Knut Hamsun-ról

A „szőke rasszizmus” tombol. Már a norvég királyságot is bekebelezte. Ezúttal Knut Hamsun áll a lieberman-i antirasszista (ti. skandináv rassz-ellenes) erkölcsrendészet elé. Komédiának nem rossz. Sort kerítek hát a kiváló náczi író rövid ismertetésére. (Uramisten, Tormay-„kultusz” után még ez is?)

Legutóbb A kör bezárul-t olvastam tőle, ez több éve volt. Előtte az Éhséget. Legelőször pedig a Benőtt ösvényeken-t. Közben néhány novellát, amelyek közül kedvencem a Karácsony a hegyen, amit ebben a kötetben találtam.

Úgy látom, azóta az igen színvonalas Nagyvilág Könyvek sorozatban megjelentették tőle az Élettöredékeket is.

Ami elérhető tőle interneten és magyarul, az itt van:

• Benőtt ösvényeken [részlet]. Csak 6 éven felülieknek!
  

(Ha egy nyári éjszakán egy teázó talál tőle még valamit, szóljon.)

• Magyar nyelven megjelent művei (2004-ig)

A Háború előtt Hamvas méltatta a skandináv irodalmat is (bármilyen furcsa, akkor még szokás volt olvasni — sokfélét és jót, sőt jól olvasni — Magyarországon).

• Hamvas Béla: Knut Hamsun művészetéről
• Hamvas Béla: Norvég elbeszélések

Hamsun-ról jobbnál jobb képek találhatók, mivel jó arc volt. Hát istenem, „nemzetiszocialista” volt. Nagy kaland. Füst Milán meg kommunista volt (aminek irodalmi bizonyítéka is van: Leninhez, mint „mesterhez” írt verset), mégis az egyik legjobb magyar (zsidó) író... pl. Hamvas mellett. A két Világháború között élni nem volt olyan egyértelmű mesterség, mint azt ma gondolják. 1920-ban a Nobel-bizottság neki ítélte az irodalmi díját a Markens Grøde c. könyvért (magyarul háromféle címen is megjelent, legutóbb Áldott anyaföld címmel, 2005-ben).

Azt hiszem, ennél bővebben nem is érdemes most Hamsunról írni, főleg nem a védelmében, hiszen akit a nagy felfedező, Ávigdor Lieberman megtámad, rossz ember nem lehet.

Knut Hamsun 1909-ben