jót.
Már hallom is a blog- és fórumkukacot: „de mi ennek a posztnak az aktualitása?”
A hiszti olyan műfaj, ami heveny vizenyő jelenlétére mutat a lélekben.
Vannak lobbanékony, másképp: gyulladékony típusú lelkek is, akik egyébként nem tüzesek, hiszen felgyújthatók: sokkal inkább papír-egzisztenciák, legfeljebb faforgácsok. Az efféle hiszti jellemző forradalmár-csicskás létmódozat. (Az igazi forradalmárok az ilyen csicskások felett állnak, ők természetesen ravasz, kimért és nem könnyen kibillenthető, mondhatni tervszerű elvetemültséggel rendelkeznek: nézzék csak meg Marx vagy Freud képét.) A csicskás természetesen az utcai proli-forradalmár vagy az ún. értelmiségi „közéleti harcos”.
Az ilyen hisztérikus, mániákus egzisztenciák a hülyeség forrpontját keresik, a paroxizmust, amiben végre láthatják teljesedni az eszmét, az „igazukat”. De ma már, ugye, kedveskéim, nincsenek nagy elbeszélések*, így a forradalmi csicskás átalakult teljesen közéletivé. Most a neve: baloldali újságíró. Rendszerint — nyomtatott sajtó tekintetében — a Népszavában, a 168 Órában vagy az ÉS-ben szerez, de mindenütt nagy koncentrációban előfordul.
Az összes lényegtelen híren rugozó blogkommentátort is ilyen hisztis kukacnak tekinthetjük. Van már aktakukac, ez talán a fórumkukac vagy blogkukac. Ezek mind paroxista kukacok persze, némi elektronikus rezignációval: a végső igazság talán elszáll a blogmotor szeszélye folytán, vagy a következő kommentátor agyoncsapja egy emoticon-nal.
Valami eklatáns tévedés folytán ugyanakkor egyesek azt hiszik, hogy a rendes konzervatív az, aki a konvenciók múmiájává konzerválja magát — ezzel együtt egészségét, tulajdonait, „vallási” és politikai eszméit, és még személyes gondolatait is — csökött és erőtlen dolgok őrizgetése révén. Nos, érdekes módon ez az impotens típus is a napi hírekből „él”, és arculatváltása legfeljebb egy botox-kezelést jelent. Ugyanolyan kukac, mint az, aki ugyanezt baloldaliként csinálja. Ez az általános „fideszes”.
Hölgyeim és Uraim, egy rendes konzervatívban van tűz (és nincs papír), emellett sohasem hisztizik, még akkor sem, ha Tamás Gáspár Miklós fingik egy jót.
Már hallom is a blog- és fórumkukacot: „de mi ennek a posztnak az aktualitása?”
Kutyáknak például még nyakkendőben sem való tea* Derék teakratáink majd emlékeztetnek rá, hogy dehogynem, hiszen mi korunk Nagy Elbeszélésével indítottuk blogunkat.
Disclaimer for turnip-heads:
az írásmű a szerző saját véleményét tükrözi,
nem a Tea-Kör esetleges (bár nem létező) hivatalos álláspontját.**
** Dísz-klémerünket Monsieur Tevvton javaslatára helyeztük emitt el.
az írásmű a szerző saját véleményét tükrözi,
nem a Tea-Kör esetleges (bár nem létező) hivatalos álláspontját.**
** Dísz-klémerünket Monsieur Tevvton javaslatára helyeztük emitt el.
Bejegyzések
