A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iskola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iskola. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. augusztus 2., vasárnap

Így szoktasd a kis magyarodat*

Kedves Olvasó,

pláne ha gyermeket is nevelsz,

gondoltál már arra, hogy bizonyos alapigazságokat tudatosan kell beleprogramozni a gyermekbe? A közösségi érzésre, szobatisztaságra, igazmondásra, némely mózesi törvények betartására (ne ölj, ne lopj, ne hazudj, tiszteld őseid, effélék) való nevelés nem elégséges. Korunknak már nem felel meg, hogy a gyerekek öntudatlan örömmel gyerekeskedjenek, játszadozzanak, verekedjenek, kínozzanak kismacskákat vagy legyenek éppen jók -- ahogyan a mindenkori „jó”, „rossz” és „gonosz” gyerekek szokták tenni. Új elvárások vannak.


Szolidaritásra kell nevelni a magyar gyereket.

Nem, kérlek, Olvasó, ne legyints, hogy ez természetes, hogy ott vannak az osztálytársai, meg az oviban a csoporttársai. Ennél kicsit többet várunk. Nézd el, hogy kerek perec kimondom, elvégre szóból ért az ember. Fajközi szolidaritásra kell nevelni azt a gyereket. Történeti példával.

Nem, nem ment el az eszem. Ha nekem nem hiszel, higgy a miniszter írásának.

Most ne arra gondolj, hogy amúgy az oviban meg az iskolában minden gyerek ugyanúgy gyerek. Ez sokáig így volt, ez sokáig elég volt. Most már nem. A gyereknek nem elég azt tudnia, hogy ő egy gyerek a sok közül. Eljön az az idő, amikor nyíló értelme kérdéseket tesz fel. Mellékapcsolsz a távkapcsolóval. Külföldi beszédet hall. Előbb vagy utóbb meg kell tudnia, hogy a szülei és ő is magyar nyelven beszél, és ő is egy magyar gyerek. Tekintsünk el a kisebbségi identitásproblémákról. A zömről beszélek.

Eljön az az idő, amikor ott állsz egy gyerekkel, aki annyit tud magáról, hogy magyar. Mit kell tenni, hogy a társadalom felelős tagja lehessen, aki békésen együtt él mindenkivel? De tényleg mindenkivel, különösen a tőle nagyon eltérő szocializáltságúakkal is? Hogy Raszkolnyikovban is az érző, sérülékeny embert lássa, aki a baltát csak segélykiáltásra használja?

Mindegy, ez csak egy példa volt. A lényeg, hogy szolidaritásra kell nevelni az etnikai mássággal. Idővel részletesen kidolgozunk egy szocializációs programot a többségi lakosság gyerekeinek számára. Nem, nem indiánok meg kavbojok. Nem is kurucok meg labancok. Annyit mondok, holokauszt.


Belegondoltál, hogy mit mesélhetne egy kisnyuszi a magyar gyerekeknek a holokausztról? El vagy képedve, mi? Mese a gyerekeknek, a holokausztról. A miniszter olvasta. Ez egy tanulmány, hogy hogyan lehet a témát általánosban tanítani.

Most ne mondd azt, hogy „Dehát a Nyilas Misi”, meg „Dehát a kisködmön”, meg „Dehát a Pál utcai fiúk”. Gyakran jönnek azzal, hogy ezek mind emberségre nevelnek, persze. De ez lejárt. A Pál utca is zsidótlanítva lett, nem tudtad? ... Nézd, én ezt tőled elfogadom meg meghallgatom, hogy gyerekeknek nem való tömeggyilkosságokat oktatni. Az azért már túlzás, hogy egy traumát akarnánk belenevelni ezekbe a gyerekekbe. Nem így van. Mert fel is oldjuk a dolgot. Figyelj csak, ezt mondja a miniszter:
„tudatosan kell kialakítunk az emlékezés rítusait. Annyiban vagyunk örökösei az elkövetőknek, hogy magunkra vállaljuk a bűneikkel való szakítás terhét, visszaillesztve ezzel az áldozatok történetét a kollektív emlékezetbe.”
Érted? Először meg kell tanítani a gyereket arra, hogy a magyarok bizony bűnösök és gyilkosok voltak. Ezen, kérlek, nincs mit szépíteni. És ezt a gyerek is örökölte. ... Miért volna ez „kollektív bűnösség”? Kérlek, ez a szó méltatlan a kettőnk diskurzusához. És emlékezz Radnótira: „Bűnösök vagyunk, akár a többi nép”. És tudod, hogy mi lett az ő sorsa. Azért is mondtam, hogy ez a program a többség számára készül. Nem, a romáknak más program készül. Ők nem a gyilkosok örökösei. ... Ne is haragudj, de ez a megjegyzésed kimondottan szélsőjobboldali volt.

