Különböző verseket gyűjtöttem össze, amiknek egyetlen közös vonása, hogy vagy így, vagy úgy, de szerepel bennük az április. Apropójuk se több, se kevesebb, mint hogy most is az van.
Az alábbi cikk, melynek forrása a Hetek Online (2006. február 25. [Negyedik Dimenzió]),eltűnt az internetről, legalábbis Loxon nem leli. De hogy ne vesszen el, mostantól Tea-Körünkben megtalálják.
*
„A legszégyenletesebb mű, ami valaha Marx ellen írtak.” E szavakkal méltatta a néhai kelet-német Deutsche Lehrerzeitung (Német tanítók lapja) Richard Wurmbrand 1986-ban megjelent Marx és a Sátán című kötetét, amelyben a Romániából származó, jelenleg az Egyesült Államokban élő lelkész * — állítása szerint — feltárta a marxizmus valódi ideológiai gyökereit.
Wurmbrand összesen tizennégy évet töltött a román diktátor, Ceauşescu börtöneiben, s ezalatt volt alkalma alaposan megismerkedni a marxizmus irodalmával. Marx verseit, korai drámáit, levelezését és életrajzi dokumentumait átvizsgálva Wurmbrand rádöbbent arra a felismerésre, hogy a tudományos ateizmus atyja valójában nagyon is hitt a természetfeletti létezésében. Hogyan is fogalmazhatna ilyen mondatot olyasvalaki, aki tagadja Isten létezését: „Leghőbb vágyam, hogy bosszút álljak azon, aki a magasban uralkodik.” Vagy: „Az istenekhez hasonlóan járhatok, / Győztesként vonulok végig rombirodalmukon, / Minden szó tűz és cselekedet, / Keblem a teremtő kebléhez hasonló.” Egy Hegelről írt korai epigrammájában Marx így fogalmaz: „Mivel felfedeztem a legmagasabbat, / és elmélkedve a mélységet megtaláltam, / nagy vagyok, mint Isten, / És sötétségbe burkolódzom, mint ő.” Halovány leány című versében írja: „Hogy a mennyet eljátszottam, / pontosan tudom. / Lelkem, mely Istené volt egykor, / most a Pokol számára rendeltetett.” Fiatalkori drámájának, az Oulanem-nek, már a címe is figyelemre méltó: az Emanuel (héberül: „velünk az Isten”) bibliai név kifordítása a szatanisztikus boszorkányság régi hagyományának megfelelően — míg a bibliai nevet a Messiással azonosítják, Oulanem magát Marxot jelöli a drámában. A műben ráadásul egy sátánista feketemisét is celebrálnak, ami felettébb elgondolkodtató...
A konvertita zsidó családból származó Marx — nagybátyja és nagyapja is rabbiként tevékenykedett — hívőként kezdte pályafutását, amiben Engels, Lenin sőt Sztálin is hasonlított hozzá. A zsidó-kereszténységgel történő szakítását így vallotta meg apjának 1837. novemberében kelt levelében: „Egy függöny hullott le, a Szentek Szentje hasadt ketté bennem; új isteneket kellett odahelyezni”. Wurmbrand szerint egyre-másra szaporodik azon dokumentumok száma, amelyek azt bizonyítják, hogy Marx egy sátánista szekta beavatottja, sőt, talán főpapja is volt. A lelkész kutatásai szerint Marx abban az időben még sajátosnak számító frizurája egy titkos okkult-teozófiai-spiritiszta kultusz tagjainak volt jellemző viselete. A kommunizmus főideológusának egyik életrajzírója, Robert Payne tőle idézi e sorokat: „A jelek mögött, amelyek a középosztály, az arisztokrácia és a meghátrálás prófétái körében zavart keltenek, derék barátunkat, Robin Goodfellow-t (körülbelül: »Robin Cimbora«) ismerhetjük fel, az öreg vakondokot, aki olyan jól tud a föld alatt dolgozni — a forradalmat.” Hogy ki is Marx barátja, Robin Goodfellow, akivel a forradalmat azonosítja? Az angol népnyelvben ez maga az ördög. Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában „hajigálószellemként” emlegeti (ez a diabolosz pontos fordítása), aki „éjjel a vándorokat félrevezeti és még ki is neveti”. Találóan fogalmazta meg Sztálin egykori mindenható oktatási minisztere, Lunacsarszkij: „Marx megszakított mindennemű kapcsolatot Istennel, és a menetelő proletárcsapatok elé a Sátánt állította”.
