Kedves Olvasó,
pláne ha gyermeket is nevelsz,
gondoltál már arra, hogy bizonyos alapigazságokat tudatosan kell beleprogramozni a gyermekbe? A közösségi érzésre, szobatisztaságra, igazmondásra, némely mózesi törvények betartására (ne ölj, ne lopj, ne hazudj, tiszteld őseid, effélék) való nevelés nem elégséges. Korunknak már nem felel meg, hogy a gyerekek öntudatlan örömmel gyerekeskedjenek, játszadozzanak, verekedjenek, kínozzanak kismacskákat vagy legyenek éppen jók -- ahogyan a mindenkori „jó”, „rossz” és „gonosz” gyerekek szokták tenni. Új elvárások vannak.
Szolidaritásra kell nevelni a magyar gyereket.
Nem, kérlek, Olvasó, ne legyints, hogy ez természetes, hogy ott vannak az osztálytársai, meg az oviban a csoporttársai. Ennél kicsit többet várunk. Nézd el, hogy kerek perec kimondom, elvégre szóból ért az ember. Fajközi szolidaritásra kell nevelni azt a gyereket. Történeti példával.
Nem, nem ment el az eszem. Ha nekem nem hiszel, higgy a miniszter írásának.
Most ne arra gondolj, hogy amúgy az oviban meg az iskolában minden gyerek ugyanúgy gyerek. Ez sokáig így volt, ez sokáig elég volt. Most már nem. A gyereknek nem elég azt tudnia, hogy ő egy gyerek a sok közül. Eljön az az idő, amikor nyíló értelme kérdéseket tesz fel. Mellékapcsolsz a távkapcsolóval. Külföldi beszédet hall. Előbb vagy utóbb meg kell tudnia, hogy a szülei és ő is magyar nyelven beszél, és ő is egy magyar gyerek. Tekintsünk el a kisebbségi identitásproblémákról. A zömről beszélek.
Eljön az az idő, amikor ott állsz egy gyerekkel, aki annyit tud magáról, hogy magyar. Mit kell tenni, hogy a társadalom felelős tagja lehessen, aki békésen együtt él mindenkivel? De tényleg mindenkivel, különösen a tőle nagyon eltérő szocializáltságúakkal is? Hogy Raszkolnyikovban is az érző, sérülékeny embert lássa, aki a baltát csak segélykiáltásra használja?
Mindegy, ez csak egy példa volt. A lényeg, hogy szolidaritásra kell nevelni az etnikai mássággal. Idővel részletesen kidolgozunk egy szocializációs programot a többségi lakosság gyerekeinek számára. Nem, nem indiánok meg kavbojok. Nem is kurucok meg labancok. Annyit mondok, holokauszt.
Belegondoltál, hogy mit mesélhetne egy kisnyuszi a magyar gyerekeknek a holokausztról? El vagy képedve, mi? Mese a gyerekeknek, a holokausztról. A miniszter olvasta. Ez egy tanulmány, hogy hogyan lehet a témát általánosban tanítani.
Most ne mondd azt, hogy „Dehát a Nyilas Misi”, meg „Dehát a kisködmön”, meg „Dehát a Pál utcai fiúk”. Gyakran jönnek azzal, hogy ezek mind emberségre nevelnek, persze. De ez lejárt. A Pál utca is zsidótlanítva lett, nem tudtad? ... Nézd, én ezt tőled elfogadom meg meghallgatom, hogy gyerekeknek nem való tömeggyilkosságokat oktatni. Az azért már túlzás, hogy egy traumát akarnánk belenevelni ezekbe a gyerekekbe. Nem így van. Mert fel is oldjuk a dolgot. Figyelj csak, ezt mondja a miniszter:
Szóval jön mondjuk egy ilyen kisnyuszi, aki beszél nekik a holokausztról. A maguk szintjén. Ezek általános iskolás gyerekek. Szögesdrót, lágerek, bezártság, félelem. Igazából a hangulat a fontos, hogy érezzék. Talán a gázkamra is belefér. A nyíltszíni máglyák meg a Kanada talán már nem. De ezt úgyis fentről fogják kidolgozni meg jóváhagyni.
Szóval azt is megtanítjuk, hogy vannak ilyen gonosz emberek, akik ilyeneket csináltak. Történetesen magyarok, németek. És utána jön a feloldozás. A gyereknek elmondjuk, hogy attól, hogy magyar, ő még nem lesz feltétlenül ilyen gonosz. Ha jól gondolkodik és barátot lát mindenkiben. És ha szakít elődjei bűneivel.
