A „magyar gulag” — a hortobágyi internálótáborok

Stefka István 2004-es meg 2007-es cikkén kívül (Magyar Nemzet mindkettő) nem sokan foglalkoztak az országos sajtóban a hortobágyi internálótáborokkal, pedig...

Recskről már jóformán mindenki hallott valamit. De ki hallott például Ebesről? Valószínűleg nem sokan.

Dédszüleimért az ötvenes években, egy nyári este egyszercsak autó érkezett. No nem a chauffeur-jük, hogy városnézésre vigye őket Ószegeden. Hanem az a fajta autó, amibe ha az embert beszállítják, akkor biztos lehet benne, hogy valami kellemetlen történik majd — jó esetben csak kocsikáztatás és egy kis tábori lét. Az úticél a Hortobágy volt, Ebes. Az ok prózai volt: egy párttitkár elvtársnak megtetszett burzsoá és bizonyára „rendszeridegen” dédszüleim szögedi lakása. Szerencsére apám, aki akkor még gyerek volt, éppen nem volt ott, mert őt is vitték volna, meg a bátyját is.

Nagyapám azonban nem volt ijedős ember. Elhatározta, hogy kiszabadítja szüleit az ebesi táborból; fogta tehát magát és elment a megfelelő minisztériumba, onnan tovább, egészen Rákosi íróasztaláig. Ott megállt, és közölte Rákosival, hogy a szülei nem tettek az égvilágon semmi rosszat, és hogy ő maga azt hitte, a kommunisták szándékai tisztességesek.

Nagyapám tényleg naívan hihette ezt, mert jólelkű ember volt. Nem bújt ki a katonai szolgálat alól, de a háborúban sohasem lőtt az ellenségre, mindig a levegőbe célzott: nem akart senkit megölni — még azokat sem, akik őt vagy — teszem hozzá szomorúan éles elmével — társait megölhették volna. Szóval nagyapám, amikor jött az államosítás, önként felajánlotta jól menő üzleteit a sok brigantinak, akik nem ismertek se Istent, se embert.

Hálából szüleit, két idős embert, kitelepítették a Hortobágyra, nagypolgári lakásukba pedig betette valagát egy semmirekellő vörös szarházi.

Végül nagyapám — nem kevéssé kockázatos — közbenjárására dédszüleim ugyan nem térhettek vissza a régi házba, de Ebesről sikerült kiszabadítania őket. Dédanyám visszavágyódása miatt nagyapa nem adta fel a harcot, és 1963-ban nagy nehezen visszakapták egykori lakásukat, de akkor dédapám már halálán volt. Egy ideig a saját volt erkélyükkel szemben laktak egy pincében, párttitkár elvtárs meg addig is élvezte a mocskos imperialista polgári lét kínálta (és megteremtette) örömöket. Gondolom, aztán se került rossz helyre, mint ahogy felettesei is megúszták 56-ot.

*

Ezen a szerény honlapon, meg egy másik szerény honlapon kívül mást eddig nem találtam az interneten a hortobágyi internálótáborokról. Ezekből valószínűleg nem élnek meg, akik csinálták (és nem fejezték be) őket: kárpótlásért, gondolom, senki sem tolongott. Nem is kell, nevetséges volna. Egyrészt az ember büszke annyira, hogy ne érezze és ne tekintse magát áldozatnak, akármilyen sötét rendszerről is legyen szó, másrészt nevetséges egyfolytában a felnagyított múlttal foglalkozni. (Na meg épp elég ellenség sürög-forog ma is a megfelelő helyeken, felesleges a múlthoz folyamodni, hogy hitvány gazemberekkel találkozzunk. Például kik verethették le a Hollán-emléktáblát vagy kik lövették emberek szemét 2006-ban?)

