Komoly történettudomány a XX. és XXI. században

Ismerik az anekdotát Napóleon gyermekkori koponyájával kapcsolatban?

Mindenesetre most barkochbázzunk. Tárgy.

— Személyhez tartozó tárgy?
— Igen. Úgy látszik, többhöz is. De nem segítek.
— Dísztárgy?
— Bizonyos értelemben igen. Bár egykor inkább talán használati tárgynak volt tekinthető. De úgy is mondhatnánk, hogy a két funkció egybeesett. Na de tényleg nem segítek.
— Ez tehát valamilyen testrész?
— Igen!
— Anyaga... csont?
— Igen.
— Ez egy koponya?
— Igen! (Fantasztikus!)
— Ez a személy, akihez a koponya egykor tartozott, férfi?
— Nem.
— Tehát nő. Ismert nő?
— Nem. Pontosabban nem tudjuk, hogy ismert volt-e. De most már igazán nem segítek.
— Szóval egy számunkra ismeretlen nő koponyája. De azt azért meg lehet állapítani, hogy milyen idős nőről van szó. Tehát... kora jellemző?
— Igen.
— Negyven fölött?
— Nem.
— Tehát negyven alatt. Összefoglalom, mit tudok. Ez a koponya egy negyven év alatti, ismeretlen nőé. Rákérdezek. Adolf Hitler koponyája?
— Igen. Hogy találta ki? Még ezer millió lehetőség lett volna.
— Ismerem a szovjet történészetet.
— Bravó.

E kommunista relikvia kapcsán egyébként több kérdés merülhetett volna fel, mint a turini lepel kapcsán, amelyet, úgy tűnik, ismét hiába próbáltak reprodukálni. De hát a SZU történettudománya eddig mindig dogmatikusabbnak és keze maga felé hajlóbbnak bizonyult, mint a pápai.

Már eleve az, hogy csupán egy koponyatöredékről van szó, hasonlóan az evolúciós leletekhez, kételyeket kellett volna ébresszen.

Engedjék meg, hogy idézzek egy Nick Bellantoni, a Connecticuti Egyetem régészprofesszorának vizsgálati eredményei iránt alapvetően szkeptikusnak tűnő kommentátortól: „Csodálkoztok? Lev Bezimenszkij (cca: Anonímusz Leó) szovjet újságíró több könyvében is leírta a Hitler utáni nyomozás során kihallgatott személyekkel később folytatott riportokat. Már az alapján maradtak bennem kérdések, pedig meg kellett feleljen a korabeli cenzúra követelményeinek, hogy megjelenhessenek az írásai egyáltalán. Meg sem lepődtem az »új« felfedezésen. Pláne, hogy az amik első látásra tudták, hogy női koponyáról van szó, míg az oroszok ezt 60 évig nem vették észre... az amcsi tudósok mindig akkor tolakszanak, ha kritizálni kell. Egy koponyáról egy másodéves medikus megmondja, hogy férfi, vagy női, esetleg még a rasszt is. Az orosz tudósok meg 60 évig tévedtek volna? Nehezen hihető. Kennedy-t milliók szeme láttára ölték meg Amerikában, mégsem tudnak a tudósaik semmit kideríteni, de Hitler 60 évvel ezelőtt, nem is általuk talált maradványairól első ránézésre tudták a szenzációt... ha-ha-ha”

Hát, akár humoros ez, akár sem, alátámasztja a szovjetek által a II. Világháború időszakával kapcsolatosan szolgáltatott információk hitelességében való maximális és alapvető kételkedést. Magam részéről úgy gondolom, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus propagandagépezete mindig is a legmasszívabb, legnagyobb hazugságokra épült. Ez ebben az esetben is messze valószínű.

Hogy aztán A. H. elrepült-e egy ufóval X csillagképbe, talán a Holdon, vagy az Antarktiszon, esetleg Dél-Amerikában élt-e, halt-e, vagy esetleg csak egyszerűen nem az ő koponyáját hozták el a bunker melletti bombatölcsérből, azt én már nem tudom, és azt hiszem, nem is fontos. A dolog legfeljebb akkor lenne érdekes, ha kiderülne, hogy Hitler harcban esett el. De ez nem valószínű, mivel ennek azért híre ment volna.

Értelmes Tervez részére Ateista

Hol csinál mi -ből jön?

Mi van a cél -ból élet?

Hogyan tud mi él békés és boldogan?

Ez hihetetlen kinyilatkoztatás osztozik tudás -ra tudomány, vallás, szerelem, kapcsolat, kormányzat, elmélkedés, végtelenség, érzékiség, örökélet, és így sok több...

"Itt az idő -hoz megáll hívő, és kezd -hoz ért." - Rael.

A Raelian Forradalom van merészen hoz körülbelül egy kiegészít paradigma műszak ágyunkon bolygó. A Üzenet meghatározott -hoz Rael kocsinkkal emberi Teremtők űrből tartalmaz a világ a leg--bb vakmerően individualisztikus filozófia -ból szerelem, béke, és nem - aglikán: egy gyönyörű összeállítás -ból szellemiség, érzékiség, és tudomány.

Kikutat ez website -hoz megtanul több...

Invázió

Az EP kampány idején (is) megdöbbentő plakátok taglózhatják le a gyanútlan járókelőket az utcán. Vegyük csak az MDF első fecskéjét, mely talán a legkorábban kiragasztott képek között szerepel. Pontosabban vegyük a hatást, amit rám gyakorolt.

Mit sem sejtő naivitással pillantottam fel a szemem sarkából, hisz a reklámok negligálása iránti képességemet szinte a tökélyre sikerült fejlesztenem az elmúlt évek alatt.



Gondosan felépített ellenállásom azonban ezúttal nem védhetett meg. „Lám...” — futott át az agyamon egy röpke kis gondolatszikra, amint a plakát jobb oldalán álló alakra esett tekintetem — „Beavis & Butthead már filmen is!”. A kompozíciót jobban megszemlélve azonban csontomig hatoló rossz érzés járt át. És nem csak azért, mert a barátságosnak szánt arcok egyértelműen hazudtak. Hatodik érzékeim léptek működésbe. Kéretlenül tolakodott harmadik szemem elé egy kellemetlen, riasztó kép, mely álmaimban is kísért:



Megráztam magam. Még egy kelletlen pillantás a plakátra, majd megkönnyebbülten elfordítottam a fejem, és folytattam utam.

Még szerencse, hogy idegenek nem léteznek. Még szerencse, hogy olyan nincs, hogy emberi bőrbe bújva, megnyerőnek szánt mosollyal tekintsenek le egy EP-választási plakátról. Még szerencse, hogy még ha léteznének is — amire semmi bizonyíték — akkor sem állna szándékukban épp itt embereken kísérletezgetni.

Ugye?