A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bűnözés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bűnözés. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 17., szerda

Die Süddeutsche Zeitung ist versehen

„Kritische Intellektuelle sind auf offener Straße angegriffen und niedergeschlagen, Wohnungen verwüstet worden. Eine Mordserie hat Roma getroffen, gezielte Bluttaten mit Brandstiftung und Gewehrfeuer.“

Michael Frank ist versehen. Er ist anscheinend schlecht über die Standen von Ungarn informiert, sein Informant bewusst log, oder wenn er einen Informanten nicht hatte, spricht er selbst eine Lüge dann aus. Die Ungarn behandelten niemand in Ungarn bis jetzt falsch, weder auf der Straße, noch anderswohin. Das ist schlankweg ein Fehler. Wir, Intellektuellen von Ungarn, hörten über keine Angriffe von einem rassist Motiv. Wir bitten die Süddeutsche Zeitung, den Fehler zu korrigieren.

Magyarul:

Michael Frank téved. Nyilvánvalóan vagy rosszul informálták őt a magyarországi állapotokról, vagy informátora tudatosan hazudott, vagy ha nem volt informátora, akkor ő maga állít hazugságot. Magyarországon eleddig senkit sem bántalmaztak magyarok sem az utcán, sem másutt. Ez egész egyszerűen tévedés. Mi, magyar értelmiségiek, egyetlenegy rasszista indítékból elkövetett támadásról sem tudunk. Kérjük a Süddeutsche Zeitung-ot, hogy igazítsák helyre a tévedést.

However,

Lajos Szögi (Hungarian teacher, 1962–2006) and Marian Cozma (Romanian [not roma] sportsman, 1982–2009.) — both of them were killed by some roma mobs in Hungary senselessly. Roma [gypsy] people (as a whole) were not injured (none of them) and were not even blamed by Hungarians for these murders. Hungary is not a racist country. On the contrary: Hungarian people are very tolerant and forgiving although European press and mass media seems to be deliberately misled by some unknown intellectuals.

2008. június 16., hétfő

Fejreállított megemlékezések 1956-ról

(Kényszerképzelt minisztériumi közlemények)

Magyarországon 1956. november 4-én hirtelen megnövekedett az idegenforgalom. Szovjet-orosz turisták tízezrei látogattak hazánkba, hogy megcsodálják a Szuezi-csatornát, valamint hogy katonai díszegyenruhás küldöttséggel tisztelegjenek dicső, ezer éves múltunk, „Európa bástyája” előtt. Ez jelentősen megnövelte hazánk presztízsét, messzire elvitte hírünket a világban, nem beszélve a megnövekedett bevételekről, amelyek gazdaságunk fellendülését hozták. Még az USA-ban is megtudták, hogy milyen szívszorítóan szép város Bukarest.

Sajnos ezt egyesek itthon nem értékelték megfelelően. Egyesek, akik a rendbontásban lelik örömüket, nem fogadták szívesen a vendégeket, nem örültek együtt velünk, honfitársaikkal, nem voltak hálásak ezért a kéretlen, nagyarányú testvéri segítség-, illetve baráti kéznyújtásért, amely keleti szomszédunk szovjet uniós vezetőitől és polgáraitól érkezett. Mint 1919-ben, a fehérterror idején, mely több tíz teljesen ártatlan áldozatot követelt, egyes értetlen és agresszív elemek hőzöngeni kezdtek az úgynevezett „idegen megszállók” ellen, „ellenségnek” nevezve a békés nézelődőket, akik a szovjet ipar legújabb modelljével, a városnézésre kitűnően alkalmas, mutatós T-34-esekkel díszítették fel az ország tereit és utcáit, valamint az országutakat, erdőket, mezőket. (Magyarország nagyon szépen nézett ki.)


Még megdöbbentő, példátlan lumpenhuligán akciókra, sőt a gyülekezési jogot (3 embernél kevesebb!) semmibe vevő, azt durván megsértő és megszegő, bejelentés és hatóságokat való megkérdezés nélküli összejövetelekre, úgynevezett tüntetésekre is sor került, terrorizálva a békés, otthon maradó lakosságot, akik belátták, hogy kicsiny hazánknak a turizmus megnövekedése csak jót hozhat, a terrorizmus megnövekedése viszont csakis kárt. (A különbség, ugye, csak néhány betű, és mégis.) Hosszútávon nem csak az ismertségünket és a statisztikai mutatókat emelő vendégfogadásról, cserekapcsolatról, állampolgárüdültetésről van szó. Egyesek azonban minderről látszólag tudomást sem véve, rémhíreket terjesztve, sötétben bújkálva még az Államvédelem rendfenntartó egységeivel is szembeszegültek, akik pedig békésen, esküjükhöz híven végezték munkájukat, holott ezt az Állami Televízió még adásában is bemutatta. Ezek a hivatástudó emberek éppen kötelességüket teljesítve ropogtatták fegyvereiket a békétlenül hangoskodókra, amikor néhány futballhuligán suhanc Rizmus-Rizmus Hungarizmus kiáltásokkal meggyilkolta, meglincselte őket.