Most miért mondod azt, hogy ez faji indoktrináció? Aha. ... Most ezzel azt akarod mondani, hogy _mi_ plántáljuk bele a faji gondolkodást a gyerekbe? Nem, ugyan már. Az, hogy egy alsósnak megtanítjuk, hogy a magyarok elpusztították a zsidókat meg a cigányokat, az még nem segít hozzá a faji szegregációhoz, pont ellenkezőleg. ... Nem, ez nem így van. Te tényleg komolyan gondolod, hogy onnét a gyerek azon fog agyalni, hogy mi az, hogy zsidó, meg hogy ki a zsidó az osztályban? Nem, ez nem így van.
A lényeg az, hogy nem lehet elég korán kezdeni ezen esemény és fájdalom megismerését. Egy új generáció lehet az, amely útját állja a szegénynegyedekben cirkáló lesötétített autóknak, a faluvégen masírozó gárdistáknak ... Ne haragudj, ezek cinikus megjegyzések. ... honnan veszed, hogy a saját uzsorásaik cirkálnak, meg hogy a gárdisták nem csináltak semmit? Félelmet keltettek, igen ... ne haragudj, de ebben határozottan elhatárolódom tőled. Ez egy egyetemes emberi fájdalom, és nem mondhatod azt, hogy mi köze hozzá a mai hétéveseknek. Ide figyelj, te nem érzed, hogy itt mi megy? itt, ebben az országban, az utcákon, a médiában? Hogy már robbantanak is a radikálisok? Hogy Pesten félnek a humanista meg a szocialista szavazók kilépni az utcára? Ja, hogy te amúgy vidéken ... és miért gondolod, hogy romák lopták el? ... De nem mindegy, hogy mi a származása az elkövetőnek? ... Na nem, ezt most hagyjuk abba. Ezt a cinizmust nem vagyok hajlandó eltűrni. Hogy mondhatsz olyat, hogy akkor semmi gond, mert 44-ben is csak magyarok holokausztoltak le magyarokat?
pláne ha gyermeket is nevelsz,
gondoltál már arra, hogy bizonyos alapigazságokat tudatosan kell beleprogramozni a gyermekbe? A közösségi érzésre, szobatisztaságra, igazmondásra, némely mózesi törvények betartására (ne ölj, ne lopj, ne hazudj, tiszteld őseid, effélék) való nevelés nem elégséges. Korunknak már nem felel meg, hogy a gyerekek öntudatlan örömmel gyerekeskedjenek, játszadozzanak, verekedjenek, kínozzanak kismacskákat vagy legyenek éppen jók -- ahogyan a mindenkori „jó”, „rossz” és „gonosz” gyerekek szokták tenni. Új elvárások vannak.
Szolidaritásra kell nevelni a magyar gyereket.
Nem, kérlek, Olvasó, ne legyints, hogy ez természetes, hogy ott vannak az osztálytársai, meg az oviban a csoporttársai. Ennél kicsit többet várunk. Nézd el, hogy kerek perec kimondom, elvégre szóból ért az ember. Fajközi szolidaritásra kell nevelni azt a gyereket. Történeti példával.
Nem, nem ment el az eszem. Ha nekem nem hiszel, higgy a miniszter írásának.
Most ne arra gondolj, hogy amúgy az oviban meg az iskolában minden gyerek ugyanúgy gyerek. Ez sokáig így volt, ez sokáig elég volt. Most már nem. A gyereknek nem elég azt tudnia, hogy ő egy gyerek a sok közül. Eljön az az idő, amikor nyíló értelme kérdéseket tesz fel. Mellékapcsolsz a távkapcsolóval. Külföldi beszédet hall. Előbb vagy utóbb meg kell tudnia, hogy a szülei és ő is magyar nyelven beszél, és ő is egy magyar gyerek. Tekintsünk el a kisebbségi identitásproblémákról. A zömről beszélek.
Eljön az az idő, amikor ott állsz egy gyerekkel, aki annyit tud magáról, hogy magyar. Mit kell tenni, hogy a társadalom felelős tagja lehessen, aki békésen együtt él mindenkivel? De tényleg mindenkivel, különösen a tőle nagyon eltérő szocializáltságúakkal is? Hogy Raszkolnyikovban is az érző, sérülékeny embert lássa, aki a baltát csak segélykiáltásra használja?
Mindegy, ez csak egy példa volt. A lényeg, hogy szolidaritásra kell nevelni az etnikai mássággal. Idővel részletesen kidolgozunk egy szocializációs programot a többségi lakosság gyerekeinek számára. Nem, nem indiánok meg kavbojok. Nem is kurucok meg labancok. Annyit mondok, holokauszt.
Belegondoltál, hogy mit mesélhetne egy kisnyuszi a magyar gyerekeknek a holokausztról? El vagy képedve, mi? Mese a gyerekeknek, a holokausztról. A miniszter olvasta. Ez egy tanulmány, hogy hogyan lehet a témát általánosban tanítani.