A William Shakespeare írta dráma kiválasztott jelenete Fábri Péter fordításában, majd korabeli angol eredetiben:
Ariel énekel.
Apád öt öl mélyben pihen; lett a csontjából korall, két szeméből gyöngyszemek: nem is él, de meg se hal, lesz a tenger közepén holmi színes, furcsa lény. Szól vízi lélekharang: (Refrén:) ding-dong! Csönd! Nimfák húzzák, — száll a hang.
Ferdinánd: A dal vízbe fúlt apámat idézi. Ez nem halandó dolga, sem nem földi hang ez a hang: — most itt hallom, fölöttem.
Prospero: Szemed rojtos függönyét nyisd meg és mondd el, mit látsz ott.
Miranda: Mi az ott? Egy szellem? Atyám, hogy néz körül! Bizony, uram, szép alakja van: — de mégis csak szellem.
Prospero: Nem, lányom; eszik, alszik, érzékei, akár a mieink; ez az úrfi, akit látsz, a hajón jött; és bár foltként a bánat — szépség fekélye — ül arcán, de mégis, jóképű fickó: a társait kutatja, azért kóvályog.
Miranda: Mondhatom, bizony isteni lény; a természetben én ilyen nemest nem láttam.
Prospero: (Félre.) Ez épp úgy megy, ahogy kívántam. — Édes szellem! Két nap és szabad vagy.
Ferdinánd: Ez nyilván az istennő, akihez a dal szólt! — Szabad-e tudnom, hogy itt laksz-e ezen a szigeten; és adsz-e nekem némi jótanácsot, mit kell itt tennem: mindenekelőtt, mindezek után, kérdezem — csoda! — hogy lány vagy-e vagy sem?
Miranda: Nem csoda, nem; hanem valódi lány.
Ferdinánd: A nyelvemen szól! — Az e nyelven szólók közt első volnék, volnék csak ott, ahol beszélik.
Prospero: Első? És ha Nápoly királya hallaná ezt?
Ferdinánd: Akkor egyszerű lény, aki csodálja, mint én most, hogy Nápolyról szólsz. Hall engem, és ezért sírok. Magam vagyok Nápoly, azóta is síró szememmel láttam, királyapám hogy süllyed el.
Miranda: Ó, jaj!
Ferdinánd: És országnagyjai s velük Milánó hercege és remek fia.
Prospero: (Félre.) Milánó hercege és remek lánya megfékezne, ha ideje volna. — Első villanásra tekintetet váltottak: — Ariel, szabaddá teszlek! (Ferdinánd-hoz.) Csak egy szót, uram; attól tartok, árt magának; csak egy szót.
Miranda: (Félre.) Miért beszél így vele az apám? Ő a harmadik ember, akit látok; első, kiért sóhajtok: irgalom, hajlítsd felém apámat!
Ferdinánd: (Félre.) Ó! Ha szűz vagy, és szíved még szabad, Nápoly úrnője leszel mellettem.
Prospero: Nyugalom, uram. (Félre.) Egymás hatalmát érzik: túl hamar van. Megnehezítem, hogy gyors győzelem ne tegye díját könnyűvé. — (Ferdinánd-hoz.) Uram, figyelj rám jól. Visszaéltél egy névvel, amely nem a tiéd; és kémkedni jöttél a szigetemre, hogy megszerezd tőlem, uralkodójától.
Ferdinánd: Nem, esküszöm.
Miranda: Ilyen templomban rossz nem is lakozhat: ha a gonosznak ilyen szép a háza, a jó a rosszal vágyna lakni.
