Komoly történettudomány a XX. és XXI. században

Ismerik az anekdotát Napóleon gyermekkori koponyájával kapcsolatban?

Mindenesetre most barkochbázzunk. Tárgy.

— Személyhez tartozó tárgy?
— Igen. Úgy látszik, többhöz is. De nem segítek.
— Dísztárgy?
— Bizonyos értelemben igen. Bár egykor inkább talán használati tárgynak volt tekinthető. De úgy is mondhatnánk, hogy a két funkció egybeesett. Na de tényleg nem segítek.
— Ez tehát valamilyen testrész?
— Igen!
— Anyaga... csont?
— Igen.
— Ez egy koponya?
— Igen! (Fantasztikus!)
— Ez a személy, akihez a koponya egykor tartozott, férfi?
— Nem.
— Tehát nő. Ismert nő?
— Nem. Pontosabban nem tudjuk, hogy ismert volt-e. De most már igazán nem segítek.
— Szóval egy számunkra ismeretlen nő koponyája. De azt azért meg lehet állapítani, hogy milyen idős nőről van szó. Tehát... kora jellemző?
— Igen.
— Negyven fölött?
— Nem.
— Tehát negyven alatt. Összefoglalom, mit tudok. Ez a koponya egy negyven év alatti, ismeretlen nőé. Rákérdezek. Adolf Hitler koponyája?
— Igen. Hogy találta ki? Még ezer millió lehetőség lett volna.
— Ismerem a szovjet történészetet.
— Bravó.

E kommunista relikvia kapcsán egyébként több kérdés merülhetett volna fel, mint a turini lepel kapcsán, amelyet, úgy tűnik, ismét hiába próbáltak reprodukálni. De hát a SZU történettudománya eddig mindig dogmatikusabbnak és keze maga felé hajlóbbnak bizonyult, mint a pápai.

Már eleve az, hogy csupán egy koponyatöredékről van szó, hasonlóan az evolúciós leletekhez, kételyeket kellett volna ébresszen.

Engedjék meg, hogy idézzek egy Nick Bellantoni, a Connecticuti Egyetem régészprofesszorának vizsgálati eredményei iránt alapvetően szkeptikusnak tűnő kommentátortól: „Csodálkoztok? Lev Bezimenszkij (cca: Anonímusz Leó) szovjet újságíró több könyvében is leírta a Hitler utáni nyomozás során kihallgatott személyekkel később folytatott riportokat. Már az alapján maradtak bennem kérdések, pedig meg kellett feleljen a korabeli cenzúra követelményeinek, hogy megjelenhessenek az írásai egyáltalán. Meg sem lepődtem az »új« felfedezésen. Pláne, hogy az amik első látásra tudták, hogy női koponyáról van szó, míg az oroszok ezt 60 évig nem vették észre... az amcsi tudósok mindig akkor tolakszanak, ha kritizálni kell. Egy koponyáról egy másodéves medikus megmondja, hogy férfi, vagy női, esetleg még a rasszt is. Az orosz tudósok meg 60 évig tévedtek volna? Nehezen hihető. Kennedy-t milliók szeme láttára ölték meg Amerikában, mégsem tudnak a tudósaik semmit kideríteni, de Hitler 60 évvel ezelőtt, nem is általuk talált maradványairól első ránézésre tudták a szenzációt... ha-ha-ha”

Hát, akár humoros ez, akár sem, alátámasztja a szovjetek által a II. Világháború időszakával kapcsolatosan szolgáltatott információk hitelességében való maximális és alapvető kételkedést. Magam részéről úgy gondolom, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus propagandagépezete mindig is a legmasszívabb, legnagyobb hazugságokra épült. Ez ebben az esetben is messze valószínű.

Hogy aztán A. H. elrepült-e egy ufóval X csillagképbe, talán a Holdon, vagy az Antarktiszon, esetleg Dél-Amerikában élt-e, halt-e, vagy esetleg csak egyszerűen nem az ő koponyáját hozták el a bunker melletti bombatölcsérből, azt én már nem tudom, és azt hiszem, nem is fontos. A dolog legfeljebb akkor lenne érdekes, ha kiderülne, hogy Hitler harcban esett el. De ez nem valószínű, mivel ennek azért híre ment volna.

