Ki és kihez írta a leveleket?
„Párizs, dec. 30.
Jobban, közvetlenebbül szeretném Önt megismerni, mint ahogy eddig ismerem. Habár nehéz lenne számomra innen levelezést kezdeni Önnel. Művei közül csak a brumaire 18-ról szólót ismerem, csodálom a benne megnyilvánuló mély és hatalmas szellemet, és él bennem a vágy, hogy megismerhessem műveinek címét, szeretném azok tartalmát is ismerni. Ami engem most arra indít, sőt kényszerít, hogy Önnek írjak, az röviden a következő: amint én néhány hét óta a körülményeket látom, óva kell Önt intenem nemcsak Bgyától, de attól a személytől is, akinek Ön ide a legutóbbi időben többször írt Bgyáról. Mindkettő legfeljebb arra jó, hogy az ember megtudjon valamit általuk az ellenséges táborról, azonban nagyon helytelen dolog lenne bármit is közölni velük, ami fontos. Az egyetlen ok, amiért írok Önnek, amiért szigorú elvemtől: nem levelezni! — eltérek, csakis ez. Szükségesnek tartottam Önt e néhány sorban óva inteni.
Egyúttal fogadja, kérem, teljes tiszteletem nyilvánítását.”
„f 20.
Megkaptam levelét, most azonban nem tudok rá válaszolni. Piali (akivel egyébként én a magam részéről nem levelezek) azt írta nekem, hogy Ön megkérte őt, menjen el Kosshoz és világosítsa fel Bgyát illetően. Ugyanolyan igaz-e ez a felhatalmazás, mint az, amelyikről Bgya beszélt Önnek? Újra meg kell ismételnem e két úrra vonatkozó figyelmeztetésemet.
Bizonyosan tudom, hogy Koss proklamációja hiteles. Itteni barátai nemcsak tanácsolták neki, hanem egyenesen unszolták őt, hogy cáfolja meg, különben… Gondolja, hogy az olasz meg lesz elégedve? Ha ez lesz a helyzet, akkor ők par nobile fratrum. Az az érzésem, hogy e két úrnak ebből az alkalomból össze kell vesznie. Így Koss nemcsak elveiben ingatag, hanem példátlanul hamis és gyáva. Ha az olasz továbbra is szövetkezik vele, nem fogom már becsülni tudni.
Megragadom az alkalmat, hogy mély tiszteletemet fejezzem ki.”


























