2009. július 8., szerda

Rudyard Kipling: Az elefántkölyök


Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Az elefántkölyök. Mind a kreacionisták, mind az evolucionisták, mind az irodalmárok sokat tanulhatnak belőle. Chatisták figyelmébe különösen ajánlom A magányosan sétáló macska történetét.

Itt megtaláltam a régi kiadást is, amit anyukám vett nekem. :)




6 megjegyzés:

  1. L: ezt ismeri? kipling és a swastika:

    http://www.kipling.org.uk/soc_fra.htm

    VálaszTörlés
  2. Ez a célravezetőbb link:

    http://www.kipling.org.uk/facts_swastik.htm

    köszönöm. :>

    VálaszTörlés
  3. Hát már Kipling is náczi! Nem lehet bírni ezzel a világgal!

    VálaszTörlés
  4. Jajj, hát hogy lehet ilyen szomorú fedőlapja egy mesekönyvnek! Úgy megsajnáltam szegényt. :(

    VálaszTörlés
  5. Nohát, kedves Loxon, nem kis emléklavinát indított el ezzel a poszttal, annak idején szerintem ötvenszer simán végigolvastam. Meg most megint a kedvenceket. (Nálam az abszolút favorit a rák, aki a tengerrel játszott, illetve a hogyan lett pöttyös a leopárd.)És ha kimegyek nagymamámhoz, megkeresem én is az analóg verziót, abban vannak képek is.
    Köszönet:)

    VálaszTörlés
  6. Sedith, képzelje, mindannyian sajnáljuk — emlékszem, én is nagyon sajnáltam —, sőt Mr. Pharmacist úgy emlékezett, a krokodil leszakította az ormányát. Annál vigasztalóbb tudni, hogy végülis a krokodil csak hasznára vált elefántunknak, na de lásd a történetet.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)