Ám ma a kommunizmus áldozatainak az ún. emléknapja van. És bár nem rajongok az efféle emléknapokért, főleg, amit a kommunista „állammal” jogfolytonos „állam” képviselői jelöltek ki, de ha már ez a trendy, akkor legyen, talán valami újdonság is kiderül az olvasó számára. Végülis ilyen halálos áldozatokból — még visszafogott becslések szerint is — volt világszerte vagy százmillió, nem halálos meg tán még több, ha nem számítjuk azokat a sasjózsefekkel „szórakoztatott” szürke és kicsi áldozatokat, akik viszonylag sértetlenül éldegéltek a nagy rakás, kocka alakú betonsemmiben, amit a kommunizmus a jobb helyeken jelentett, meg a párttitkár elvtársakat, akiknek azért csurrant-cseppent egy-egy nagypolgári ház.

Az igazság és rend helyzetéről hazánkban

„Igazságügyi és rendészeti miniszter”


Attila véleménye:

„Ennek faszkovicsnak minden gondolatata, intézkedése annyira rossz, minden megnyilvánulása annyira kisiklott és hamis, hogy az ember azt hinné, hogy ilyen nincs. Aztán láss csodát: dehogyis nincs!

Mára olyan véglények kerültek hatalomba itt Abszurdisztánban, amelyek egy csak nagyjából normális társadalomban a csatornatisztításnál és szeméthordásnál semmi esetre sem juthatnának magasabb beosztásba.

Tegnap felmerült bennem egy kép. Mivel minimum két, annyira másként gondolkozó tábor alkotja ezt a szerencsétlen országot, és olyannyira reménytelen ezek nézeteinek akárcsak minimális közelítése is: mi lenne, ha csatát rendeznénk részükre. Egyenlő létszám, azonos fegyverek (lőfegyverek előtti időkből, tehát kard, szekerce, lándzsa, íj és nyíl). Aztán hadd hulljon a férgese. »Mert — mint barátom szerette mondani volt — eddig csak a java hullott.«”

Az „Emberi Jogok Európai Bíróságáról” néhány szóban

Nemrég olvastam a Reakció, Josef Pröll és mások által már kommentált hírt, hogy Strasbourg elítélte Olaszországot, amiért az iskolai tantermekben feszületek vannak. Ez, úgymond, „sérti a más vallásúak és az ateisták érzékenységét”. — Eszem megáll. Lehet, hogy van ennél lejjebb, mert mindig van lejjebb és még lejjebb, de vajon hova? — gondoltam és gondolom most is. Olaszország szokásosan a katolicizmus fellegvára, ahol még az ateisták is azt mondják: hülyék ezek Strasbourgban?

Sokáig azt mondták egyesek, hogy az Európai Unió egy gittegylet, mostanra azonban kiderült, hogy nem gittegylet, hanem eredeti céljai szerint egy Európa-ellenes egylet. Nem csak gittet rág, tényleg, hanem akciózik: Európa ellen. Ez az „Európa” innentől ne hivatkozzon se rómaiakra, se görögökre, se senkire, csak önnön értéktelen emberszemétjére.

Egy.

Végülis kik vannak olyan sokan más vallásúak Olaszországban, akiket egy feszület „sért”? (Mi fáj, gyere mesélj...) Vannak, ugye, a zsidók, mármint a zsidó vallásúak, akiknek megvannak bizonyára a saját iskoláik. Ez tehát kiesett. Vannak a muszlimok, akik Jézust prófétának tartják, legfeljebb nem hisznek abban, hogy a kereszten halt meg. (És?) Hozzáteszem, hogy a muszlimok Olaszországban legfeljebb bevándorlók lehetnek, akiknek a normális hozzáállása új hazájukhoz a következő kellene, hogy legyen: köszönjük, hogy befogadtatok, köszönjük, hogy gyakorolhatjuk vallásunkat. De meg azt sem hiszem, hogy az EJEB muszlim szervezet. Akkor ki marad? A buddhistákat és a hindukat ugyanis biztosan nem zavarja a kereszténység. A hatásszünet ellenére, amit itt most tenni lehetne, megvallom, a leghalványabb elképzelésem sincs.

