A sündróma

Kérem, sokat és okkal lehet bírálni a magyar néplelket, de mindenképpen el kell ismerni: van humora. Kirekesztő módon azt mondom, nem minden nép, nem minden kultúra van humorral megáldva. És a politikai humor különösen felvirágzik, ha komancsok vannak hatalmon.

E mostani virágzás központi eleme lett a sün, ahogyan Loxon már megemlékezett róla. Néhány újabb gyöngyszem ez ügyben:



A sün betört a mindennapjainkba, szegény-szegény komancsok:



Egy kulturális antropológus kiváló dolgozatot írhatna a sündrómáról, ha humoros szakma lenne. Például, egészen más értemet nyert a „Szarjál sünt!”

Most kis időre búcsúzom.



Update: A megfelelő szakkifejezés Mr Pharmacist tagtársunk alkotása, amivel komoly Hozzáadott Értéket állított elő a kulturális antropológia és balleológia terén.

UpdateII: Gratulálok a készítőknek a komoly mértékű komolytalan Hozzáadott Érték miatt!

A komancsokról koalamaciknak

Koalás barátaink gyakran állítják, hogy a reakciósok nagy-nagy tévedésben leledzenek. A komancsokkal szembeni politizálás teljesen téves, mivel:

— egykor voltak, és csúnyák voltak tényleg, de ma már nincsenek is komancsok;

— vannak ugyan ma komancsok, de nemcsak a koalában, hanem az ellenzékben is;

— az átkos nem is komancs világ volt, rossz volt, de a komancs vallás szép és jó;

— az átkosban volt jó is, sőt!

Egyáltalán nem áll szándékomban koalamackókkal veszekedni. De a komancs nemzet színei figyelemreméltóak.

A komancsok a legvérengzőbb indiánok hírében álltak és állnak ma is. Igaz, megfogyatkoztak (10.000-re teszik a számukat), de arról nincs szó, hogy ne léteznének.

Valamikor hatalmas területet tartottak megszállás alatt,

de sosem voltak egységesek, néha együttműködtek, néha harcoltak egymással. A komancs élet alapeleme volt a harc, rettegésben tartották a többi indiánt és a telepeseket egyaránt. Azonkívül, hogy a legvérszomjasabb törzs hírében álltak, még lótolvajként is nagy hírre tettek szert. Hm. Minden rendes ember ellenük harcolt: Winnetou, Old Shatterhand és John Wayne is.