Fogas kérdés

Ha Kr. u. 3.500.000-ben megtalálnák valamely rétegben egy bulldog, valamint egy tacskó csontvázát, — esetleg töredékekben, mint pl. koponyarészlet, fogak, hátsó lábszárcsont —, vajon egy vagy több faj példányainak tekintenék-e azokat, esetleg leszármazást feltételeznének-e közöttük?

(További kutyafajok a csivavától a pincsin át a bernáthegyiig és egyéb óriás kutyafajtákig szintén szemlézhetők.)

Bulldog

Corgi 

(tacskóról helyesbítette névtelen hozzászóló 2011. jan. 14-én)

Biológia vagy festészet? II.

Köszönet 789-nek

Tudományos hírelemzés

Realblood nevű kommentálónk adott egy linket, amelyen egy rövid beszámoló található a kurrens rudabányai régészeti kutatásokkal kapcsolatban. Precíz kételkedők lévén különféle kiemelések kombinációjával láttuk el a szöveget, érzékeltetve, mik azok a pontok, amelyeken az egyszeri olvasó tekintete általában úgy siklik át, mintha nem is volnának.

A szövegben többször fordul elő az a szerkezet, mely körülbelül így néz ki:

• 1. kevés jel (szegényes leletek)
• 2. elnagyolt elméleti következtetés (így kellett lennie, mert csak)
• 3. „tények”. (Így volt, úgy volt)

Valójában a 2. pont, vagyis az „elméleti” rész a nulladik, azaz a prekoncepció, amely meglehetősen elnagyolt és homályos (az alapokkal együtt, amelyeken „áll”), ám a 3. pontban már részletekig fantáziadús formában tárgyiasul. Mindeközben az 1. pont sikkad el, vagyis a tényleges leletek prekoncepció nélküli vizsgálata, amely egy másik 2. pont, azaz másik prekoncepció vagy tapasztalat alapján esetleg teljesen más 3. pontokhoz, „tényekhez” (fantáziákhoz) vezethet(ne).

A szövegben különösen érdekes a következő „érvelés”: [az állatnak / embernek] „farka viszont valószínűleg nem volt, mert emberszabású majomnak tartjuk, s azoknak nincs farkuk.” E ponton teljesen nyilvánvaló, hogy a „következtetést” egy tetszőleges prekoncepcióhoz szabják.

A szegényes leletek alapján való fantazmagória-konstruálás bizonytalansági fokát pedig jól érzékelteti az alábbi részlet: „Felmerült, hogy az Anapithecusnak kutyaszerűen hosszú orra lehetett. 2008-ban felfedeztek egy felső állkapcsot, s most valószínűleg ugyanannak az egyednek az alsó állkapcsát is megtalálták. Az új lelet fényében valószínűsíthető, hogy ez egy megrövidült arcú majom volt.”

Alább a teljes közlemény, pontosabban a belőle írt cikk (néhány helyesírási korrekcióval). Aki bővebb forrást is tud, szóljon, állunk elébe, hiszen alapvetően kiváncsiak vagyunk mindenre, a kvantummechanikától kezdve a mixamőbákig.

*

Forrás
(2009. aug. 10.)

Újabb 25 emberszabású majomlelet került elő a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) és a Torontói Egyetem 2009. évi egyhónapos őslénytani ásatásán a 10 millió évvel ezelőtt élt állatok maradványait megőrző rudabányai Rudapithecus lelőhelyről — tudatta hétfőn közleményében a MÁFI.

A kutatások, amelyeket Kordos László, a MÁFI igazgatója, és David Begun, a University of Toronto antropológusprofesszora irányított, július 15-én kezdődtek, s kedden érnek véget.