Kettő.

Vajon azt megkérdezték-e az olasz katolikusoktól, hogy ez a döntés sérti-e az ő vallási vagy akármilyen érzékenységüket? Ugyanis feltételezem, hogy igen.

Három.

Az EU váltig állítja, hogy nem szól bele a különféle tagországok belügyeibe. Ó, kérem, dehogynem, itt a világos, megcáfolhatatlan bizonyíték. Mi ez, ha nem a beleszólás beleszólása?

S íme, egy másik eklatáns példája az európainak csúfolt hecckreálmány kétszínű, otromba viselkedésének, újfent Olaszországgal, és indirekt üzenet-szerűen Magyarországgal kapcsolatban.

Végül még valami: vajon mik Európa és az egyes tagállamok legkínzóbb problémái? Az, hogy Pietro meg Silvia lát egy feszületet a tanterem falán? Vicces kedvükben vannak talán a strasbourg-i „hölgyek” és „urak” vagy egyszerűen idióták és zombik gyülekezete ez a hely? Tertium ugyanis non datur.

Der Ungarn-Aufstand

*

Franco és az 1956-os magyar szabadságharc

*

„Olyan, mint egy krimi”

Tényleg hányadék.

*

Hamvas Béla: 1956

A Hollán-emléktábla megrongálása kapcsán

Október 6.:
Kiss Ádám: Rákosi leszedte, Tomcat visszarakta: illegális emléktábla a Lánchídon

Október 9.:
Ablonczy Bálint: Hogyan emlékezzünk a vörösterror áldozatairól?

Október 15.:
Tomcat: Kép kommentár nélkül

Érdekes az első cikk megjelenésétől számított rövid idő a szimbolikus dátumon történt fejleményig. Úgy tűnik, hogy a tábla azon részét verték le, ahol az volt olvasható, hogy kik állíttatták helyre. Kár, hogy másnak nem jutott volna eszébe egy ilyen táblát állítani.

Nem tudom, kinek szúrhatta ennyire a szemét, mindenesetre számomra örvendetes, hogy végre egy említésre méltó ügyben több-kevesebb konszenzus alakult ki az úgynevezett jobbközép és az úgynevezett radikálisok között, sőt a Hírszerzőn megjelent írás is teljesen elfogulatlan és korrekt volt.

Apropó: a Szabadság-téri emlékművet mikor bontják már el? Rég megérett rá, legkevesebb is 53, legkésőbb 20 éve...

1956. : Lefeszítik a szovjet címert a szovjet emlékműről a Szabadság téren. Lupsa János fényképe



2006. szeptember 18.-19.

(Kevesen tudják, hogy a 2006-os zavargások alkalmával a szabadság téri emlékműről a szovjet címert többen — köztük Budaházy György — lefeszítették, helyébe magyar zászlókat tettek, majd a Himnusz eléneklése után a címert a Dunába vetették. Az egyik „elkövető” személyét lehet kifogásolni, de konkrétan ezt a szimbolikus tettet aligha. Normális esetben ezzel a cselekedettel minden ép elméjű, egészséges morális érzékű ember egyetértene, vagy semmi kivetnivalót nem találna ebben. Azonban sajnos ennek az akciónak nem sok eredménye lett. Az agymosó mediatúra szerint „megrongálták” az emlékművet, és mindebből az volna állítólag a lényeges, hogy „megrongálták”. Hogy mit és miért, az nem érdekes. Azt nem tudom, most mit mond a 2006-ban „megostromolt” televízió a megrongált Hollán-emléktábláról, mert nem nézem. Valószínűleg semmit, hallgat, vagy a táblát minden további megjegyzés nélkül illegálisnak állítja be. Aljas, kiszámíthatóan aljas világ ez.)

