Tequila!

Bár Tölgy már óva intett az érzelmek túláradásától, amely Karácsonykor úgy kapja el az emberiséget, mint az influenza, azért mi is szeretnénk egy érzelmileg PC posztot írni.

Könnyekkel küszködve bejelentjük tehát, hogy a karácsonyi fa alá holdfényszín masnival átkötve letettük a mélyen tisztelt és nyájas olvasóközönség elé újonnan indítandó blogunkat, az Ezüst Tequila Páholyt.

Hogy a tea és a tequila ivása között — időszaki eltérések ellenére — semmiféle kizáró ellentét nem merülhet fel, azt a négy betű betoldhatóáságán kívül ez a kis videó is bizonyítja (figyelemmel közreadójára).

Ezen kívül — komoly érvelésünket tovább göngyölítve — a tequila annak a Mexikónak az itala, amely a maja és azték örökség egy részének továbbélése révén egyrészt az istenek eredetileg keserű és csípős italát, a csokoládét szolgáltatta többek között a mi monarchiánk cukrászatának (igaz, polgári szintre selypítve és édítve azt).

Másrészt Mexikóvárosban szintén e monarchia tragikus véget ért császára uralkodott — Liszt Ferenc 1867-ben gyászzenét írt tiszteletére —, aki kissé liberális, valamint szabadkőműves volta ellenére tán jobb sorsra lett volna érdemes (s talán az ismertnél valamivel jobb sorsra is jutott, don Justo Armas álnéven*, joggal Ausztria-Magyarország trónjára). (Szemben a progresszió élemedettebb lelkületű majomágensével.) Emperador Maximiliano I de México Őfelsége emlékének is ajánlom tehát páholyunkat.

Ám nem szeretnénk a szent múlt árnyaival, nagy halottakkal és egyebekkel túlterhelni tősgyökeresen új, vérbelien modern, mainstream és határtalanul trendy blogunk indulását és tevékenységét. Legyen elég annyi, hogy csak azok torkát fogja marni az agave desztillátuma, akik egész életükben a progresszió és az evolúció negédes gumibogyószörpjeit itták.


* Lásd Rolando Deneke és John Lamperti kutatók munkáit, a TuPila bejegyzéseit, valamint a spanyol nyelvű Justo Armas szócikket.