„Az emberré válás szempontjából lényeges új lelet a Rudapithecus kézcsontjainak előkerülése, amely megerősíti azt az elgondolást, hogy az Afrikában kialakult ember, valamint a csimpánz és a gorilla közös őse Európában élt. A kutatók megtalálták az Anapithecus majom tavaly felfedezett felső állcsontjához tartozó alsó állkapcsot, valamint egy koponyatöredéket is. Ily módon a korábbi koponya- és fogleletek segítségével rekonstruálni lehet az Anapithecus fejét. A 38 éve tartó rudabányai ásatások során az újabb leletekkel együtt már több mint 250 emberszabású maradványával, köztük öt koponyával gyarapította az emberré válásról szóló ismereteinket Európa leggazdagabb lelőhelye, Rudabánya” — emeli ki a közlemény.

Mint Kordos László elmondta, a többi hasonló európai lelőhely — spanyol, francia, német, görög — sokkal szegényesebb.

„Egykor ez egy zárt völgy volt, ahova az állatok tetemei esőzéskor besodródtak és ott megmaradtak. Egymás után találjuk meg mindazokat az állatokat, amelyek a környező erdőkben éltek. 1971-tól gyakorlatilag folyamatosan végzünk ásatásokat, rengeteg információnk van. Az egész világon, beleértve Afrikát és Eurázsiát, összesen 12 koponyalelet került elő, ebből 5 Rudabányán. Ha a világon valahol előkerül egyetlen fog az adott korból, nemzetközi szenzációt vált ki, annyira ritkák az ilyen leletek. Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk sok van” — magyarázta.

Az idei leletekkel kapcsolatban Kordos László elmondta, hogy a kézfejünkben az úgynevezett kéztőt a csuklónál hét csontocska alkotja, ezek közül kettő össze van forrva.

„Ez az embernél is így van, ahogy a csimpánznál és a gorillánál is, szemben az ázsiai orangutánnal és más majmokkal, amelyeknél nincs. Ezt az összeforrt csontot találták meg Rudabányán. Az az elméletünk, hogy az emberszabásúak több mint 10 millió évvel ezelőtt hagyták el Afrikát, aztán itt továbbfejlődtek, majd visszavándoroltak Afrikába. Ott zajlott le ténylegesen az emberré válás folyamata, s ott alakult ki a csimpánz és a gorilla felé vezető fejlődési vonal” — fogalmazott a tudós.

Mint rámutatott, ez a lelet evolúciós jelentősége, s most újabb bizonyíték került elő az elmélet alátámasztására.

Kordos László elmondta, hogy még 1987-ben előkerült Rudabányán az Anapithecus koponyatöredéke, s azóta nagyon sok egyéb lelet is, de zömmel különálló fogak, így nem tudták, hogy milyen lehetett az arca. Felmerült, hogy az Anapithecusnak kutyaszerűen hosszú orra lehetett. 2008-ban felfedeztek egy felső állkapcsot, s most valószínűleg ugyanannak az egyednek az alsó állkapcsát is megtalálták. Az új lelet fényében valószínűsíthető, hogy ez egy megrövidült arcú majom volt.

„A szemei nagyok voltak, a szemürege ugyanis meglehetősen nagy a koponyájához képest. Az ilyen nagy szemű élőlények általában éjszakai életmódot folytatnak. Valószínűleg az Anapithecus is egy éjszaka mozgó, táplálkozó lény lehetett. A fogai alapján gyümölcsevők voltak, puha növényi táplálékot fogyasztottak, tehát nem voltak ragadozók, sem lombevők, vagy magevők” — mondta.

A környéken mocsárciprusok nőttek, ennek termése bőséggel előfordul a lelőhelyen, lehet, hogy ezekkel táplálkozott az Anapithecus.

„Négy lábon mozgó majmok voltak. Körülbelül 21-25 kilogramm volt a testtömege, farka viszont valószínűleg nem volt, mert emberszabású majomnak tartjuk, s azoknak nincs farkuk. 50 centiméter hosszúságú lehetett az állat, a végtagjai meglehetősen hosszúak voltak, amelyek segítségével egyik fáról a másikra lendültek” — hangsúlyozta a tudós.