20 éve történt

Magyarország új „szövetségese”?

Feledkezzünk el egy kicsit az esetleges biológiai rokonságról. A biológiai vagy akár a nyelvi rokonság ugyanis az ember esetében másodrendű az eszmei rokonsághoz képest.

Tekintsük meg a Jobbik első látásra impozánsnak tűnő szövetséges-jelöltjét Magyarország számára:

„Ez a magyar-kazah szövetség lesz Európa és Belső-Ázsia szövetségének az új alapja.”
(Szegedi Csanád)

Nekem elhihetik, én tisztelem Belső-Ázsiát (itt elég sokat kommentáltam Tibet kapcsán), szeretem a türk népeket minden vérmességükkel együtt, elismerem az iszlámot, sőt, egy nemzeti radikalizmusban is látok fantáziát, feltéve, hogy intelligens, egészséges és főképp kristálytiszta orientációkkal rendelkezik, nem pedig olyan slampos hulladék-életérzésekre épül, amilyet korábban már mások is felvázoltak.

Ez az új szövetséges-jelölti viszony azonban egy komoly sebből vérzik. Kazahsztán jelenlegi elnöke, Nurszultan Abisuli Nazarbajev, 1962-ben lépett be a Kazah Kommunista Pártba, 79-től titkára volt annak, 84-től a szovjet „köztársaság” elnöke, 89-től a Párt elnöke, 90-ben pedig a kazah parlament elnöke. Ezután 1991-ben varázsütésre feloszlott a Szovjetunió, és Nazarbajev köztársasági elnök lett. Azóta is az. Nem irigylem tőle az elnöki posztot, félreértés ne essék. Csupán csodálkozom, hogy egy olyan párt, amely a kommunista múlttal való leszámolás jegyében állva fogalmazza meg politikáját, miért lép szövetségre az első adandó alkalommal egy ízig-vérig kommunizmus-örökös utódállammal?

Belátom, nehéz, sőt lehetetlen ma a világpolitikában nem hogy maradéktalanul, de még erőst viszonylag szimpatikus szereplőt is találni, valamint azt is, hogy Magyarország helyes, ha stratégiailag erőt felmutató szövetségeseket keres, s megerősíti saját identitását, akár a Kelet-Nyugat híd szerepben, akár a dicső múlt hangoztatásával is. Még azt is el tudom képzelni, hogy derék jobbikosaink abban reménykednek, hogy népeink barátsága átalakítja majd Kazahsztánt is, és az igaz turáni virtus előbb-utóbb eltakarítja a posztkommunista vezetést az ország éléről. Habár el kellene gondolkozni azon, hogy esetleg ezzel együtt az új kazár vezetők majd felvehetik a judaizmust is, mint a Honfoglalás előtt nem sokkal [....|], tartok attól, hogy Kazahsztán kommunista vezetése erőteljesebb annál, mintsem hogy ilyen üdvös átalakulásokat várhatnánk a Jobbik propaganda-osztaga révén.

Ide kapcsolódik, hogy néhány napja figyelemreméltó írás jelent meg a Konzervatóriumon, amely felemlíti a Jobbik feltételezett (és valószínű) Ba'ath-párti kapcsolatait. [Link]

Bár az írás címe e pártra akart utalni, félrevezető és különböző (valós) érzékenységeket sérthet az „arab kapcsolat” kifejezés, ha közben az indoeurópai Irán és Tadzsikisztán, a türk Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, valamint az altáji Mongólia is szóba kerül (továbbá Oroszország is). Amennyire látom, a Jobbik-kal összefüggésbe hozható ilyetén „baráti országok” elsősorban a muszlim világ egyes ázsiai államait fedik le + Mongóliát ( + Oroszországot). Most egy pillanatra tegyük félre ezen országokkal kapcsolatos — többé vagy kevésbé indokolt — kételyeinket, illetve tekintsünk el attól is, hogy kritizáljuk a szöveg címét, amely nyilvánvalóan a Ba'ath-kapcsolatra utal.

