Az élet

Holnap itt van a Szenteste. Ilyenkor, jeles ünnepeink alkalmával az írogató emberek mind úgy érzik, írniuk kell valami magasztost és felemelőt, emelkedettet...

Én ezt nem teszem, de még késztetést sem érzek rá. Részben mert írói vénám üres halmazt képez, részben mivel valamikor pechemre elolvastam Longinust a Fenségesről. Szerinte a fenségest a nevetségestől egy vékony határ választja el, amit ha valaki elvét, beszéde nevetségessé válik. Ilyenek az ilyenkor, ünnepek előtt elszaporodó próbálkozások.

A Karácsony, a Megváltó születése. Egy élet jött létre, amit haladár polgártársaink a születésig csak az anya teste részének tekintenek, mint egy szemölcsöt, és bármikor készek azt eltávolítani. Az életben nincs semmi csodálatos. Véletlenek eredményeképpen létrejött az élet, szelekciós nyomások eredményeképpen fajok és végül az ember, minden emberi élet csak egy véletlen terméke — gondolom az evolucionisták közt sok a zabigyerek — a Megváltóba vetett hülyekeresztény hit maga egy evolúciós termék (vagy osztályérdek kifejezője, de mindenképpen funkcionális, pragmatikus tudás volt), a számítógép — amin ezt olvassák — és az azt futtató program is véletlenek terméke, és a kedves olvasóm is az. Nem is érdemes túl sok szót erre vesztegetni.

Az első karácsonyi ajándékom a darwinizmusról szól, örök kedvencünkről.

A könyv egyik célpontja a véletlen fogalma. Számtalan biológiai példát leír, bonyolult rendszerek, amelyek véletlenszerű létrejötte teljes mértékben valószínűtlen. Amíg a bonyolult, sok elem egymásba kapcsolódását feltételező szaporodási módszerek kialakultak, hogyan nem szelektálódott ki az adott virág? Ha a véletlen hoz létre bonyolult rendszereket, de azoknak csak egy eleme is hiányzik, akkor a rendszer nem működik, így a virág nem lesz képes szaporodni, ki kellett volna pusztulnia. A harkály példája azt mutatja, hogy számtalan elem együttállása kell e faj életben maradásához, de ha ezek közül csak egy elem is elmaradt volna, akkor az állat ki kellett volna pusztuljon. A fokozatos evolúció hogyan lehetséges az élővilág bonyolult rendszereiben? A sok változás mind egyszerre jött létre véletlenül? Ez a valódi csodába vetett hit az evolucionistáknál.

Egyik kedvenc szkeptikusunk, Hume szerint „Nincs semmi olyasmi a világon, mint ami a véletlen; a valamely esemény valós okai ismeretének hiánya ugyanilyen hatással van a megértésünkre.” Azaz, a tudósok akkor beszélnek véletlenről, ha fogalmuk sincs az okokról.

A másik célpont a szelekciós nyomás. Virágok beporzása hihetetlen bonyolult módon történik, másoké egyszerűbben, egyes halaké szintén roppant bonyolult, másoké pedig egyszerű. Miféle szelekciós nyomás kényszerít bonyolult megoldásokra, amikor más virágok vagy halak sokkal egyszerűbben és nagyobb számban tudnak szaporodni? Illetve a nem bonyolult és trükkös módokon szaporodó növények és állatok hogyan maradhattak fenn, ha valami szelekciós nyomás kényszerített némelyeket a bonyolításra? Miért, hogy a közönséges sáska szaporább, mint az überalkalmazkodott levélsáska?

A paleontológusok evolúció-kritikája egy apró kérdést tesz a fentiekhez: hol vannak a közbülső fajok, az úton maradt formák? Mert ha véletlen és szelekciós nyomás működik, akkor az átmeneteknek is nyomot kellett volna hagynia. Legalább egy átmeneti fajnak.

Miért vannak nem teleologikus változatok? Mint a zebra csíkjai, a páva tollazata, a növényevő triceratops irdatlan fejéke és szarvai, vagy a falevelek formagazdagsága? Milyen evolúciós előnyt jelent a tölgynek levele formája?

Az ötödik gond az egoizmus. Természetesen az evolucionizmus „tiszta tudomány”, mindenféle erkölcsi és vallási, metafizikai megfontolás nélkül. Aham. Azonban az önzés, az önszeretet — amor sui — a keresztény gondolkodás számára botrány volt, és a koramodern szerzők kedvtelve fejtegették, hogy ez az emberi természet része. Majd Mandeville (Man Devil) és kicsit később A. Smith azt, hogy az önzés jó az egyénnek és az embertársainak is. Ennek a XVIII. századi morálfilozófiai gondolatnak a „tudományos” megfogalmazása az evolucionizmus. No de mi van a más számára hasznos célszerűséggel? A gubacs a darázs számára célszerű, de a gazdanövénynek semmi előnye nem származik belőle; akkor hogyan lehetséges, hogy a gazdanövény a darázs számára tökéletes formát hoz létre? A gubacsot nem a gubacsrovar hozza létre. A rovar által befecskendezett anyag elindítja a gubacsképződést, de a növény miért alakította ki a gubacsképző képességét, hiszen abból neki semmi evolúciós előnye nem származik?

A hatodik a fejlődés problémája. Miért jöttek létre egyre bonyolultabb élőlények, amikor az egysejtűek is tökéletesen fenn tudtak maradni, hiszen ma is nagy tömegben léteznek? Sőt, az egysejtűek mivel kevésbé alkalmazkodtak, nincsenek kitéve a környezet változásainak. Egy egysejtű tulajdonképpen meg sem tud halni. A bonyolult, alkalmazkodott, de éppen ezért roppant sérülékeny, a környezetüktől sokkal inkább függő élőlények létrejöttét miért gondoljuk fejlődésnek?

A hetedik a nem egyszerűsíthető összetettség. A rendszerek, sem a gépek, sem az élőlények nem pusztán alkotóelemeikből állnak. Egy halom réz és alumínium még nem számítógép, és főleg nem a működő, helyesírási hibáimat felismerő gép. Descartes módszere nagy sikerekhez vezette a modern tudományt, de szem elől tévesztette, hogy az egész gyakorta több a részek halmazánál, és működése nem érthető meg a részekből. Így esett szét a részterületeket kiválóan ismerő, de az egész értelmét nem látó világképünk is.

A nyolcadik az élet keletkezése. Az ősnemzés régi keletű gondolat volt, míg Pasteur ki nem mondta, hogy élet csak életből keletkezhet. Nos, akkor hogyan keletkezett az élet, amiből az evolúció elkezdődhetett? Ősleves és véletlenek? A számunkra kedves Karl Ludwig von Bertalanffy szerint annak a valószínűsége, hogy puszta véletlenekből létrejöjjön egy életképes sejt, akkora, mint annak, hogy egy vasmű felrobbanásából egy autó keletkezik, motorral, ablaktörlővel, miegyébbel. Az ősleves kísérletek eddig kudarccal jártak, nem tudták tisztán kémiai úton még csak meg sem közelíteni az ősnemzést, az élet létrehozását. A materialisták szerint az anyag megszervezi magát és szekuláris egyetemi oktatót hoz létre magából vagy tömeggyilkos forradalmárt.

Természetesen ma a közoktatásban és az egyetemi képzésben az evolúció a kötelező tananyag. Lennie kell, ami kívánatos, és nem létezhet egy demokráciában az, ami nem kívánatos: Istent és a Teremtést felváltotta a Szent Véletlen, miképpen a Megváltót a Szent Szociális Állam.