Kémeink jelentik

Loxonnak kicsit más a politikája, mint a Fidesznek és holdudvarának: ők a választásokig azt az összeesküvéselméletet szajkózták, hogy a Jobbik a szocialisták kreálmánya (létrehoztak még egy „szenzációs” — pontosabban szenzációsan könnyen átlátható — pamfletet is), most pedig elkezdtek óvatosan bánni vele, mint a sz... (áthúzva) tűzzel.

Megpendültek a „most már komolyan kell őket venni” és a „ha összeesküvés lett volna, akkor túl jól sikerült” húrjai a demokratikus vélemény-eolhárfán, amely mindig úgy zeng, ahogy a csalóka demokratikus szelek fújják.

A teakráciában olykor fejük tetejére állnak a dolgok. Miután kiengedtük a barna szelletet a palackból, s így a kék párttagkönyvek útilevelekké nemesültek a DAAD-ösztöndíjasok kezében, most népiesch-jobbik oldalon álló honffytársainkat szeretnénk leforrázni egy-két csésze jó, erős teával.

Nem Morvai Krisztinát, mert ő — stíluskérdések és PC ide vagy oda — egyelőre úgy látjuk, végre megpróbálja képviselni hazánk érdekeit külföldön, dacára a sok Billerbeck-paplanon alvó MEP-nek. (Gabrilo-ra kacsint.)

Viszont mindaddig, amíg nem csatlakozik a Jobbikhoz figyelemreméltó inteligentzija, vagy nem jön létre valamilyen épkézláb konszenzus a Fidesz és a feltörekvő nemzeti „kisemberek” között, amelyben a kecske-káposzta arány 1:1 lesz, nem pedig 0:0, addig is tanulságosnak tekinthetjük a posztszerző kémeinek jelentéseit:


Első barátunk (Attila) véleménye egy nagyvárosból:

Voltam a „győzelem” utáni pártgyűlésen a Jobbik megyei székhelyén. Itt jöttek aztán az illúzióroncsoló „tények”. Az összegyűltekben szinte kivétel nélkül jellegzetes urbánprolikkal sikerült találkoznom, a globalizáció mára totális vereséget szenvedett roncstársadalmának underclass kihullottjaival. Felismertem egy volt pincért, akit lopásért bocsátottak el, aztán egy érettségiig jutott volt értelmiség-gyűlőlő félértelmiségit. Egy teljesen infantilis plakátragasztó fiú szintjén álló megyei titkár, ideológiátlan indulati politizálás és végre mederbe terelt gyűlöletözön a szokásos jelszavak mentén: büdös cigányok, rohadt zsidók és „számon fogjuk kérni a geciket” (mármint a globalokrata komprádor-burzsoáziát, persze ha sikerül azonosítani). Ha ez nem helyi specifikum, és/vagy nem történik valami érdemi változás, aligha jósolok sok és főleg szép jövőt ennek a képződménynek. Ebből legalábbis úgy tűnik, hogy a Jobbik eredményét nem a Jobbik győzelmének kell betudni, hanem az ellenség, vagyis a Rosszabbik hülyeségének. Ez az a társadalmi réteg, mármint a posztmodern globalizáció roncstársadalma, amely a valószínűleg hamarosan következő cukorka- és üveggyöngyosztogatás során jóformán azonnal elolvad. Persze az is lehet, hogy valami nagy leszámolást fontolgatnak a hatalom kézbentartói (eddig legalábbis nem voltak ennyire hülyék, mint amit most mutatnak), amihez viszont szükség van a „szélsőségek” megerősödésére.


Második barátunk (Augustus) véleménye egy másik nagyvárosból:

Fontos a drágalátos nép minősége, és mint tudjuk, szarból nem lehet várat építeni, de De Maistre mondta valahol, hogy „a hierarchia fontosabb, mint a vallás”. Ha nincs egy fix pontot kijelölő vezéregyéniség, akihez a többi igazodni képes (és persze hajlandó), aki ragyogást megtestesítve maga felé húzza a népet, akkor hiába az akár a legjobb minőségekkel bíró emberek sokasága.