Prospero: (Ferdinánd-hoz.) Kövess. — (Mirandá-hoz.) Ne szólj hozzá. Ez egy csaló. — (Ferdinánd-hoz.) Gyerünk; összebilincselem lábad nyakaddal: tengervizet kapsz inni; ételed kagyló lesz, száraz gyökerek és maghéj, a tölgy bölcsője. Na gyerünk.
Ferdinánd: Nem én; ellenállok a tréfának, amíg ellenségem hatalma nem nagyobb. (Kardot ránt, de mozdulatlanná bűvölődik.)
Miranda: Ó, drága apám! Ne ítéld el őt túl hamar, hiszen nemes és nem félelmetes.
Prospero: Mi van?! Bütyköm tanít? — Csaló, dugd el a pengéd; látványnak jó, de szúrni nem tudsz, bűnöd nyomasztja lelked: mit állsz ott meredten? Ezzel a pálcával lefegyverezlek, hát dobd el azt a kardot.
Miranda: Apám, kérlek!
Prospero: El innen! Ne lógj rajtam.
Miranda: Kegyelem: jótállok érte.
Prospero: Csönd! Csak még egy szó és megszidlak, te, vagy meg is gyűlöllek. Ügyvédkedsz egy gonosztevőnek? Psszt! Azt hiszed, nincs is még egy ilyen férfi, mert őt láttad és Calibant: bolond tyúk! Másokhoz képest ez egy Caliban és azok angyalok.
Miranda: Érzéseim igen szerények; nem is akarok szebb férfit látni.
Prospero: (Ferdinánd-hoz.) Na gyerünk, gyerünk: inadba szállt a bátorságod és az inadban nincs erő.
Ferdinánd: Nem, nincs, valóban: elmémet mintha egy álom nyűgözné, apám halála, ez a gyöngeség, barátaim veszte, és ez az ember, aki rabbá tett, mind nem volna semmi, ha börtönömből csak naponta egyszer láthatnám ezt a lányt: töltse meg a szabadság a föld összes zugát; nekem elég tér nyílna egy ilyen börtönben.
Prospero: (Félre.) Jól megy. — (Ferdinánd-hoz.) Gyerünk. — Ezt jól csináltad, Ariel! — (Ferdinánd-hoz.) Kövess. — (Ariel-hez.) Hallgasd meg, mit kell tenned még.
Miranda: Ne félj; apámnak jobb szíve van, mint ahogy a beszédéből hinnéd; ritka nála, amit most látsz.
Prospero: Olyan szabad leszel, mint a szél a hegyen; de most hajtsd végre pontosan a parancsom.
Ariel: Szó szerint.
Prospero: (Ferdinánd-hoz.) Gyerünk, kövess. — Te ne szólj hozzá. (Kimennek)
A Vihar első kiadása, 1623-ból
Ariell Song. Full fadom fiue thy Father lies,
540
Of his bones are Corrall made: Those are pearles that were his eies, Nothing of him that doth fade, But doth suffer a Sea-change Into something rich, & strange:
545
Sea-Nimphs hourly ring his knell. Burthen: ding dong. Harke now I heare them, ding-dong bell.
Fer. The Ditty do's remember my drown'd father, This is no mortall busines, nor no sound
550
That the earth owes: I heare it now aboue me.
Pro. The fringed Curtaines of thine eye aduance, And say what thou see'st yond.
Mira. What is't a Spirit? Lord, how it lookes about: Beleeue me sir,
555
It carries a braue forme. But 'tis a spirit.
Pro. No wench, it eats, and sleeps, & hath such senses As we haue: such. This Gallant which thou seest Was in the wracke: and but hee's something stain'd With greefe (that's beauties canker) y might'st call him
560
A goodly person: he hath lost his fellowes, And strayes about to finde 'em.
Mir. I might call him A thing diuine, for nothing naturall I euer saw so Noble.
565
Pro. It goes on I see As my soule prompts it: Spirit, fine spirit, Ile free thee Within two dayes for this.