Ezek a többnyire lumpen, imperialista értelmiségiek, valamint fasiszta szüleik által félrevezetett, huligánná nevelt, éretlen diákok a szovjet ipar legújabb polgári járműmodelljein található, városnézésre kitűnően alkalmas teleszkópokat, távcsöveket, modern turista-fotómasinákat feléjük fordított fegyverként, primitív ágyúcsövekként értelmezték, s az ártatlan szegfű-szirmokból összeállított vörös csillagokat, a szabadság e jelképeit, melyek közül egy saját Országházunk kupolájának tetején is díszlik, fenyegető jelképnek látták. Nem értjük, de intésnek vesszük ezt. Több időt kell a jövőben kormányunknak és miniszterelnökünknek jótékony felvilágosítással töltenie e jelképek természetével kapcsolatban. Most azonban a felelősök megkeresése az elsődleges feladat.


Bizonyára pánikot keltő provokátorok állnak az események hátterében, akiknek súlyos felelősségét mihamarabb ki kell vizsgálni, s a megfelelő felelősségrevonást rájuk kiszabni. A tömeg minősített bűntetteket követett és követ el az Államvédelmi Hatóság hősies rendfenntartói ellen, amelynek máris munkájuk végzése, békés fegyverropogtatás közben meggyilkolt, hősi halottjai vannak. Köztörvényes bűncselekményeket elkövetőket, megérdemelt büntetésüket töltőket szabadítottak ki az Andrássy út 60-as épület nemrég felújított, gyönyörű celláiból. E célból bestiális markológépeket is használtak! Ezek a teljességgel értelmetlen, minden épeszű, békeszerető embert aggodalommal és megbotránkozással eltöltő, a nemzet egységét megbontó cselekedetek, agresszív hangvételű tüntetések, nemzeti jelképeket, például magyar zászlót megrongáló gyűlések, a köztéri műemlékek döntögetései stb. megdöbbentették a világot is, amelynek vezető hírügynökségei első helyen számolnak be a rendzavarásokról. Már Pekingben és Prágában is elítélték a rendbontást és a randalírozást szép fővárosunk, valamint vidéki városaink utcáin, egyetemi karain.

Természetesen a megriadt, békés turisták kénytelenek voltak a féktelen fenyegetéssel és az elszabadult, felkorbácsolt indulatokkal szemben megvédeni magukat, így járműveikbe menekülve és békés tüzeléssel próbáltak nagy nehezen ellenállni a feldühödött, felheccelt tömeg akcióinak. A csőcselék odáig ment, hogy néhány T-34-est megrongált, sőt felgyújtott (!), valamint T-34-esükben tartózkodó, ott bámészkodó, békés orosz és kirgiz turistákat meglincselt, meggyilkolt.


Kimondhatatlan szégyen, hogy ez a xenofób, reakciós-klerikális, soviniszta, bár magyar címert magyar zászlóból kitépő, szélsőjobboldali csőcselék, ez a hazugságokkal felbőszített, felbíztatott kisebbség megmérgezi a békés, békés, valamint a békés-békés és békés-békés-békés többség életét, és hazánknak a világban eleddig példás hírét. Pedig Aranycsapatunk milyen nagyszerűen teljesített az imperialista világ Angliájának nemzeti tizenegye ellen! Félő, hogy mindez nem csak nemzetközi megítélésünket teszi tönkre, hanem az eddigi összes három- és ötéves terv eredményeit is; a szovjet beruházókat elriasztja, és a kormánynak a nép érdekében végzett lelkiismeretes, áldozatteljes, bár nehéz és folyamatosan túszul ejtett munkáját lehetetlenné teszi. Nem tehetünk mást, mint hogy a Szovjet Unió megértését, bocsánatát és nemzetközi együttműködését kérjük az esztelen, munkás- és parasztellenes zavargások elfojtásában.