A poszt hivatkozik Lázár György egy írására, amely az ÉS-ben jött le. [Link]

Nos, elolvastam Lázár úr cikkét. Van néhány problémám az írás irányultságával kapcsolatban, például „Thürmerék éberek voltak”, valamint a FIDESZ bemártása — ezek az írás szerzőjének szélsőbaloldali elfogultságára is utalhatnak.

Ettől függetlenül a Jobbik Ba'ath-szimpátiája valószínűnek tűnik (talán azért nem tagadták, mert nem is állt érdekükben). Kérdés, hogyan áll össze a mozaik a Déli Áramlat / Nabucco vitával, valamint Iránnal kapcsolatban, amely — mint már többen leírták kommentárokban — igencsak hadilábon állt Szaddam rezsimjével, és perzsa, valamint síita hatalom, amely a szunnita Al-Kaidával sincs kibékülve. (Amennyiben itt összefogásról lehet képzelődni, az inkább pánmuszlim, mint pánarab összefogás volna, és e tekintetben korántsem egységes a helyzet, hiszen Szaúd-Arábia vagy Egyiptom finoman szólva gyenge láncszemek, valamint pont arabok.)

Mindenesetre az antiimperialista-anticionista tengelyt érdemes lenne néhány névvel hipotetikusan kibővíteni, mint például a dél-amerikai ballal, főleg Chávez-zel és Morales-szel, (akit a kurucok „a cionista lobbi régi esküdt ellensége”-ként emlegettek, hozzátéve, hogy Dél-Amerikában a kommunizmus nem jelent egyházellenességet sem, amiben mellesleg nagyot tévednek), valamint azzal a Kadhafival, aki a napokban egy „déli NATO” létrehozásának szükségességéről beszélt.

Közönségesen ez a „tengely”, úgy tűnik, a BRIC államokat tömörítené.

Ne feledjük továbbá, hogy meglehetősen enigmatikus az egész világhelyzetben egyrészt Oroszország (pl. Medvegyev), másrészt Kína és Észak-Korea szerepe. Mintha Putyinék és a a 60 éves Kínai Népköztársaság körül feszülnének az idegszálak.

Fukuyamának mindenesetre látványosan nincs igaza...

Másrészről meg kell vizsgálni, hogy itt valóban csak ennyiről van-e szó, vagy pedig ennél többről. Szerintem a Jobbik retorikájában kitapintható ugyanis nem csak a szociális demagógia (antiimperializmus + anticionizmus) tengelye, hanem még legalább kettő:

1. atlanticizmus vs. eurázsianizmus (rokonok keresése Ázsiában, „kompország” szerep stb.) — funkcionálisan nem, de földrajzilag nagyrészt egybeesik az ai.+ac. vektorral (leszámítva Dél-Amerikát), nevezzük X tengelynek.

2. vallásos vs. liberális koordináta. E tekintetben a Jobbik — elviekben és eddig legalábbis — a vallásossággal tart (itt, amennyire látom, jelen van a kereszténység felé való elkötelezettségtől kezdve néhány pogány múlt-megerősítésen és illúzión át az iszlám és a távol-keleti vallások tiszteletéig sokféle hozzáállás), ami a Jobbikot a taktikai szövetkezés ellenére (elviekben) markánsan elválaszthatja a kommunista Y tengelytől.

Továbbá az iszlám iránti megértés, úgy látom, nem konstellál az Európába való arab immigráció iránti megértéssel, és Törökország EU-ba való integrálásával. Gondolom, ennek olyasmi lehet az oka, amivel magam részéről egyet tudnék érteni: hagyjuk meg Ázsiának az ázsiai hagyományokat, Európának pedig a saját hagyományait, egyik se avatkozzon bele a rendszer meghatározásáig menően a másik érdek- és életköreibe.

