Ezúttal ajánlom „A Hannibál Lektűr-attitűd” posztját, amely viszont Félix Péter Magyar Narancs-ban megjelenő cikksorozatát ajánlja olvasásra. A cikksorozat azzal a Nagy Imrével foglalkozik, akiből a posztkommunista történetírás megpróbált hőst faragni. 1956 hőse bizonyosan nem Nagy Imre volt, mint azt már korábban több konzervatív szerző is kifejtette, különféle orientációk szerint és különféle erősségű érvek alapján.
Bizonyos, hogy az a kép is hamis, amely pusztán „pesti srácokról” vagy nagyon szimpatikusan bár, de csupán „ragazzi di Buda”-ról beszél. Meg kellene vizsgálni, pontosan kik is 1956 valódi hősei, azok, akiket nem csak becsülni vagy gyászolni, de követni is lehet. Nagy Imre bizonyosan nem ezek közé tartozik.
Bizonyos, hogy az a kép is hamis, amely pusztán „pesti srácokról” vagy nagyon szimpatikusan bár, de csupán „ragazzi di Buda”-ról beszél. Meg kellene vizsgálni, pontosan kik is 1956 valódi hősei, azok, akiket nem csak becsülni vagy gyászolni, de követni is lehet. Nagy Imre bizonyosan nem ezek közé tartozik.
Kiegészítés:
Oli bácsi e poszthoz írott kommentárjában azt olvashatjuk, hogy Félix etikátlanul és forráskezelés szempontjából vitathatóan jár el, valamint szerzőink óva intenek a Magyar Narancs bármiféle használatától. Nem tudom, az előbbi véleménynek Nagy Imre — érthető, ám általam tarthatatlannak tartott — tisztelete-e az oka vagy Félix egyébként borzasztó írásai. Mint a poszt szerzője, amondó vagyok, jegyezzük itt meg azt, hogy e megjegyzések indokoltak a maguk illetékességi körén belül, de Félix írását akkor is el kell olvasni: Nagy Imrével kapcsolatosan számos tényre és komolyanvehető kérdésre mutat rá, amelyeket Félix P. (akna)munkássága nélkül is fel kell tenni. Ezért hangsúlyoztam az első bekezdésben: „1956 hőse bizonyosan nem Nagy Imre volt, mint azt már korábban több konzervatív szerző is kifejtette, különféle orientációk szerint és különféle erősségű érvek alapján.”
Oli bácsi e poszthoz írott kommentárjában azt olvashatjuk, hogy Félix etikátlanul és forráskezelés szempontjából vitathatóan jár el, valamint szerzőink óva intenek a Magyar Narancs bármiféle használatától. Nem tudom, az előbbi véleménynek Nagy Imre — érthető, ám általam tarthatatlannak tartott — tisztelete-e az oka vagy Félix egyébként borzasztó írásai. Mint a poszt szerzője, amondó vagyok, jegyezzük itt meg azt, hogy e megjegyzések indokoltak a maguk illetékességi körén belül, de Félix írását akkor is el kell olvasni: Nagy Imrével kapcsolatosan számos tényre és komolyanvehető kérdésre mutat rá, amelyeket Félix P. (akna)munkássága nélkül is fel kell tenni. Ezért hangsúlyoztam az első bekezdésben: „1956 hőse bizonyosan nem Nagy Imre volt, mint azt már korábban több konzervatív szerző is kifejtette, különféle orientációk szerint és különféle erősségű érvek alapján.”
Bejegyzések
