Morvai Krisztina a Kereszttűzben és egy kis Cavinton

First of all, Loxon nem jobbikos, bár vannak néhányan, akik furamód ezt feltételezik róla, köztük olyanok is, akik pénzért vagy sem, egy ideig a szocialisták szekerét tolták. Sok minden nem tetszik a Jobbik háza táján (véleményszabadság ide vagy oda, hogy kerül ezen állítólag nemzeti pártba például Körömi Attila? — csak egy kérdés a sok közül). Sok minden egyenesen gyanús, még akkor is, ha néhány szélsőséges és összemosó összeesküvéselméletet félreteszünk, amelyeket nem könnyű csak úgy félresöpörni. Ezekről az elméletekről szólt már sok poszt a Reakción, a Konzervatóriumon és másutt is, s hasonlót mond Csurka István is.* Az is világos, hogy a populizmus, amely demokráciában elengedhetetlen színpadi kellék, első körben a két lábon járó tuskókat és a saját pecsenyét sütögetni óhajtókat is bevonzza. Én nem tartozom ezek közé, így engem nem tud levenni a lábamról sem Bajnai micimackó-szeme, sem Gyurcsány szárnyverdesése, sem Fodor gigerli-hangja, sem Soma Mamagésa fontoskodása, sem Orbán „Ebbőlmostaztánmárténylegelég” Viktor folytonos impotenciája (aki most már aztán tényleg fasiszta, úgy-e? [szánalom, de most már aztán tényleg együttérzek Orbánnal]), sem természetesen egy rúzsos mosoly.

Mindezt elöljáróban a műsorhoz, amelyben viszont Morvai Krisztina jól beszél. Tessék megnézni. Érdemes. Főleg felnőtt embereknek.

* Emlékezzünk (már persze, akik nem szenilisek vagy csecsemők): 2002-ben Pokorni Zoltán az — előtte FIDESZ-barát frakciót alkotó — MIÉP parlamentből való kiesése felett örömködött, miközben a FIDESZ, nem kis „önmegtartóztatást” követően sikeresen elvesztette a választást az MSZP-vel szemben, és (a minimális különbség ellenére) még a szavazatok újraszámoltatásáért sem tett semmit. Még ezt a lehetséges mentő tettet is az állandóan szélsőségesezett Cs. I. javasolta fideszék számára, aki úgy gondolta, a választások során rengeteg csalás történt. (Ugye most már értik, hogy ezt követően miért is jöhetett létre a Lelkiismeret '88 csoport és miért történt az Erzsébet-híd eltorlaszolása?). Akkor Pokorni „a demokrácia győzelméről” beszélt a MIÉP kiesése és az MSZP győzelme kapcsán (ebben úgy látszik, egyet értett Hack Péterrel); Csurka pedig (tragikomikus) azt mondta a Hősök terén: „mindig tudtam, hogy a nép okosabb nálam”, s megjósolta a kétpártrendszer eljövetelét, „amely valójában a régi egypártrendszer demokratikussá álcázott formája”. Ezt az egyébként figyelemre méltó gondolatot azóta az — úgy látszik, becsurkult — Fodor Gábor saját használatra lenyúlta, miközben a Fidesz-ben indult Fodornak és megmaradt SZDSZ-es társainak 20 évvel a rendszerváltás után, immár törpepártokként sikerült összehozniuk az MDF-fel a „nagykoalíciót”, amely természetesen most sem a kommunisták ellen született, mint 1990-ben sokan várták volna a két nagy „polgári középerőtől” (s hogy ez nem jött létre, az egyértelműen az etikátlanságával végleg leszerepelt SZDSZ felelőssége volt, amely az ún. taxisblokádkor azonnal bemutatta ország-világ előtt valódi természetét), hanem a „szélsőjobb veszély” ellen, 2009-ben, Antall József helyett a kis masamóddal. Mit mondjunk erre? Szánalmas?