Mint mondta, ahhoz, hogy megismerjék az emberré válás folyamatát, igen lényeges tudni, hogy milyen volt a 10 millió évvel ezelőtti közeg, amelyben ez zajlott.

„Tízmillió évvel ezelőtt itt trópusi erdők voltak, legalább 100 féle gerinces állat csontmaradványai kerültek elő. Vannak egészen nagy termetűek, például gumósfogú őselefánt, s orrszarvú, a közepes termetűek közül — háromujjú őslovak, különböző disznófélék maradványai kerültek elő. Tehát tudjuk, hogy milyen körülmények között történt az emberré válás, milyen körülmények között éltek azok az emberré válás szempontjából fontos élőlények, amelyeket itt megtaláltunk, vagyis a Rudapithecus és az Anapithecus” — hangsúlyozta Kordos László.

Biológia vagy festészet? — avagy Rudi vidám vége

„A Képes 7 címlapján megjelent a Muray Róbert festőművész által megalkotott új, leghitelesebb [? — Loxon] Rudapithecus-portré. Az 1987. március 14-ei szám olvasóira értelmes tekintetet sugárzó, egy kicsit ráncos arcú, jól fésült, őszes szőrzetű, a csimpánzéhoz nagyon hasonló fej tekintett.”
[K. L., kiemelések tőlünk]

Korunkban a festészet nagyon népszerű, komoly tudósok például szívesen előnyben részesítik a már elavult laboratóriumi technikákkal szemben. Ezért aztán honi és külhoni művészeink — megirigyelve a Piltdown-i ember Nakonxipánban [PowerPoint prezentáció] c. avantgárd alkotás zajos sikerét — többen megalkották a Rudapithecus kalandjai c. gyűjteményes kiállítást, amelynek híres darabja állandóan megtekinthető többek között a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban.

Akár a preraffaeliták a maguk női eszményéhez néhány egyszerű sorból származó hölgyet, az evolucionisták is egy-egy tematikus modellt vettek alapul (általában néhány fogat), majd ezt fantáziájuk szerint elnevezték, kiegészítették, feldíszítették, nagy teret biztosítva így a művészi kreativitás kibontakoztatásának. Szemben a többi avantgárd irányzattal — például a kubizmussal —, amely különböző szabályokkal diktatórikusan megkötötte a művészek kezét, az evolucionizmus lényege pont a fantázia minél szabadabb használata volt. A megkötés mindössze néhány objet trouvé, ún. „lelet” alapul vétele volt. Ezeknek bármely egyébként szabad alkotásban benne kellett valamilyen formában lenniük, ha csak apropóként is. Az evolucionizmus művészettörténetileg így a dadaista kollázstechnikához állítható legközelebb.

A modellek ábrázolásának mikéntjében korszakváltásoknak lehetünk tanúi, nagyjából három fázisra tagolva a művészeti mozgalom tevékenységét. A rudabányai evolucionista iskola korai fázisában Rudit felegyenesedett, igaz magyar paraszt embernek ábrázolták, majd az irányzat radikalizálódásával Rudy lassan csökött elméjű igaz magyar majommá, végül — a fauvizmus hatására — egzotikus afrikai mandrillá változott.

A művészek a Komolytudósok nevű ironikus-humanista írói és baráti társaság „elméleteit” vették alapul, melyeket a társaság tagjai kéthetenkénti „Fogadó a beszélő majomhoz”-béli találkozóikon találtak ki. Szemtanúk beszámolói szerint a Komolytudósok (egy hagyomány értelmében) sok tequilát ittak, mint Galilei. Állítólag ilyen táblákat firkáltak találkozóikon, majd ezeket mindenki nagy mulatságára kiállították a söntés mögött.

THERE WAS DEFINITELY AN ANCESTOR
OF MANKIND CALLED RUDAPITHECUS.
NOW STOP WORRYING AND ENJOY YOUR LIFE.

