Zene Pünkösdre

Veni sancte spiritus

(Aquinói Szent Tamás)

Jöjj Szentlélek Isten, jöjj
s áraszd ki a mennyekből
fényességed sugarát!
Jöjj, ki árvák atyja vagy,
jöjj, ki szívek lángja vagy,
ajándékos jóbarát!
Jöjj áldott vigasztalás,
drága vendég, lelkitárs,
legédesebb enyhülés:
fáradságra nyugalom,
hőség ellen oltalom,
zokogásban könnyülés!
Jöjj és töltsd be híveid
legtitkosabb szíveit,
boldogító égi tűz!
Semmi, semmi nélküled
az emberben nem lehet,
semmi tiszta, semmi szűz.
Mosd, amit a szenny belep,
öntözd, ami eleped,
seb fájását csillapítsd;
ami dermedt, élesztgesd,
ami fagyos, melengesd,
ami hibás, igazítsd!
Benned minden bizalom!
Osszad, osszad pazaron
hét szent ajándékodat:
adj érdemre jobbulást,
üdvösséges kimúlást,
s örök vigasságot adj!


(Babits Mihály fordítása)

(Nem összetévesztendő Szt. Tamás hasonló című, de nem liturgiai, inkább teológiai összefüggésben érdekes prédikációjával.)

A jó királyról

A vezetéstudomány meglehetősen amerikás. Nem tudom hogyan áll a helyzete Magyarországon, de azt gyanítom, elsősorban a gazdasági iskolákban tanítgatják. Természetesen ahhoz sem értek, és engem elsősorban a politikai vezető érdekel, illetve a tudása.

Azt a kérdést tegyük zárójelbe, hogy a politikai és az üzleti vezetés közti hasonlóságok fontosabbak, vagy inkább a különbségeik (mindkettő hatékonyságra törekszik: előbbi az emberek szavazatát és engedelmességet, utóbbi a pénzüket és az együttműködésüket kívánja megszerezni). Mindkét vezető embereket akar rávenni valamilyen döntés(ek) meghozatalára.

Kicsit is józan elme belátja, hogy Sir Galahad politikaelmélete – ha Istent félem és szolgálom, akkor mitől/kitől tartsak – nem feltétlenül sikeres sem a csatában, sem a határidős ügyletek piacán.

A középkor alkonya táján, amikor a nyers erő és a fegyverforgatás mestersége terén a lovagok jelentősége háttérbe kezdett szorulni, a lovagkirály átalakult bölcs vezetővé. Az arisztokrácia vezető volta a bátorság és fizikai erő mellett, és egyre inkább ezeket háttérbe szorítva, a vezetői képességein múlott.

Vezetői tulajdonságoknak olyan cicerói erényeket tartottak szükségesnek, mint a tekintély, az emberség, könyörületesség, barátságosság, közvetlenség, ékesszólás. A vezetői erények mások, mint a keresztény teológiai erények (pistis, elpis, agape), és mások, mint a lovag- és lovagkirály-eszmények.

A vezetéstudomány farvizén jelent meg a társas intelligencia fogalma, aminek ma talán legfontosabb műve magyarul is megjelent már.

A szakkifejezések burjánzása néha szemléletváltozással is jár (tudásszociológia --> társas episztemológia, társas megismerés), de ez esetben a lényeget a régiek már elmondták, csak figyelni kell őket.

Szent Tamás erénytana a társas intelligencia tana: hogyan lehet megérteni a helyzeteket, az embereket és hogyan lehet rávenni őket a kívánt döntésre, cselekvésre. Szt. Tamás a humanitast, auctoritast, comitast (nyitottság, barátságosság), constantiat (állhatatosság), firmitast (kitartás, szilárdság), gravitast (a fontosság, jelentőség ismerete - méltóság, megkülönböztetni tudás), industriat (szorgalom), pietast (mások tisztelete, kötelességtudás) és a generositast (nagylelkűség) tekintette ilyen tulajdonságoknak.

Szt. Tamásnál természetesen a társas intelligencia elképzelhetetlen olyan erények nélkül, mint a mérséklet és a prudentia, de nehogy ellepjék a teázót a már-már kezelhetetlen méretű komment-felhők, ezekről és a királytükrökről majd majd máskor.

1990 előtt létezett Budapesten egy Vezetőképző Intézet, a szoci elit utánpótlására. Na most, ilyesmit, a fent elmondottakat nem tanítottak ott. És elnézem ezt a Ferkót, a tanárképzőn sem szerezte meg a vezető számára szükséges társas intelligenciát jelentő tulajdonságokat.

A bolsi politikai realizmus a szemünk láttára mond csődöt: Ha sem megfenyegetni, sem megvásárolni nem tudja az embereket, akkor nem képes rávenni őket az együttműködésre.


A képen: II. (Szép) János bizánci császár (1118-1143). Igazságos uralkodása miatt egyesek „bizánci Marcus Aurelius”-ként tisztelték.