Kérdés, hogy ez a többféle irányulás hogyan integrálódhatna a Jobbikban és környezetében. (Nyilván e tekintetben egyes személyek irányulásai különbözőek és döntőek lehetnek.)

Minden zavar ellenére üdítő, hogy a Jobbik geopolitikai elképzeléseiben legalább a fantázia jelei megmutatkoznak, ami sajnálatosan teljes mértékben hiányzik a mainstream politikai erőkből. Mindenesetre a fantázia talán mégsem elegendő érv, amikor egy őskommunista hatalommal való szövetkezés forog szóban. A gazdasági együttműködés még bizonyos kitételekkel helyeselhető, ám hogy képzelik el a politikait? A Jobbik hogy számol el vagy le majd a kommunista örökséggel, ha most Nazarbajev fenekét nyalja, aki 62-ben (!) lépett be a Kazah Kommunista Pártba és 89-től a párt elnöke volt? Ott nem kellett volna igazirendszerváltani?

„A magyarországi multinacionális pártok vezetői tépnék az idegességtől a hajukat, ha pontosan tudnák, hogy a Jobbiknak mennyi szövetségese és jóakarója van a nemzetközi porondon.” — nyilatkozik Szegedi. Lehet, de az is lehet, hogy nem csak ők tépnék a hajukat, hanem azok is, akik nem tartoznak a fenti titulussal illetett pártok vezetői, sem követői közé.

Tudom, hogy óriási a kísértés, hogy a jelenleg domináns euroatlanti politika helyett valami más következzen. Nagy a kísértés a paradigmaváltásra. Ám kérdés, hogy Nazarbajev posztkommunista, népibal és meglehetősen orosz-függő állama, esetleg áttételeken keresztül Venezuela vajon a legmegfelelőbb politikai partner-e ehhez.

Ausztrál-kazah barátság

Mao-t ünneplik Ámerikában

Hírforrás

A kommunizmus története szőrben

Kattintsanak a képre a nagyításhoz.
A szerző innen is köszönetét fejezi a kitűnő hors d'oeuvre-ért.

Madarat tolláról...

...a filozófust meg marxista diktátor-barátjáról. No és persze szintén tolláról, amellyel Szocializmus a XXI. században című munkáját megírta. Egyáltalán nem látnak rosszul: XXI. és nem XX. századról van szó.

Mészáros István (avagy István Mészáros) ugyanis Hugo Cháveztől vehette át a kitüntetést, és az ezzel járó 150.000 dolláros (!) pénzdíjat. A 102 pályamunka közül nyilván nem volt nehéz a győztes mű kiválasztása, hiszen a (2006-ban!) az MTA-tól (!) Lukács-díjban részesült „filozófus” régóta a dél-amerikai kommunista majomember barátja, íme hozzá írt ódája: Bolívar és Chávez: a radikális elhatározás szelleme.

Ízig-vérig marxista munkáit újabban a L'Harmattan adja ki.

István Mészáros, egy „magyar filozófus”
(József Attila-díj, Kossuth-díj, Lukács-díj)
— Könyvei GoogleBooks-on —
— István Mészáros Archive (marxists.org) —

Hírforrás:
Index: Hugo Chávez kitüntetett egy magyar filozófust

Múzeum a kommunizmus áldozatainak szentelve

Tory-nál láttuk meg, hogy egy elektronikus projekt van készülőben, amely a kommunizmus több, mint százmillió áldozatának állít emléket és képezhet mementót. Minthogy az oldal amerikai, számítanunk kell arra, hogy jó érzelmes és viszonylag puha, mint a kokkolínó, de minden finnyogás félretételével ajánljuk. Elnézve, hogy képviselői újra jönnek (nos, ők valóban „jönnek, jönnek a szarból”), nem is lesz fölösleges.

www.globalmuseumoncommunism.org

Posztunkat PHJ kommentárjáért köszönettel kiegészítjük egy észt oldallal (természetesen angolul), amely szerintünk sokkal keményebb és jobb, valamint nem csak a múltról szól:

www.communistcrimes.org

(Foundation for the Investigation of Communist Crimes)

Érdekes fejlemény: Észak-Korea időközben királyság lett. Óh.