Most ne mondd azt, hogy „Dehát a Nyilas Misi”, meg „Dehát a kisködmön”, meg „Dehát a Pál utcai fiúk”. Gyakran jönnek azzal, hogy ezek mind emberségre nevelnek, persze. De ez lejárt. A Pál utca is zsidótlanítva lett, nem tudtad? ... Nézd, én ezt tőled elfogadom meg meghallgatom, hogy gyerekeknek nem való tömeggyilkosságokat oktatni. Az azért már túlzás, hogy egy traumát akarnánk belenevelni ezekbe a gyerekekbe. Nem így van. Mert fel is oldjuk a dolgot. Figyelj csak, ezt mondja a miniszter:
„tudatosan kell kialakítunk az emlékezés rítusait. Annyiban vagyunk örökösei az elkövetőknek, hogy magunkra vállaljuk a bűneikkel való szakítás terhét, visszaillesztve ezzel az áldozatok történetét a kollektív emlékezetbe.”Érted? Először meg kell tanítani a gyereket arra, hogy a magyarok bizony bűnösök és gyilkosok voltak. Ezen, kérlek, nincs mit szépíteni. És ezt a gyerek is örökölte. ... Miért volna ez „kollektív bűnösség”? Kérlek, ez a szó méltatlan a kettőnk diskurzusához. És emlékezz Radnótira: „Bűnösök vagyunk, akár a többi nép”. És tudod, hogy mi lett az ő sorsa. Azért is mondtam, hogy ez a program a többség számára készül. Nem, a romáknak más program készül. Ők nem a gyilkosok örökösei. ... Ne is haragudj, de ez a megjegyzésed kimondottan szélsőjobboldali volt.
Szóval jön mondjuk egy ilyen kisnyuszi, aki beszél nekik a holokausztról. A maguk szintjén. Ezek általános iskolás gyerekek. Szögesdrót, lágerek, bezártság, félelem. Igazából a hangulat a fontos, hogy érezzék. Talán a gázkamra is belefér. A nyíltszíni máglyák meg a Kanada talán már nem. De ezt úgyis fentről fogják kidolgozni meg jóváhagyni.
Szóval azt is megtanítjuk, hogy vannak ilyen gonosz emberek, akik ilyeneket csináltak. Történetesen magyarok, németek. És utána jön a feloldozás. A gyereknek elmondjuk, hogy attól, hogy magyar, ő még nem lesz feltétlenül ilyen gonosz. Ha jól gondolkodik és barátot lát mindenkiben. És ha szakít elődjei bűneivel.
Most miért mondod azt, hogy ez faji indoktrináció? Aha. ... Most ezzel azt akarod mondani, hogy _mi_ plántáljuk bele a faji gondolkodást a gyerekbe? Nem, ugyan már. Az, hogy egy alsósnak megtanítjuk, hogy a magyarok elpusztították a zsidókat meg a cigányokat, az még nem segít hozzá a faji szegregációhoz, pont ellenkezőleg. ... Nem, ez nem így van. Te tényleg komolyan gondolod, hogy onnét a gyerek azon fog agyalni, hogy mi az, hogy zsidó, meg hogy ki a zsidó az osztályban? Nem, ez nem így van.
A lényeg az, hogy nem lehet elég korán kezdeni ezen esemény és fájdalom megismerését. Egy új generáció lehet az, amely útját állja a szegénynegyedekben cirkáló lesötétített autóknak, a faluvégen masírozó gárdistáknak ... Ne haragudj, ezek cinikus megjegyzések. ... honnan veszed, hogy a saját uzsorásaik cirkálnak, meg hogy a gárdisták nem csináltak semmit? Félelmet keltettek, igen ... ne haragudj, de ebben határozottan elhatárolódom tőled. Ez egy egyetemes emberi fájdalom, és nem mondhatod azt, hogy mi köze hozzá a mai hétéveseknek. Ide figyelj, te nem érzed, hogy itt mi megy? itt, ebben az országban, az utcákon, a médiában? Hogy már robbantanak is a radikálisok? Hogy Pesten félnek a humanista meg a szocialista szavazók kilépni az utcára? Ja, hogy te amúgy vidéken ... és miért gondolod, hogy romák lopták el? ... De nem mindegy, hogy mi a származása az elkövetőnek? ... Na nem, ezt most hagyjuk abba. Ezt a cinizmust nem vagyok hajlandó eltűrni. Hogy mondhatsz olyat, hogy akkor semmi gond, mert 44-ben is csak magyarok holokausztoltak le magyarokat?
Bejegyzések
