2009. július 26., vasárnap

Tormay Cécile apropóján

Egy tea-társunk felolvasott nekünk Tormay Cécile-ről, én pedig úgy döntöttem, ha már előszedte valaki poros könyveit és a Napkelet számait e régi házból, néhány „korszerű” adalékot adok hozzá a korábbi forrásokat felhasználó portréhoz, amely nem nélkülözi a háború előtti hungarista újságírás néhány — ma már vitriolos — megfogalmazását sem.

Sok tekintetben Tormay, csakúgy, mint Prohászka Ottokár egyenesen „liberálisnak”, sőt „zsidónak” tűnnének egy mai magyar nacionalista számára. A kortárs magyar úgynevezett szélső-„jobb” egyes ágai ugyanis olyan elméleteket tesznek magukévá, amelyek például a magyarságot a „mag népének” tekintik, míg a németeket, olaszokat és másokat a „héj”-hoz sorolják, amely „összeesküdött a mag ellen”. Ilyeneket és még más elmebuggyant gondolatokat, (melyek közül már bemutattunk egy díszpéldányt) képesek emberek komolyan leírni, olvasóik, hallgatóik pedig „komolyan” mérlegelni és elfogadni azokat.

Tormay Cécile-től mindez a soviniszta irracionalizmus idegen volt, itáliai, német, francia és más barátai, elismerései voltak, európai rátekintése volt a dolgokra, hasonlóképpen ahhoz a Zichy Rafaelnéhoz, akinek „kultúregyletében” olyan nagyságok fordultak meg, mint Julius Evola báró. Ha már felhoztam, mint afféle párhuzamot, egy Prohászka és egy Dienes Valéria közötti szellemi kapcsolódás például egyenesen megérthetetlen volna egy mai, törzsi szinten álló vulgárantiszemita számára, de még egy viszonylag tájékozott „neokonzervatív” vagy „libertárius” számára is bizonyára meglepő lehet. Szerb Antal így ír Tormayról.

A kor rendkívül széles spektrumot felmutatni és befogadni tudó magyar szellemi térképétől és hangulatától nem volt idegen az úgynevezett nemzeti pátosz, az irredentizmus, a liberális, sőt anarchista színezetű művészek, gondolkodók, a kereszténység, a teozófia és más szellemi-lelki áramlatok iránti együttes érdeklődés, szemben a II. Világháború utáni világgal, amelyben az értékeket éppen a háború előtti világ megmaradt és alig újrateremtett öröksége volt képes felmutatni. Tormay Cécile-re sem annyira és feltételnül „nagy íróként”, hanem inkább így kell tekintenünk (bár azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy rossz író volt, s ezt nem csak nemzetközi elismerései mutatják — amelyek közül csak egy volt a Nobel-díj). Egy korhangulatot, egy miliőt, és nem utolsósorban egy sajátosan magyar középarisztokrata-nagypolgári orientációt tükröz, amely egyszerre volt fogékony mindarra, ami formájában „forradalmian új”, és arra, ami tartalmában leírhatatlanul régi. Ha itt túloztam, csak azért tettem, mert a propos-ról van szó.

Tormay Cécile könyvei közül ma több is kapható, sőt, írásai interneten is elérhetők. Könyvismertetők is olvashatók újrakiadott műveiről. Bujdosó könyvét — amelyet én szépirodalom-olvasóként nem tartok olyan nagyra, bár kordokumentumként érdekes — legalábbis mellé lehetne tenni sok más irodalminak tekintett műnek, amely megítélésem szerint nem üti meg az irodalom mércét, viszont legalább annyira szubjektív és érzelmes, mint az írónő 1919-ről szóló beszámolója. Egyéb „szomorúlektűrjei” mellett viszont a Napkelet folyóirattal letett valamit az asztalra.


Tormay Cécile
(1876 — 1937)

18 megjegyzés:

  1. Loxon:
    Számomra tökéletesen irreleváns, hogy a mai magyar nacionalista tényleg olyan tök hülye-e, mint állítani méltóztatik. Ahogy az sem érdekel, hogy TC irredenta volt, a szó akkori, Ön szerint jó értelmében. Csupán az érdekel, hogy egy ilyen elismert személyiség emlékét kitörölték a köztudatból. Függetlenül attól, hogy a Nobel-díjat a halála miatt nem kaphatta meg, mégsem pusztán egy jelölésről volt szó, hanem eldöntött tényről. Számtalan jelentéktelen írót ajnározunk divatból, miközben hányan lehetnek olyanok, akiket méltatlanul feledtünk el.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Bio,

    ha túltette magát a megdöbbenésen, szerintem kezdjen el olvasni 1945 előtti szerzőket, érdemes. Többségük eltűnt a "(le)épülő szocializmus" süllyesztőjében, de antikváriumokban (esetleg könyvtárakban) sok érdekességre bukkanhat a kereső. Én viszonylag potom pénzért szereztem be néhány évvel ezelőtt Merezskovszkij és Hamsun műveinek szép régi (a Dante vagy a Franklin Társulat gondozásában megjelent) kiadásait. Sőt, Tormay is kapható néha pazar régi kötésben, bár egyre drágábban adják ezeket, nyilván rájöttek, hogy van rá kereslet. Az újonnan felfedezett és újrakiadott Somogyváry Gyula könyveit is lehet még néha 1945 előtti változatban kapni, azokat is erősen ajánlom mindenki figyelmébe. Uff.