Az elzárt királyság

Pont jókor. Ugyanis ez a „királyság” — a bizonyára szintén „császári” Kína tyúkszemeként — éppen a világot fenyegeti.

Mi, teakraták, sugárzó orcával üdvözöljük ezt.

Hajrá Nepál, hajrá, Dél-Amerika! Éljen a salvadori „hercegség”!

(Post)Commie Slogans No_1

Miután Bajnai Gordon reform/válságkezelő/szakértő stb. kormánya épp belefogott (finom eszközökkel persze) a tahó magyarik maradék vagyonának/tulajdonának felszámolásába, és mivel erre válaszul is előjött a panelek, a Teakraták gyűjtésbe kezdenek; össze kívánjuk gyűjteni a legnépszerűbb (poszt)komancs szlogeneket, paneleket, amikkel a balosokat/kormányt bíráló megjegyzésekre a kritikus, nyitott, szabadelvű öregek és ifjak válaszolni szoktak. Ezek a panelek múltra és jelenre egyaránt vonatkoznak. A készlet tetszés szerint bővíthető.

A kormány bírálata esetén:

„Miért, a másik talán jobban csinálná?”
„Ugyan már! Mindegyik lop!”
„És a másikok micsináltak mégis???”
„Most még kicsit nehéz, utána meg sokkal jobb lesz.”
„Ha az MSZP kommunista, a Fidesz náci!”
„Az elkúrás 2001-ben kezdődött!”/„Az elkúrás 90 óta van, és mindenki részese.”

Kádár-rendszer/kommunizmus:

„Mindenkire fröccsent sár!”
„A kommunisták legalább jót akartak!”
„Nem is volt olyan borzalmas az a kommunizmus.”
„A Fideszben is vannak kommunisták, ergo, az is kommunista.”
„Milyen jogon ítélünk meg bárkit is? Mindenki részt vett benne!”
„Most az, hogy a múlton rágódunk, előrébb visz minket?”
„Felejtsük el, ami volt, arra koncentráljunk, ami lesz!”
„Rendes keresztény megbocsát!”
„Jó, a kommunisták többet öltek meg, de ha a nácik tovább maradnak, ők még többet ölnek meg!” (Lásd még: Véralgebra)
„Kádár kiegyezett a néppel, és megteremtette a legvidámabb barakkot! Képzeld el, ha Münnich Ferenc lett volna helyette!”

Kezdetnek ennyi megteszi: mind témát, mind szlogent szabadon hozzá lehet tenni. Könnyítsünk meg szeretett baloldali honfitársaink dolgát, egy helyen legyen az összes, és ne kelljen nehéz munkával kitalálni, éppen melyik is kell.

*

Update — kommentálóink gyűjtéséből:

„Lehet, hogy meggazdagodni nem lehetett a Kádár-rendszerben, de tisztességesen élni, igen!”

„Nem az a kérdés, hogy a 13. havit megkapjuk-e, hanem, hogy a 11., 12. havit megkapjuk-e?!”

„Nem is volt kommunizmus, csak szocializmus, mert a kommunizmust mindig csak építettük!”

„Akkor volt munkája a cigányoknak is.”

„Még mindig jobb, mint Orbán...”

„A legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán.”

„A Gyurcsány legalább kimondta az igazságot, az Orbán viszont még mindig hazudik”

„Orbán hatalomra tör, míg Bajnai Gyurcsány (stb.) csak az országot akarja reformálni”

„A legőszintébb igazságbeszéd”

„Nincs ingyenebéd”