Hadd hívjam fel a figyelmüket a világ erkölcsi abszurditására. Sok szempontból az, de most csak az egyik abszurd eleméről szólok. A szándék és következmény szétválásáról.
A Pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ami csak úgy lehetséges, hogy a világ — aminek középpontját még most is keresi Loxonunk — nem egy jó rend(szer).
Úgy 500 éve vitatják egy Machiavelli nevű olaszhoz kapcsolva, hogy vajon a cél szentesíti-e az eszközt. [Ááásííít]
Szofisztikáltabbak azt, hogy a rossz cselekedet eredményezhet-e jó következményt. Szt. Ágoston szerint mindenképpen: az uralomvággyal megvert uralkodó képes csak a civitas terrena szintén lázadás bűnével, uralomvággyal megvert népe közt valami rendet fenntartani. Nem mintha jobb lenne náluk vagy jóra törekedne: rosszat akar, hatalmat mind felett, és erre azért képes, mert a többieknél romlottabb és nagyobb az uralomvágya. A saját uralma érdekében pedig valami rendet rak, az erre maguktól képtelen, lázongó emberek közt. Bár nem jóra törekszik, működésének következménye viszonylag jó.
Most vegyünk egy közeli, jól ismert példát. Feri hatalmat és népszerűséget akart, vagyont és hírnevet, lezúzni a jobboldalt — uralomvággyal megvert, igazi bűnös. Azonban cselekedetinek következménye, hogy elérte azt, amire sem Csurka, sem senki eddig nem volt képes: a szadesz szétesett, már az 1%-ért küzd, a legnépszerűtlenebb politikus a pártocska frakcióvezetője.
De ez nem minden. A szocikat is tartósan levitte, időnként 8% körül mérik őket, pedig a felmérések rendezői példányait nem ismerheti a nagyérdemű. És jó eséllyel, egy elsöprő többségű jobbos parlamentet hozott létre. Rettegnek is a bűnösök.
Csupa-csupa gonoszságból igazán jó dolgokat hozott létre. A világ erkölcsileg abszurd.
Bejegyzések
