Karácsonyi ajándék Parlamentünknek

Loxon a Konzervatív Tea-Kör szerzői, különösen Tevvton nevében átnyújtja szerény ajándékunkat az úgynevezett magyar országgyűlésnek.

 

Buzi-e volt Platón?

Bizonyos viccelődések nyomán utánajártunk az interneten néhány információnak, amely Platón állítólagos homoszexualitására vonatkozik. Így találtuk meg az alábbi értékes kis tanulmányt:

Virini Ágnes: Homoszexualitás az ókori Görögországban: a mítosz összeomlása — Adonisz Jeorgiádisz könyve nyomán

A tanulmány olvasása után már bizonyosra vehetjük, hogy Platón saját szavait nem a véletlen íratta le:

„... meg kell gondolnunk, hogy a női és a férfiúi természetnek, ha a nemzés végett egyesülnek, a vele járó gyönyörűség természettől adatott — férfinak férfival, vagy nőnek nővel való egyesülése ellenben természetellenes, és olyanok merészkedtek ilyenre először, akik a gyönyörrel szemben gyengék voltak.”

„... mindenki kárhoztatni fogja annak elpuhultságát, aki enged a gyönyörnek és nem képes magán uralkodni, s még inkább meg fogja vetni azt, aki a nő utánzására adja oda magát, s ahhoz hasonlóvá lesz.”

(Részletek Platón: Törvények c. műve VIII. könyvéből)

S Erós jelentéseinek, valódibb értelmének elmélyítéséhez lásd még: Horváth Róbert: A „távoli szerelem” metafizikája

Maxfield Parrish: Evening

'68: Szex és politika

A teázó nem csatatér, se nem aréna. Hülyén is nézne ki, aki teáscsészével a keziben küzdene. Meg még a tea is kilöttyenhet.

68 hívei mára vezetők lettek (még ha 69 lenne a kultusz tárgya, azt értenénk). Uralkodó lett a lázadás? Hát az hogyan lehet? Esetleg tévedünk?

A balos hagiográfia szentjei sorban kidőltek. Sztálin leszerepelt. Bezzeg a Lenin, de már őt sem lehet védeni, sem fároszként tisztelni Lukácsot, mint ahogyan 68 nagy reményét, Mao-t sem. Úgy tűnik, Trockij még talpon van: minden másképpen alakult volna a szép tervvel, ha a szemét Sztálin el nem intézi a világforradalmárt. Mert Sztálin építette ki ezt a hatalmas katonai-ipari szörnyeteget. De Trockij tényleg csak az emberi szabadság és boldogság, és humanizmus ügyét szolgálta volna, trallala-trallala.

Hát nem!

Trockij szerette a terrort. Terrorista volt. Ennek megfelelően a parlamentarizmus és a szabad sajtó szerinte semmit sem ér. A bolsevik diktatúra híve és élharcosa volt.

Arra is tanít minket Trockij, hogy a reakcióval szemben minden rendelekezésre álló eszköz megengedett. A fegyveres terror is. "Az elnyomás formája vagy mértéke nem elvi kérdés, hanem a hatékonyság kérdése."

A reakciósok elnyomása mellett a másik nagyszerű emancipatorikus ötlete a kényszermunka, a munkahadsereg és a munkatábor volt. A gazdasági fejlesztés megkívánja a munkaerő mobilizálását, átcsoportosítását és szétosztását. Az így Szibériába hurcolt táborlakóknak csak annyit mondott: Ne vedd zokon elvtárs, ez nem személyes!

Az egész ország munkaerejét pusztán egy hatalmas, kimeríthetetlen tartaléknak tekintette, amiből meríteni lehet és kell a gazdasági építés érdekében. E munkaerő katonai megszervezése, a kényszer pedig csak növeli a hatékonyságát.

Trockij egy új oldalát mutatja a szado-mazo képecske, ahol egy testvérpárt korbácsol meg felszabadító kezével. Ilyen kezekből és ilyen szándékkal tán a verés is jobban esik. Két meztelen, megszégyenített nőt ver. Biztosan nem értették meg a dialektikát, amikor elvették a szamovárjukat és teás csészéiket a világforradalom érdekében, amit talán épp Trockij személyesített meg.