Vecsernye — Király zászlói lengenek

Vagy vesperás. A Nagyhét liturgiájának zenéje Venantius Fortunatus szerzeménye, a Vexilla regis. Ha van gregorián sláger, akkor ez az. Sok balfék azt hiszi, hogy a vallás elsősorban vagy csakis az észhez szól, ezért racionális érvekkel kinyírható és felváltható. Másoknak meg az a tévedése, hogy a vallás pusztán valami erkölcsi kód, ami lehet hasznos vagy káros a közösség/egyén számára, és az evolúció bizonyos pontján jó volt, később meg meghaladottá vált.

Tévednek. A vallás bizony esztétikai élmény is, egyebek mellett. A szép élménye, amitől az Internacionálé lelkes énekesei el vannak vágva. Na jó, igaz, az észtől és erkölcstől is.

Hymnus in Honore Sanctae Crucis

Vexilla regis prodeunt,
fulget crucis mysterium,
quo carne carnis conditor
suspensus est patibulo.

Confixa clavis viscera
tendens manus, vestigia
redemptionis gratia
hic inmolata est hostia.

Quo vulneratus insuper
mucrone diro lanceae,
ut nos lavaret crimine,
manavit unda et sanguine.

Inpleta sunt quae concinit
David fideli carmine,
dicendo nationibus:
regnavit a ligno deus.

Arbor decora et fulgida,
ornata regis purpura,
electa, digno stipite
tam sancta membra tangere!

Beata cuius brachiis
pretium pependit saeculi!
statera facta est corporis
praedam tulitque Tartari.

Fundis aroma cortice,
vincis sapore nectare,
iucunda fructu fertili
plaudis triumpho nobili.

Salve ara, salve victima
de passionis gloria,
qua vita mortem pertulit
et morte vitam reddidit.

HIMNUSZ A SZENT KERESZTHEZ

Király zászlói lengenek,
villog titkával a Kereszt,
melyre húsban függesztetett
aki minden húst alkotott.

Szögekkel verve tagjai,
kinyújtva lába és keze...
Itt függ a véres áldozat
ki a megváltás ára volt.

A lándzsa szörnyü vashegye
itten sebezte, és a seb
vérrel és vízzel csöpögött,
lemosni bűneink sarát.

Így tell be mit Dávid király
hív verse egykor énekelt
hirdetvén minden nép között:
„Fájáról kormányzand az Úr!”

Óh fényes és dísz-terhü fa,
királyi bíborral veres,
méltó törzsről választatott
hogy érintsd szent-szent tagjait!

Te áldott, kinek ága közt
a világ Kincse lebegett,
te lettél teste mérlege
s a poklot megrabolta fád.

Szent kérged illatot leheli,
ized nektárokat legyőz;
ezer gyümölccsel boldogan
tapsolnak győztes karjaid.

Üdvözlégy oltár s áldozat,
melyen a dicső szenvedés
esett: az Élet halt halált
s holtával adott életet!

(Babits Mihály fordítása)

A Vexilla regis-t azután Liszt Ferenc is feldolgozta Keresztút, Via Crucis, címmel, de mint lenni szokott, a remix nem annyira sikerült.

Tequila!

Bár Tölgy már óva intett az érzelmek túláradásától, amely Karácsonykor úgy kapja el az emberiséget, mint az influenza, azért mi is szeretnénk egy érzelmileg PC posztot írni.

Könnyekkel küszködve bejelentjük tehát, hogy a karácsonyi fa alá holdfényszín masnival átkötve letettük a mélyen tisztelt és nyájas olvasóközönség elé újonnan indítandó blogunkat, az Ezüst Tequila Páholyt.

Hogy a tea és a tequila ivása között — időszaki eltérések ellenére — semmiféle kizáró ellentét nem merülhet fel, azt a négy betű betoldhatóáságán kívül ez a kis videó is bizonyítja (figyelemmel közreadójára).

Ezen kívül — komoly érvelésünket tovább göngyölítve — a tequila annak a Mexikónak az itala, amely a maja és azték örökség egy részének továbbélése révén egyrészt az istenek eredetileg keserű és csípős italát, a csokoládét szolgáltatta többek között a mi monarchiánk cukrászatának (igaz, polgári szintre selypítve és édítve azt).

Másrészt Mexikóvárosban szintén e monarchia tragikus véget ért császára uralkodott — Liszt Ferenc 1867-ben gyászzenét írt tiszteletére —, aki kissé liberális, valamint szabadkőműves volta ellenére tán jobb sorsra lett volna érdemes (s talán az ismertnél valamivel jobb sorsra is jutott, don Justo Armas álnéven*, joggal Ausztria-Magyarország trónjára). (Szemben a progresszió élemedettebb lelkületű majomágensével.) Emperador Maximiliano I de México Őfelsége emlékének is ajánlom tehát páholyunkat.

Ám nem szeretnénk a szent múlt árnyaival, nagy halottakkal és egyebekkel túlterhelni tősgyökeresen új, vérbelien modern, mainstream és határtalanul trendy blogunk indulását és tevékenységét. Legyen elég annyi, hogy csak azok torkát fogja marni az agave desztillátuma, akik egész életükben a progresszió és az evolúció negédes gumibogyószörpjeit itták.


* Lásd Rolando Deneke és John Lamperti kutatók munkáit, a TuPila bejegyzéseit, valamint a spanyol nyelvű Justo Armas szócikket.