Azok a hangok, amelyek szerint előző kormányfőnk, Rákosi Mátyás nem volt legitim, semmibe veszik a demokrácia nehéz harcok árán, idestova egy évtizede kivívott szabályait és értékeit, amelyek szerint a többség által, kék cédulákkal törvényesen megválasztott képviselők gyűlésének többsége hatalmazza föl az általa megválasztott kormányt és miniszterelnököt, nem pedig az utca néhány ezres, öklöt rázó népe, akik a vesztesek közül kerültek ki, és akiket a szintén vesztes, minden hazugságra elszánt, fasiszta-imperialista politikusok tüzeltek fel féktelen hatalomvágyukból.



A csapásmérő tea klub paranoid javaslata:


2008. május 26., hétfő

Banán alakú-e a Föld?


Egyre mérgesebbek a fiatalok. Megértem őket, én is az vagyok.

Valami furcsa punnyadtság van az országban. Talán apátiának lehetne nevezni (de nem a sztoikusok által használt értelemben). Mindenki azt mondja, hozzá kellene nyúlni egy csomó dologhoz, változtatni kellene törvényeken és intézményeken. Azonban a politika és a nyilvánosság erről nem vesz tudomást, a szokásos ki mit mondott vagy nem mondott szarakodás folyik, és hogy mikor megy Ferkó. A jelenlegi kormányzat már csak egyet tud elérni: hogy máshoz ne kerüljön a döntés, a törvényhozás és kormányzás lehetősége.

A nagyobb baj az azonban, hogy sok mindenről nem lehet beszélni. Most sem. A szociális kiadások vagy a nyugdíjak, általában az állami ellátás (értsd: szocializmus) szűkítése néha már-már bekerül a nyilvánosságba. De a törvény uralma nem. Az tabu.

A vidéki Magyarország fél, rémtörténeteket mesélnek vidéki ismerősök és rokonok a cigányokról. De csak arról szabad beszélni, hogy csúnya rasszista a Magyar Gárda, és nincs is cigánybűnözés.

A Magyar Gárdára egy működőképes kormányzat esetén semmi szükség, mint ahogyan az őrző-védőkre se nagyon. Magyar Gárda azért lett és terjed, meggyőződésem szerint, amiért a magán őrző-védő cégek, csak azokat nem támadja a média, hiszen a nagypolgárságot, a hirdetőiket őrzik és védik. Az MG meg csak az alsó középosztály bajaira reagál, aki leginkább ki van téve a köznapi támadásoknak. Ezekről a vidékiek, főleg idősebbek életét lehetetlenné tevő támadásokról tilos beszélni, a kertek és tyúkólak, nyugdíjasok fosztogatásai esetén félre illik nézni. Hiszen a fosztogatók maguk az áldozatok. A társadalom áldozatai.

A kormánynak, akármilyen a színe, akármekkora a GDP vagy az infláció növekedése, első számú feladata az élet és vagyonvédelem biztosítása. Ha ezek sérülnek, akkor a kormányos ne menjen – jogilag bizonytalan státusú – antifasiszta tüntetésre, hanem védje meg a tulajdont és életet, akár az Újlipótvárosban, akár a Tiszaháton sérül is az. Ehhez alkalmas rendőrök kellenek és alkalmas törvények. Az előbbiekkel bajban vagyunk: pénzbehajtó kisiparosok két éve kiegyeztek Ferkóval, azóta egymás disznóságait védik. De ezen lehet segíteni.

A másik probléma a valóságmegtalálásáé. Azt ma sem tudjuk még, hogy van-e feje Loxonnak, és létezik-e Loxon egyáltalán. De a vidékiek életét tönkretevő erőszakos rablásokról és a Törvény és Rend uralmának helyreállításáról beszélnünk kell. A rablók a kisfészivel valószínűleg valóságosak, mint az üres tyúkól, és agyonvert nagyik. A balliberális értelmiség képtelennek látszik nem hogy a megoldásra, de még az erőszakos rablások tűrhető szinten tartására is. Szakért és tüntet, ez a két fő létformája.

20-25 éve a felzárkóztató osztályokkal akarták megoldani a problémát, ma ugyanazok a szagértők ezt szegregációnak nevezik, és az integrált oktatásra esküsznek. De leginkább arra, hogy ez nem büntetőjogi, hanem szociálpolitikai kérdés. Azonban a helyzet a szakértők gyarapodó tömege ellenére nem megoldódik, csak romlik. Szerintük ugyanis a világunk banán alakú.