Pár éve holland ismerősök büszkén vittek el a rotterdami kockaházakhoz, a hetvenes évek modernizmusának holland büszkeségéhez. Közelről látszik, hogy teljesen használhatatlanok ezek a 3 szintes lakások. Drágák. És eléggé vacak az anyagok minősége — nehéz felújítani. A modern nem időtálló. A lakások egy része üresen áll. A modern projekt bebukott.


Erre jött egy másik projekt, a poszt-modern. Ha a modern értelmetlen — az emberiség nem véletlenül nem élt csúcsára állított kockákban korábban —, akkor a posztmodern vállaltan és büszkén az. Ami igazán pikáns, az az, hogy a poszt-modern a tervezett rendetlenség. De legalább jól fizet valakiknek.



Azután van egy harmadik lehetőség is. A posztszocialista. Hulladékból, ahogyan sikerül. Átgondolatlanul, vacakul, igénytelenül, oroszosan.

Amit elvesztettünk, az a nemzedékek egymáshoz ragasztott épületei, épületszárnyai. Kisebb-nagyobb átépítésekkel, ahogy a család, az üzletmenet vagy más megkívánta. Azt az eklektikát, amit a modern Bentham
Panopticonja nyomán gyűlölt, a poszt-modern értelmetlenül követné. A pre-modern eklektikája ugyanis értelmes volt és kényelmes. Erre legyen példa a
Darwin házából kialakított Darwin College a Cam partján.