    VálaszTörlés
  3. Oli bácsi megmondta a frankót.

    http://tvisztoliver.tumblr.com/post/150077151

    Azért olvassák el Szerb Antalt is. :>

    VálaszTörlés
  4. muhaha, ha ez a frankó, akkor én inkább a benitót választom vagy az adolfot.

    mintha kollektíven el lennénk marasztalva azért, hogy nem tartjuk számon a szexuális orientációkat :)

    "Szemérmesen megfeledkezve arról az aprócska tényről, hogy az egyébként valóban nem tehetségtelen írónő olyan meleg volt, hogy kézzel vasalt."

    --------------
    Feljegyzés

    Loxon,

    létre kell hozni egy részleget, ami minden eljövendő poszt kapcsán az olyan nem-egészen publikus információkat ellenőrzi, mint homoszexuális hajlam, körülmetélés megtörténte, személyes higiénia, leszármazás 4 nagyszülőig, effélék.

    Például tudták, hogy Platón buzi volt? És hogy Einstein (azon túl, hogy IGEN, zsidó volt) nem viselt zoknit? és ha igen, miért nem említik meg mindig? Még a végén elmarasztalnak a mulasztásért :)

    VálaszTörlés
  5. Oli bácsi ezúttal visszataszító volt.

    De az ajrópai értelemben vett megmondóemberek közül még mindig ő a legelviselhetőbb.

    VálaszTörlés
  6. Na ja, TWA biztosan nem
    venné a szájára Cécile nénit :)

    VálaszTörlés
  7. T. Tevvton,

    Megtisztelő a figyelem, de a melegség felemlegetése mindössze adalék volt Mr Falafel/Biomechanoid munkásságához (via teszvesz)
    És ha már nem szeretjük a filológiai pontatlanságot, azért ezt a majdnemnobeldíj dolgot körbe lehetett volna még vizslatni. Tóth Barbalics-cikkéről nem is szólva, és akkor nem kellett volna az Egyedül Vagyunk-at, mint forrást nagyon komolyan venni.

    De tényleg nem erőszak.

    Kiváló tisztelettel maradok.
    Ob

    VálaszTörlés
  8. Nb. Oli Bácsi,

    Mr. Falafel munkásságát nem követem figyelemmel (a netet is alig), a melegség (lehet ezt nőre mondani egyáltalán? ha tényleg az volt? mert legalábbis ő mintha bíróságra vitte volna ezt a vádat) így nekem nincs kontextusban. Ráadásul majdnem az az egész poszt átvétel, Egyedül Vagyunkkal együtt (forrást én is linkeltem volna).

    Mondjuk én se használnám egyedüli forrásnak az E.V.-t, de hozzá se férnék, azt hiszem (lévén tipikusan zárolt v. megsemmisített nyilasfasiszta anyag volt, oda szóló kutatói engedélyért meg nem akarok mostanában talpalni).

    Ez a Nobel-díj engem is izgat, de! több dolgok... mindenesetre azt mutatja, hogy koronként mások a szempontjaik.

    Maradok tisztelettel
    twtn

    VálaszTörlés
  9. Mindegy ez már, úgyis zár a Tea-Kör, nem leszünk kolonc semmilyen nyakon. Mehet előre a konzervativizmus ügye.

    Hogy is mondja a költő?
    „bal-jobb, bal-jobb,
    mennek a majmok.”

    Meg
    „Petőfi Sándor
    gatyába' táncol.
    Felesége bugyiba',
    Úgy mennek a moziba.”

    Stb.

    De azért melegséggel tölt el, hogy ez a so-called Tormay-kultusz itt megteremtődött, mert végre van miről beszélni, különben nem lenne. Cheese.

    Mármost a nap kérdése egyébként:
    Hívjuk meg Hamburger Jenőt blogolni?

    Ezt Umnapistim javasolta egyébként, hogy a bezárt (falafeles) tea-kör helyére, ha nem tudunk mihez kezdeni, nyissunk hamburgerest. Urak, benne vannak? Már én is úgy unom ezt az ósdi szalonhangulatot a sok modoros, buzi fasisztával a fotőjökben.

