A Ramapithecus hanyatlása és kitartása a végeken

Magyarország egy elit hely. Tudományos szempontból is. Körülbelül, mint a legutolsó gyarmatra, ide is lassan érkeznek el a haladók gondolatai. Értsd: később érkeznek, viszont annál tartósabban maradnak. Provincialitásban ugyanis még 18 évvel a rendszermártás után is ripacs kis hely hazánk.

Itt van például a Ramapithecus bájosan szemérmetlen esete. A „legendás Leakey-szerencse” örököse, az antievolucionizmussal véletlenül sem vádolható Richard azt írja Az emberiség eredete című könyvében (magyarul: Kulturtrade kiadó, 1995)*:

“When first discovered, ramapithecus was put forth as a human ancestor. This proposal was based on jawbone fragments and a few teeth. This creature was depicted as an ape man for decades. Later it was admitted that it was not a direct ancestor of man. Please forgive me but upright posture can only be determined via pelvic structure. Otherwise there is absolutely no basis to assume it. Yet evolutionists assumed it on the basis of a few teeth and jawbone fragments. So this indisputably so-called ape man was simply based on evolutionist's wishful thinking and a dash of their vivid imaginations.” [2. kép /eltűnt/] [3. kép]

Az online biológiai felvételi előkészítő most ezt írja [itt]:

„Akármelyik elképzelés is az igaz, abban ma már mindenki egyetért, hogy a Ramapithecus faj képviselői nem emberfélék voltak (ellentétben a 159. oldalon közöltekkel!). A közeli rokonságot az első, még 1932-ben előkerült leletek néhány — valóban emberszerű — vonása alapján feltételezték, de az azóta (1980-as évek) feltárt teljesebb maradványok megerősítették a molekuláris biológusok kétkedését, miszerint ilyen régi (10 millió évnél idősebb) leletek nem lehetnek az ember felé vezető leágazás képviselői. Ma a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Ramapithecus az orángután egy korai megjelenési formája.”

Mit ír ezzel szemben a Tétel.info:

Az emberi élet kezdetei

Az emberelőd — (Ramapithecus)

• kb. 14 millió éve különült el az emberszabású majomtól
• felegyenesedve járt → használta a kezét
• gyümölcsöt, magvakat, néha húst evett
• kisebb csoportokban élt
• nem ismerte a tüzet
• nem beszélt

A Lapoda Kislexikon:

„A legrégebbi, biztosan emberféle előd a Ramapithecus, amely 10-12 millió éves. Hazánkban is találtak 10 millió éves majomleleteket. Ezek közül a Rudapithecus hungaricus a Ramapithecusok rokona.”

Honffy Pál szerint nagyon jól fogalmaz a tankönyv, amikor így ír:

„A következő — példaszerűen jó — meghatározásban érdemes megfigyelnünk a világos vonalvezetést, a gondolatok szabatos rendjét.

A ramapithecus 10-12 millió évvel ezelőtt élt emberféle. A nevében szereplő »Rama« szócska az indiai mondavilág egyik hősére utal, mivel a faj egyik képviselője Indiából került elő. A pithecus szó jelentése majom, ami azt jelzi, hogy ez az ősünk még nagyon közeli rokonságban állt az állatvilág főemlősével.”


Tehát elmondhatjuk, hogy az evolucionista tudósok fegyvertárában, valamint az oktatásban létezik egy módszer, ami hasonlít egy óvodában megtanult mondókához (rajzolni is kell hozzá):

Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske.
Kicsi nyaka, nagy a hasa, készen van a török basa.

Barátaim, igyunk egy forró teát, kegyelettel gondolva szegény, akaratán kívül kultúrhőssé, majd az antievolucionizmus mártírjává vált ramapithecusra, aki — leggyengébb láncszemként — úgy került az „emberiség evolúciós családfájába”, mint Pilátus a krédóba. Legközelebb, ha Darwin-gumóinkat eléri a vád szele, a dryopithecus-ról írunk majd, hisz ő is megér egy misét.

* * *

* A könyv magyar kiadásának fülszövege:

„Richard Leakey, a világhírű antropológus minden bizonnyal örökölte a legendás »Leakey-szerencsét«, mive ő talált rá a Turkana-tó partján 1984-ben a Homo erectus több mint 1,5 millió éves csontdarabjaira. A szenzációs lelet megtalálója most a Világ — Egyetem sorozat számára írt könyvében foglalja össze a legújabb kutatási eredményeket, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy mind pontosabb válasz fogalmazódjék meg a kérdésre: mi tette az embert emberré?”