Szóval jön mondjuk egy ilyen kisnyuszi, aki beszél nekik a holokausztról. A maguk szintjén. Ezek általános iskolás gyerekek. Szögesdrót, lágerek, bezártság, félelem. Igazából a hangulat a fontos, hogy érezzék. Talán a gázkamra is belefér. A nyíltszíni máglyák meg a Kanada talán már nem. De ezt úgyis fentről fogják kidolgozni meg jóváhagyni.


Szóval azt is megtanítjuk, hogy vannak ilyen gonosz emberek, akik ilyeneket csináltak. Történetesen magyarok, németek. És utána jön a feloldozás. A gyereknek elmondjuk, hogy attól, hogy magyar, ő még nem lesz feltétlenül ilyen gonosz. Ha jól gondolkodik és barátot lát mindenkiben. És ha szakít elődjei bűneivel.


Most miért mondod azt, hogy ez faji indoktrináció? Aha. ... Most ezzel azt akarod mondani, hogy _mi_ plántáljuk bele a faji gondolkodást a gyerekbe? Nem, ugyan már. Az, hogy egy alsósnak megtanítjuk, hogy a magyarok elpusztították a zsidókat meg a cigányokat, az még nem segít hozzá a faji szegregációhoz, pont ellenkezőleg. ... Nem, ez nem így van. Te tényleg komolyan gondolod, hogy onnét a gyerek azon fog agyalni, hogy mi az, hogy zsidó, meg hogy ki a zsidó az osztályban? Nem, ez nem így van.

A lényeg az, hogy nem lehet elég korán kezdeni ezen esemény és fájdalom megismerését. Egy új generáció lehet az, amely útját állja a szegénynegyedekben cirkáló lesötétített autóknak, a faluvégen masírozó gárdistáknak ... Ne haragudj, ezek cinikus megjegyzések. ... honnan veszed, hogy a saját uzsorásaik cirkálnak, meg hogy a gárdisták nem csináltak semmit? Félelmet keltettek, igen ... ne haragudj, de ebben határozottan elhatárolódom tőled. Ez egy egyetemes emberi fájdalom, és nem mondhatod azt, hogy mi köze hozzá a mai hétéveseknek. Ide figyelj, te nem érzed, hogy itt mi megy? itt, ebben az országban, az utcákon, a médiában? Hogy már robbantanak is a radikálisok? Hogy Pesten félnek a humanista meg a szocialista szavazók kilépni az utcára? Ja, hogy te amúgy vidéken ... és miért gondolod, hogy romák lopták el? ... De nem mindegy, hogy mi a származása az elkövetőnek? ... Na nem, ezt most hagyjuk abba. Ezt a cinizmust nem vagyok hajlandó eltűrni. Hogy mondhatsz olyat, hogy akkor semmi gond, mert 44-ben is csak magyarok holokausztoltak le magyarokat?

2009. június 27., szombat

Agymosás, indoktrináció és felszabadítás


Egyfelől ott van az iskola, ez a Felvilágosodás során elterjedt intézmény, amelyet azóta arra szánnak, hogy hasznos és jó alattvalókat/állampolgárokat/munkaerőt gyártson. Ugyanis az egyház, a család, a papi és a nagyi nem megbízható. Az állam kezébe kell venni a dolgokat. De előtte, az államot kell jó kezekbe venni.

Itten van ez az új ateizmus, a Magyarországon is erősen nyomott R. Dawkins, aki a 19. századi ateistákhoz képest semmi újat nem mond. De erről majd legközelebb. Az új ateisták üzenete: minden hívő téved és/vagy hülye.

