Ver Sacrum

Loxon a teakratikus választásokon szerzett 2/3-os, majdnem 3/3-os, elsöprő sikerű győzelméből levonja a megfelelő konzekvenciákat, és mellényzsebében a Goldlöffel-díjjal, sorsára hagyva a bedeszkázott ablakú Tea-Kört monologikus-diktatorikus blogot alapít.

Rudyard Kipling: Az elefántkölyök

Gyermekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Az elefántkölyök. Mind a kreacionisták, mind az evolucionisták, mind az irodalmárok sokat tanulhatnak belőle. Chatisták figyelmébe különösen ajánlom A magányosan sétáló macska történetét.

Itt megtaláltam a régi kiadást is, amit anyukám vett nekem. :)

Már a Windows is...

A Nácikirály, avagy Székely Bertalan és a klerikálnácik

Lied: Tömeggyilkos volt-e a nagy festő, Székely Bertalan? Az egyházzal szövetkezésben alig észrevehető, de egyértelmű jeleket helyezett el egy kevéssé frekventált kápolna falifreskójára. A kódokat most a teakraták holokauszt-kutató különítménye leplezte le. Már folyik a tömeggyilkos festő életművének átértékelése. Az ominózus freskókat azonnali hatállyal szurokkal kenték be. További intézkezésig. [Teakrata Távirati Iroda]

Kommentátor: Mr. Pharmacist.

Fájdalmas a hír, mégis közölnünk kell a publikummal, hogy a Konzervatív Tea-Kör legújabb kutatásai szerint az Árpád-házi magyar királyok között akadt egy náci (NÁCI!). Így Magyarország tudhatja magáénak a világ szégyenére az első Nácikirályt. Talán mondanunk sem kell, hogy a kor szokásainak megfelelően az uralkodót a Katolikus Egyház három püspöke, köztük bizonyos Mór kente fel királynak, összekacsintva így a Nácikirállyal. A visszataszító és elfogadhatatlan procedúrát talán mindörökre a történelem fátyla fedi el, ha csak ezek az emberszörnyek szövetségesre nem lelnek egy XIX. századi piktor, bizonyos Székely Bertalan személyében, aki a múlt sötét mélységeiben rejtező eseményt szemérmetlen nyíltsággal ábrázolta egy falfestményen. Hogyan lehetséges ez európai értelemben véve? Hát úgy, hogy akkoriban Magyarországot egy idegen király és csahosai tartották nehéz bilincsben, összejátszva az Egyházzal, amely a latifundiumaihoz láncolt elnyomottak vérén és verejtékén vett gazdagságból hivalkodott sötét középkori múltjával. Így került helyzetbe a szervilis Bertalan, aki a pécsi székesegyház falára pingált képén néhány apró hibát is elkövetett, horogkereszteket firkált a király és a püspök alakja közé, ráadásul szivecskékkel toldotta meg a mintát, ami egyértelművé teszi szimpátiáját az elnyomó eszmék iránt. Így a Tea-Kör fáradhatatlan kutatóinak felfedezése nyomán magára vonja a vádló jelen tekintetét (j'accuse!), és ugyan megkésve, de a történelem ítészei előtt felelhet végre megbocsáthatatlan bűnéért. További intézkedések foganatosításáig a mázolmányt azonnali hatállyal szurokkal kentük le.

A bizonyítékot itt tekinthetik meg (összevetésül ismét a poszt, második kép):

Székely Bertalan: Szent Mór megkoronázza I. Endrét — falfestmény, 1891.
Forrás: képeslap. Pécs, székesegyházi plébániahivatal

Hol készültek az alábbi képek?

I.

II.

* * *

Megjegyzés: soha ne higgyenek az első benyomásnak, amelyet érzékszerveik (dzsnyána-indrija), majd eszük (manasz) közvetítenek. Próbálják végig előbb az alábbi gyakorlatokat:

A szvasztika esete a Vörös Hadsereggel és más rémtörténetek

A Reakción megjelent egyik cikk szerint „A történet a régi. Beleillik a Kaukázus történelmébe. Beleillik a birodalmak háborújának történelmébe.” — a messzemenő és sommás következtetések azonban igencsak hiányos információkon alapulnak, főként azt tekintve, hogy „a történész 1991-ben nem tudta megfejteni a talányt, hogy honnan, kitől ered e jelvény terve. Hogy azóta hol tart a kutatás, bevallom, fogalmam sincs.” Ám az unásig ismételt Nagy Tanulság mégis rögvest levonatik: „Nem feledem Ryszard Kapuscinski szubtilis üzenetét, amelyet A birodalom című könyvében küld: »Az a nép, amelyiknek nincs államisága, a szimbólumokban keres menedéket.«” Szerencsére a szerző az utolsó bekezdésben enyhít valamelyest a fenti, elhamarkodott és egyre inkább csömört keltően automatikus sommázaton.

De inkább kezdjük az elején. „A leírás szerint vörös posztóból készült jelet a délkeleti front vörös katonáinak kellett volna 1918–19-ben a köpönyegük ujjára varrniuk, ha a tervet el nem utasítják.” — ámde elutasították, és nem tudjuk, a terv honnan származott. Bizonyos, hogy egy 1991-ben megjelent tendenciózus szovjet cikkecske nem segít az eligazodásban.