    VálaszTörlés
  10. Oli bácsi:
    Ön igen szerény mentális kapacitást fektetett be az én ócsárlásomba. Én tudom, hogy Önnek ez emberfeletti erőfeszítés volt, ezért jár Önnek tőlem egy fejbiccentés.
    Amikor Tevvtonnak adott válaszában az irántam való olthatatlan vonzalmát igyekszik sután megfogalmazni, még meg is könnyeztem. Hetero vagyok, Oli bácsi, tehát csak akkor van esélye, ha Ön hölgy. Szertelen picsogása erre enged következtetni, de én régi motoros vagyok, nem téveszt meg.

    Tormay Cécile felfedezése számomra nem szépirodalmi, hanem társadalomtudományi heurisztikus élmény. Ezt nem fejteném ki bővebben, mert nem értené. Nem maga a Nobel-díj odaítélése a nagy szám, hanem az, ahogyan egy nemzetközileg is elismert magyart és nőt agyonhallgatnak. Felhívták a figyelmemet, hogy számtalan hozzá hasonló nagyszerű ember jutott vele azonos sorsra. Róluk is szívesen olvasok.
    A közzétett írásban említést teszek arról, hogy egy az egyben vettem át mástól. Nem állt szándékomban kritizálni, mert én, Önnel ellentétben csak olyanról mondok véleményt, amelyről kielgítő ismerettel rendelkezem.
    Annak csak örülni tudok, hogy itt például mndenki tájékozottabb nálam a magyar szépirodalom XIX.-XX. századi történetében. Nem szégyellem, hogy néhányakhoz képest még csak lelkes amatőr sem vagyok. Elolvasom, amit mondanak, és igyekszem tanulni tőlük. Tudja, az ember így fejlődik: tanulással.

    VálaszTörlés
  11. Kedves Loxon!

    Én nem tudtam, hogy ekkora problémát jelent, hogy én itt posztot írhattam. Miattam ugyan ne számolják fel a Tea-kört, kár lenne érte. Akár abban is megegyezhetünk, hogy nem írok ide egyáltalán semmit. Sőt, más helyeken sem írok majd az itteniekről sértődöttségből csúnyákat. Én a konfrontáció híve vagyok, nem a mások után kajabálásé, a háta mögötti kibeszélésé.

    Mégegyszer: sajnálom, ha miattam kell felszámolnia ezt méltán színvonalas kávézót. Pusztán ezért ne tegye!

    Már elmondtam sokszor, nekem ez szerepjáték, nem a valós életem kitárulkozása. Így nem kár sem Falafelért, sem Biomechanoidért.

    Kérem, fontolja meg a feloszlatást! Elég, ha annyit mond, hogy ne navigáljak ide többé.

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm, Loxon úr.

    Az előző cikkben nekem az "idegenfajozás" olyan fokon hányingerkeltő volt, hogy nem is akartam reagálni rá. Ilyen szintű etnikai v. biológiai determinizmust bevállalni kb. azzal egyenlő, mintha Szent Ágoston rongyosfejű tevezsokénak neveznénk, elvégre berber volt.

    Az ideáknak a test alá rendelése, tehát megcsúfolása az ilyesmi.

    Érthető a két háború közötti baller értelmiséggel szemben érzett ellenszenv, de annak igen kevés köze van ahhoz, hogy ők éppen pont többnyire zsidó származásúak voltak: a lényeg ott van, hogy mindenféle szellemi gyökeret elvesztettek, se zsidók nem voltak, se keresztények, se magyarok, se európaiak, ez eléggé szánalmas állapot és ezt nem "idegenfajozással" kell leírni, mert ugyanez megtörténhet és megtörtént sok keresztény származású emberrel is, és nem az számít, hogy ki pontosan milyen hagyományt veszített el, hanem az, hogy elveszítette.

    A cikke segített egy kicsit helyrebillenti azon szerintem nagyon ártalmas és félrevezető cikk hatását.

    VálaszTörlés
  13. Jó kis cikk. A végén még újra szétnézek a szülők könyvespolcain, emlékeim szerint van pár régi TC könyv rajtuk.
    Somogyváry életmű majdnem megvolt, az nagyon tetszett. Főként a 48-49-es Tornyipiktor könyvek.

    Miért zárnak be? Hülyeség lenne.

    VálaszTörlés
  14. Ne izguljon, kedves Őrnagy úr, nem zárnak be :)

    VálaszTörlés
  15. Kedves Biomechanoid úr,

    navigare necesse est.

    VálaszTörlés
  16. ...(et) vivere non est necesse

    VálaszTörlés
  17. és sajna valamiér' nem nyílik má' + a világhálón olvasható mívi

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)