Ezzel kapcsolatban (is) érdemes C. S. Lewis-t idézni: egy kereszténynek nem kell azt hinnie, hogy a többi vallás teljes mértékben tévedés, legfeljebb azt, hogy néhány ponton tévednek. Az ateistának azonban azt kell vallania, hogy minden vallás teljes mértékben tévedés. A keresztény nézet megengedőbb, horribile dictu, liberálisabb az ateistánál.

De Dawkins és az új ateisták az ember felszabadítása nevében cselekszenek. Szabadság némi türelmetlenséggel kezdődik. Mondhatni, nem tolerálják a tévedést. És aki az igazság birtokában van, az ezt meg is teheti. A felnőttek reménytelenek, hülyehívők, sokukat megfertőzte a hit vírusa. Azonban a gyerekek, azok az enni való ártatlan csöppségek. Őket kell és lehet még felszabadítani. Először is a szüleik alól, és ezt megteheti az iskola. Platón Állama úgy jönne létre, hogy csak a gyermekek maradnának a városban a filozófusok tanítása alatt, míg a reménytelen felnőtteket a városon kívülre űznék, a földekre dolgozni. Csak el az ártatlan gyermekektől. A szülői abúzus, ami ellen fel kell emelnie az emancipátornak a szavát, nem a pofozkodással kezdődik, hanem a neveléssel. Ez annál komolyabb dolog, hogy a szülőkre hagyhatnák.

Hogyan is tekinthetnénk a gyermekeket a szüleik tulajdonának?” Ugyanis „egy dolog azt mondani, hogy az emberek abban higgyenek, amiben akarnak, de szabad-e nekik a gyermekeikre kényszeríteniük a hitüket? Mit mondjon a közbeavatkozó társadalom? [értsd — állam, by tölgy] Mi történik, ha a gyermeket nyilvánvaló képtelenségekre nevelik?”

Dawkins szerint „az olyan kifejezések, mint a katolikus gyermek vagy muszlim gyermek vészharangot kongatnak a fejünkben… A gyermekek túl fiatalok, hogy ismerjék a vallási véleményüket. Ahogyan nem szavazhatnak 18 éves koruk előtt, szabadoknak kell lenniük, hogy saját kozmológiát és erkölcsöt válasszanak”.

Sajnálatos módon, a családok nem semlegesek. Mindenféléket tanítanak a gyermekeknek a jóról és rosszról. Ezért a megoldás nem lehet a semleges állam semleges iskolája, hanem a felvilágosító állam felvilágosító iskolájára van szükség, hogy a szülők káros hatásai és befolyása alól kiszabadítsák őket.

2008. szeptember 3., szerda

Oktatás I.


Az uborkaszezonban sem vert túl nagy port miniszterelnökünk fiának gyenge iskolában kapott fura érettségije. A fiatalember ősztől az egyik budapesti karrier egyetemen folytatja tanulmányait.

A történet lényege nem a szokásos csillárlízingelős pitiánerség, hanem az érettségi. Amit ugye, azért találtak ki, hogy kiváltsák az egyetemi, főiskolai felvételit, meg egységes kimenet, középiskola szabja meg a követelményt, nem a valóságtól elrugaszkodott, tudóskodó, köldöknéző, a praktikus tudást semmire nem tartó egyetemi emberek. Hiszen, mi közük is ahhoz, hogy milyen tudású diákok kerülnek be hozzájuk. És a non plusz ultra, a hab a tortán, az überfrankó érv: az emelt szintet független bizottságok előtt teszik a diákok, így esélyegyenlőség van (hukkk), tudásuk megítélése ezért elfogulatlan stb., stb. Aki jó helyre akar menni, annak le kell tenni az emeltet, hogy meglegyen a pontszáma. A kérdés csak az, hogyan?

A középszintről most ne essen szó, bár eshetne, hiszen az egyetemek, főiskolák nagy részén már ez is elég a felvételihez, ott a régi rendszerhez képest az értékelésben gyakorlatilag minden változatlan: saját szaktanár értékel, ahogy akar, többé-kevésbé. A tisztességesebbje persze a saját diákjaival szúr ki így, ezzel előbb-utóbb csökken az iskolája továbbtanulási mutatója, ami miatt egyre kevesebb gyereket iratnak be az iskolájába, végül diákhiány miatt le kell majd építeni a tisztességes tanárt/iskolát. Rosszak lesznek a mutatói.