A Rudapithecus köré — különböző ötletek alapján — egyébként egy egész történetet szőttek, s a ramapithecus (A Ramapithecus országlása és nehéz bukása c. képregény-pamflet főszereplője) rokonaként tartották számon, amely egy a „piltdowni hatok”-kal együttműködő művészcsoport kreációja volt. A lassan evolválódó összművészeti szerepjáték irányítói szerint azonban a ramapithecus két állkapocstöredékből életre hívott lényéről időközben sajnos megkerült az akta, hogy a majmoknak jelentett. Ezzel a politikai viccel akarták eltemetni saját kreálmányukat, hogy valahogyan megszabaduljanak a már terhessé vált mítosztól, amellyel rajongóik (például akadémiák) övezték a fantázia-szülte lényt.

A Rudapithecus kitalálói most a Gabi nevű Rudy-rokon inventálásával mondtak requiemet a már hungaricummá vált „emberelőd” felett.

A jeles sci-fi-író és rap-sztár, Richard Dawkins azonban szerette volna felhasználni mindkét művészcsoport munkáit, így kérte, Rudit is maszkírozzák újra — jelentős támogatásért cserébe. Mit volt mit tenni, Rudy-t, az ugar mácsóját is újra kellett sminkelni, hogy jobban mutasson a Dawkins-koncertek háttértáncosai között:

Állítólag R. Dawkins művei olyan sikeresek Amerikában, és most már Európában is, hogy néhány olvasóból előtört a majom, miközben a művész — aki bizonyosan nem számított arra, hogy műveit komolyan veszik — civilizált ember maradt.

„Kretzoi Miklós professzor megállapításai nyomán, Kordos László szakmai útmutatásával Kolozsvári Miklós festőművész elkészítette a Rudapithecus első »rekonstrukcióját«. A nagyméretű festmény napjainkban a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kiállításán látható. (Az ÉT 1979. március 23-ai számában is megjelent.) Az első portré egy felegyenesedett, két lábon járó, kezében megrágott faágat tartó, értelmes, szinte emberi tekintetű ősmajmot mutat [khm — Loxon]. A rekonstrukció alapjául kizárólag az alsó és a felső állkapcsok formái, valamint a félreismert — felegyenesedett járásra utaló — térdízületi csontok szolgáltak. A szemüreget felülről szegélyező erős homlokeresz és a laposan domborodó koponyatető a fantázia műve. Akkor még senki sem tudta, hogy a 10-15 millió évvel ezelőtt élt emberszabású ősmajmoknak nem alakult ki a mai csimpánzokra és gorillákra jellemző erős homlokereszük.” [K. L., kiemelések tőlünk]

„Magyarországon a Móra Kiadó gondozásában jelent meg 1992-ben Kordos László Ősvilágunk képekben című könyve, amelyet Veres László grafikus nagyméretű poszterei díszítettek. (Átdolgozott változatát 1999-ben a Szalay Könyvkiadó jelentette meg.) A vízi környezetben tenyésző gazdag mocsárcipruserdőben a fák lombjai között feltűnik a nagyobb, csimpánzszerű Dryopithecus egy kissé harcias felsőteste, miközben távolabb gibbonokra emlékeztető Anapithecusok függeszkednek a fák ágain.A nem tudományos illusztrációnak készült festmény olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Torontói Egyetem és a Magyar Állami Földtani Intézet világszerte meghirdetett oktatótáborának interneten is elérhető címlapjává lépett elő.” [K. L., kiemelések tőlünk]

L‘Univers du Viviant 1987. augusztusi címlapján ábrázolt Rudapithecus-portré. Megalkotója, Gaetan Chalene kizárólag képzeletére támaszkodva jelenítette meg a zöld szemű, érzéki ajkú, mandrillcsíkos fantáziamajmot.” [K. L., kiemelések tőlünk]

(Ez mind ő volt egykor.
Négy kép a Rudapithecus kalandjai c. retrospektív evolucionista vándorkiállítás darabjaiból.)