Pont jókor. Ugyanis ez a „királyság” — a bizonyára szintén „császári” Kína tyúkszemeként — éppen a világot fenyegeti.
Mi, teakraták, sugárzó orcával üdvözöljük ezt.
Hajrá Nepál, hajrá, Dél-Amerika! Éljen a salvadori „hercegség”!
2009. május 30., szombat
Érdekes fejlemény: Észak-Korea időközben királyság lett. Óh.
Pont jókor. Ugyanis ez a „királyság” — a bizonyára szintén „császári” Kína tyúkszemeként — éppen a világot fenyegeti.
Mi, teakraták, sugárzó orcával üdvözöljük ezt.
Hajrá Nepál, hajrá, Dél-Amerika! Éljen a salvadori „hercegség”!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Isten hozta!
VálaszTörlés:)
Na most, ugye kérem a hét találós kérdése: van-e különbség a monarchia és a személyi kultusz közt?
Szerintem rossz a kérdés. Vagy legalábbis rosszul van feltéve.
VálaszTörlésOtt kezdeném, hogy a monarchia államforma, míg a személyi kultusz természetesen nem az. Személyi kultusza lehet a monarchia élén álló egyeduralkodónak, de lehet olyan személynek is, akinek nincs szerepe egy állam irányításában (pl.: szentek, meghalt hírességek).
Talán a XX. századra jellemző diktatúrák vezetői, és a monarchikus államok élén álló személyek (királyok, cárok) tisztelete, kultusza közti különbségre gondol?
Merthogy attól, hogy egy állam államformája monarchia, nem lesz feltétlenül diktatórikus. Mint ahogy egy köztársaság sem feltétlenül demokratikus.