A „tudomány” vesszőfutása Ámerikában és „in Juróp”

Egyszer már foglalkoztunk egy nevezetes elmebajos „tudományos” kísérlettel és hasonlóan észt nélkülöző kiértékelésével. Az imént azonban ennek tovább-parodizált változatát olvashattuk az Index hírportálon.

Úgy tűnik, kezdenek megszaporodni — főleg Ámerikában, de aligha sokára „Európában” is — az efféle böktudományos barbi-hírek.

Akkor egy kommentárban így vallottunk: „az, hogy nyolc kamasz megállapítja, hogy az általuk tesztelt Piroska Smith agya, aki idén a republikánusokra szavazott, az M vagy W betűkre 20%-kal jobban reagál, mint John Lewy agya, aki meg a demokratákra, semmilyen komolyan vehető következtetés levonására nem alkalmas, azon kívül, hogy a kutatást Obamáék vagy Hillaryék fizették-e.”

Ámerika-béli tudós portréja tegnap.
Ma már ez a típus is a múlt „konzervatív” példányának számíthat,
a fejlemények immár őt is alulhaladták.

Hoztunk nemsokára egy „ellenkező előjelű” (?) példát is másik írásunkban, amely a konzervativizmus hozzávetőleges kritériumairól szólt. Az itt fellelt érvelés ugyanolyan csökött értelemre vall, item: „A konzervatívok boldogabbak”.

Mint konzervatív, teát szerető ember, mondhatom, hogy a kortes-értékű ingyencirkuszon kívül, amelyeket ezek a kutatások szolgáltatnak (persze finanszírozásuk nem ingyenes), mással nem szolgálnak számomra. Cirkusznak azonban — valljuk be — ez kevés, hiszen csak egy kisvárosi ámerikait tudna elszórakoztatni. Javaslom, hogy Magyarországon, ha egyszer a teakrácia átveszi a hatalmat, e kutatókat cirkusz helyett bábszínházban mutogassák.

Erről jut eszembe, nem is értem, hogy. Láttak már laterna magica-t?

Punch, the “Lord of Misrule”, with his dog.
The dog maybe is the “Science” of our Age.

Update: „Imádkozni olyan, mintha egy baráttal beszélnénk” — A materializmusnak, úgy tűnik, nincs alsó határa.