Fer. Most sure the Goddesse On whom these ayres attend: Vouchsafe my pray'r
570
May know if you remaine vpon this Island, And that you will some good instruction giue How I may beare me heere: my prime request (Which I do last pronounce) is (O you wonder) If you be Mayd, or no?
575
Mir. No wonder Sir, But certainly a Mayd.
Fer. My Language? Heauens: I am the best of them that speake this speech, Were I but where 'tis spoken.
580
Pro. How? the best? What wer't thou if the King of Naples heard thee?
Fer. A single thing, as I am now, that wonders To heare thee speake of Naples: he do's heare me, And that he do's, I weepe: my selfe am Naples,
585
Who, with mine eyes (neuer since at ebbe) beheld The King my Father wrack't.
Mir. Alacke, for mercy.
Fer. Yes faith, & all his Lords, the Duke of Millaine And his braue sonne, being twaine.
590
Pro. The Duke of Millaine And his more brauer daughter, could controll thee If now 'twere fit to do't: At the first sight They haue chang'd eyes: Delicate Ariel, Ile set thee free for this. A word good Sir,
595
I feare you haue done your selfe some wrong: A word.
Mir. Why speakes my father so vngently? This Is the third man that ere I saw: the first That ere I sigh'd for: pitty moue my father To be enclin'd my way.
600
Fer. O, if a Virgin, And your affection not gone forth, Ile make you The Queene of Naples.
Pro. Soft sir, one word more. They are both in eythers pow'rs: But this swift busines
605
I must vneasie make, least too light winning Make the prize light. One word more: I charge thee That thou attend me: Thou do'st heere vsurpe The name thou ow'st not, and hast put thy selfe Vpon this Island, as a spy, to win it
610
From me, the Lord on't.
Fer. No, as I am a man.
Mir. Ther's nothing ill, can dwell in such a Temple, If the ill-spirit haue so fayre a house, Good things will striue to dwell with't.
615
Pro. Follow me.
6
Pros. Speake not you for him: hee's a Traitor: come, Ile manacle thy necke and feete together: Sea water shalt thou drinke: thy food shall be The fresh-brooke Mussels, wither'd roots, and huskes
620
Wherein the Acorne cradled. Follow.
Fer. No, I will resist such entertainment, till Mine enemy ha's more pow'r.
He drawes, and is charmed from mouing.
625
Mira. O deere Father, Make not too rash a triall of him, for Hee's gentle, and not fearfull.
Pros. What I say, My foote my Tutor? Put thy sword vp Traitor,
630
Who mak'st a shew, but dar'st not strike: thy conscience Is so possest with guilt: Come, from thy ward, For I can heere disarme thee with this sticke, And make thy weapon drop.
Mira. Beseech you Father.
635
Pros. Hence: hang not on my garments.
Mira. Sir haue pity, Ile be his surety.
Pros. Silence: One word more Shall make me chide thee, if not hate thee: What,
640
An aduocate for an Impostor? Hush: Thou think'st there is no more such shapes as he, (Hauing seene but him and Caliban:) Foolish wench, To th' most of men, this is a Caliban, And they to him are Angels.
645
Mira. My affections Are then most humble: I haue no ambition To see a goodlier man.
Pros. Come on, obey: Thy Nerues are in their infancy againe.
650
And haue no vigour in them.
Fer. So they are: My spirits, as in a dreame, are all bound vp: My Fathers losse, the weaknesse which I feele, The wracke of all my friends, nor this mans threats,
655
To whom I am subdude, are but light to me, Might I but through my prison once a day Behold this Mayd: all corners else o'th' Earth Let liberty make vse of: space enough Haue I in such a prison.
660
Pros. It workes: Come on. Thou hast done well, fine Ariell: follow me, Harke what thou else shalt do mee.
Mira. Be of comfort, My Fathers of a better nature (Sir)
665
Then he appeares by speech: this is vnwonted Which now came from him.
Pros. Thou shalt be as free As mountaine windes; but then exactly do All points of my command.
John Constable — Water Meadows Near Salisbury
Bejegyzések