Kiváló kontraszelekció.

A 2008-as tanév közepe felé járunk, közel a karácsony. Nyilvánosságra hozzák az interneten az emelt szintű szóbeli érettségik témaköreit. A diákok hosszan nézegetik a történelem tételsort a tanárral, és egyik ámulatból a másikba esnek: a témakörök egy része vagy túlságosan általános (pl.: „Az anyagi kultúra az újkori Angliában” hát az meg mi a túró? — hangzik a kérdés), bizonyos témákból aprólékos (pl. miniszterünk szakterülete, az újkori diplomácia, visszatérő téma), mindeközben hatalmas lukak a tananyagon.

Egy héttel később ugyanott, diáklány: Az ismerősöm az Eötvösbe jár, az ő szaktanáruk is benne volt a feladatsor összeállításában, azok a témák, amiket nem vettek — s ebből van bőven — nem kerültek be a tételsorba.

Tavasz, egy budai gimnázium. Már mindenki tudja, hol írja az emelt szintű érettségijét. Cél: független vizsgabizottság, független javító tanárok. Az eredmény: a szilágyis diákok a Szilágyiban írnak, mert az iskola kijelölt vizsgaközpont, dolgozataikat saját tanáraik javítják. Még sokan írnak itt, nem szilágyisok, hát ők így jártak, nekik pechjük van. Ja, még azok is szerencsések, akiknek tanára ide van kijelölve javítani más iskolából, mert ők is véletlenül a saját diákjaik dolgozatát javítják.

Szóbeli, emelt szintű a már említett budai gimnáziumban. Vizsgabizottságok és vizsgázók névsora kifüggesztve. Micsoda meglepetés! Az ide járó diákok egy jó része itt is szóbelizik, emelt szinten, s a közepeseknek olyan hihetetlen szerencséjük van, hogy saját tanárukhoz kerültek. Mindegyik a maximális körüli pontot kapja szóbelin.

Emelt szintű szóbeli vizsga egy másik budai műintézményben. Az érettségire váró diákok izgatottan beszélgetnek. A következők hangzanak el: nálunk (nem tudjuk, hol) a saját tanárunk javította az írásbelijeinket, mindenkié 90% fölötti lett; mi tudjuk, hogy melyik témakörnél, milyen konkrét kérdés lesz. Ez utóbbi persze tűnhetne nagyzolásnak, de utóbb kiderül, és tényleg tudták. A diákok kérésére kiválogatott vagy megjelölt szóbeli tételek „húzásának” gyakorlata meg annyira elterjedt, hogy szót se nem érdemel.

Ősz. A szünet utáni találkozások ideje. Kivel mi lett. Bécikét két tárgyból vágták meg érettségin, de mégis egy karrier egyetemre felvették diáknak. Jencike pontjaihoz meg véletlenül a felvételi központban „valahogy” hozzáadódott 20 pont, így bejutott állami helyen egy budapesti karrier egyetemre.

Eredmény:

A középiskolai tanárok döntik el a továbbtanulást. A fentiek miatt hamar rájönnek, hogy középszinten mindenkit felfelé kell húzni. Az emelt szintű érettségi — ami egyre feleslegesebbé válik — némely gimnázium tanulóit hozza kiemelt helyzetbe, akik a saját tanáraiknál érettségizhetnek. Így sem az érettségi, sem a felvételi nem a tudás alapján szór. Egyetemi vizsgán elsőéves diák, aki történelemből érettségizett és diplomáciával akar foglalkozni, nem tudja, mikor volt a francia forradalom. Nem a pontos év a kérdés, hanem az évszázad.

Az oktatás-nevelés a görögök óta politikai jelentőségű, ezért ott mindig is sokan szerettek sertepertélni, legfeljebb más célokra hivatkoztak. Az elmúlt években megint sikerült nagy erőfeszítések árán valami olyasmit létrehozni, ami rosszabb, mint volt.

(Forrás: saját tapasztalat)