Az ilyen esetek sokkal inkább annak bizonyítékai, amit már egy másik posztban megfogalmaztunk, amikor példának okáért a NATO zászlaját vettük górcső alá. De ne álljunk meg az ellentétes tanulság levonásánál, mely szerint egy szimbólum felhasználása tetszőleges, körülbelül úgy, mint Ferdinand de Saussure sugallja egyébként egyoldalú nyelvelméletében. Legyünk ennél kevésbé együgyűek.

Nézzük inkább a „Blogen” nevű kommentátor végre informatív hozzászólását a témához: „A képen látható paroli itt van színesben, és nem utasítottak le semmit: egészen 1936-ig ez volt egyes nemzetiségi (burját, mongol, stb.) lovasegységek parolija. De használták bankjegyen is.”

E kommentárból világossá válik, hogy katonai tekintetben „egyes nemzetiségi” lovasegységek általi használatbavételről van szó, amelyek nem mellesleg burját és mongol illetőségűek. Nos, tudhatjuk, hogy a hagyományos szimbólumok beépítése a hadsereg jelvényeibe nem új, nem is baloldali vagy szocialista találmány, hanem régi, tulajdonképpen klasszikus politikai gyakorlat. Nyilvánvalóan lehetséges, hogy az egyaránt buddhista burját és mongol területek bevonásáról, szimbolizálásáról van szó, hasonlóan ahhoz, mint bármely más hadsereg ethnikai divíziói esetében.

Mint az közismert (Safranek...), a szvasztika — méghozzá 45 fokban elfordított, valamint jobbra és balra fordított változataiban is — többek között hindu, dzsaina és buddhista szimbólum, így maradvány-szerű átörökléssel bekerülhetett a burját, mongol és talán más osztagok jelvényei közé.

Hogy ez bármi többet és negatívabbat jelentene egy — többek között a samanisztikus hagyományú népeknél, a szlávoknál, a kereszténységben, sőt a zsidóságban és (spekulatívabb jelleggel) a szabadkőművességben is — ismert szimbólum újra- felbukkanásánál, semmi sem bizonyítja.

A magyar királyi jogar díszítése

„fasiszta”, „náci”, „nácifasiszta” et al.

„Látni fogják majd, hogy — ahogyan használják — a »fasizmus« szó az égegyadta világon semmit nem jelent. Természetesen beszélgetésekben még annál is szélesebb jelentés-skálán használják, mint nyomtatásban. Hallottam már alkalmazva farmerekre, üzlettulajdonosokra, a Társadalmi Hitel-re, testi fenyítésre, rókavadászatra, bikaviadalra, az 1922-es bizottságra, az 1944-es bizottságra, Kipling-re, Gandhi-ra, Csang Kaj-Sek-re, homoszexualitásra, Priestley rádióadásaira, diákszállókra, asztrológiára, nőkre, kutyákra és még mit tudom én mire.”

*

“It will be seen that, as used, the word ‘Fascism’ is almost entirely meaningless. In conversation, of course, it is used even more wildly than in print. I have heard it applied to farmers, shopkeepers, Social Credit, corporal punishment, fox-hunting, bull-fighting, the 1922 Committee, the 1941 Committee, Kipling, Gandhi, Chiang Kai-Shek, homosexuality, Priestley's broadcasts, Youth Hostels, astrology, women, dogs and I do not know what else.”

(George Orwell: What is Fascism?, Tribune, 1944.)

Junio Valerio Borghese herceg, a Golpe Borghese (1970) vezetője

*

Loxon nyilatkozata a „náci” jelző ügyében:

A „náci” szót egyáltalán nem használom komoly vitákban, mert semmi másnak nem tartom, mint egy verbális bunkósbotnak, amit csak az használ, aki nem szégyelli.

Ma mindenki — a szélsőbaltól a (sic dixit) szélsőjobbig — a „náci” szóval diszkriminálja az ellenfelét/ellenségét, magát pedig „igazi demokrata”-ként határozza meg. Számomra ez semmi más, mint a Jockey-Bobby párharc új szereposztásban. E szavaknak az égvilágon semmi jelentésük nincs ezekben az úgynevezett „diskurzusokban”.

A szó eredeti jelentése — eltekintve indulati és dehonesztáló értékétől — a Nati[onalsozialistische]. A vonatkozó ideológiáról az NSDAP exponenseinek ilyen igényű írásaiból tessék tájékozódni. A szó (eredeti) jelentése semmiképpen sem ez [2008.06.12. 00:28:09].

Ügyelni kellene továbbá a helyes megkülönböztetésre a kommunizmustól [2008.06.12. 00:14:35] és a fascizmustól, valamint a szövetséges-félszövetséges irányzatoktól, beleértve Szálasi Ferenc hungarizmusát is, amellyel kapcsolatban a recepció még a zsidó és baloldali történészek között sem zárult le.

A NATO zászlaja, néhány kiemeléssel ellátva. Az ábrán jól látható, hogy a vexillumon ábrázolt iránytű tartalmazza a szvasztika ősi szimbólumát [1] (mégpedig annak mindkét irányba fordított változatát). Egy másik verzióban az úgynevezett kelta kereszt [2] is kiolvasható belőle. Vajon ezek alapján állítható-e, hogy a NATO nemzetiszocialista szervezet? A szimbólumok és az ideológiák összefüggése konvención és autonóm értelmezésen alapul.