Mind ...-n, mind ...-n meglehetősen silány és színvonaltalan emberek képviselik az egyébként sem túl magasreptű jobbikos retorikát. Alighanem ez országos jelenség. Ráadásul tényleg gyanús az egész, hétvégén anyám kérésére elolvastam (a szintén eléggé hiteltelen) Csurka értekezését a Jobbik kapcsán, ő egyenesen a liberálisok által felkarolt és majdan általuk feltölteni kívánt pártot vél felfedezni benne, a Fidesz felfut(tat)ásához hasonlóan (azzal a kivétellel, hogy újabban már nem ócsárolja annyira, sőt, a maga módján most épp támogatja Orbánékat — ez is érdekes —, mert szerinte ők képesek voltak valamelyest kezükben megtartani a kontrollt. No, efelől is vannak kétségeim.) Kicsit kezdem is már unni, hogy minden és mindenki gyanús, ha nem gyanús, akkor azért... persze azt hiszem, ez is szándékos, mindenféle bizalom és hit kiölését célozza az emberekből. A „nagy leszámolás” egyik rejtett dimenziója is lehet ez.

Így hát minden jót kívánunk a Jobbiknak, hogy idővel megtisztítsa és transzmutálja magát, és hogy ugyanakkor ne ölje meg a bizalmatlanság légköre sem, amely a tisztázatlanságok miatt okkal és ok nélkül is körbeveszi, s így tényleg létrejöhessen az, amit a Reakció vizionál:



Korábbi és kapcsolódó cikkek:

• Morvai Krisztina a Kereszttűzben és egy kis Cavinton (by Loxon | KTK)
• Erőlködés (by Gizike | For a Better Tirpákbokrétás)
• After Virtue (by Gabrilo | Against (All) Modernity 2.0)

Egy kis aktuálpolitika, avagy sündörögjünk a rendőrség körül

Szép vasárnap délután volt, éppen Mr. Pharmacist-tal teáztunk, azután sétára indultam a városban. A Festetics utca és a Fiumei út sarkán azonban rendőrsorfal várt. Mögöttük, a távolban, szép csendben, fáklyákkal vonult a tömeg. Időnként valamilyen táblákat is vittek, de a sorfal által elzárt sarkon felgyülemlett egyre színesebb komplexumú várakozók számára ezek olvashatatlanok maradtak, minthogy háttal voltak. Bátorkodtam megkérdezni az egyik kékruhás személyiségtől, aki velem szemben állt, hogy megvédje az EMBERISÉGet a LEGNAGYOBB SZÉGYENtől: „Elnézést, tessék mondani, milyen felvonulás ez?” Válasza nemes egyszerűséggel így hangzott: „Nem tudom”. Nem is firtattam tovább, hátha még véletlenül értesülök valamiről.

Gyűltek, gyűltek a várakozók, s hamarosan egy másik frissen érkezett, hozzám hasonlóan kemény kötésű fiatalember is feltette a bonyolult kérdést a kis kopasz mellett álló nagy melák kékruhásnak (a száma 70xxx volt): „Megtudhatnám, milyen rendezvény ez?” A kielégítő riposzt nem maradt el: „Nem tudjuk”. A fiú persze türelmetlen, már-már erőszakos, sőt provokatív volt, nem úgy, mint én, aki világéletemben jógyerek voltam. Vissza mert kérdezni: „Nem tudják?” Replika: „Nem. Minket csak idevezényeltek”. Na, hát ezt végre megértettük. Őket odavezényelték, ezért nem tudják, miért állnak ott, mit őriznek és miért.

Hamarosan kiderült, hogy tényleg. đ:~o

A tömegből egy joviálisnak látszó, alacsony, kicsit görnyedt és meglehetősen erőtlen öregúr a rendőrsorfal felé igyekezett (tehát a vonulóktól visszafelé), láthatólag valamilyen vallásos eredetű fejfedővel és szemüveggel ellátva. A kék LEGO-figurák mögé ért, kedveskedve megfogta az egyik vállát, és két idős hölgyre mutatott a várakozók közül. Roppant udvariasan tudakolta, hogy bejöhetnek-e vele a felvonulásra. A LEGO-figura vacillált, majd azt mondta, megkérdezi. Addig is a többiek összezártak, míg ő távozott egy fém járműbe, ahol is feltehetőleg rádiótelefonon utasítást kért a központtól. Miután ezt megkapta, közölte a rabbiszerű kis vitraytamással, hogy nem. Az egy kicsit csodálkozott, és próbálta a hölgyeket mintegy átkarolva invitálni a kék angyalok között. Ám hiába, a rend szigorú őrének birtokában komoly parancs volt, így a hölgyek talán majd jövőre vehetnek részt a sétában.

Meg is fordult jólnevelt fejemben, hogy megkérdezzem, hogy erre a vonulásra lehet-e valahol jegyet kapni, mert szemmel láthatólag a Festetics utcából nem lehet csatlakozni hozzá, habár lelkem a szimpátia tüzében ég. A Credo-cafét meg sem kíséreltem a sarkon, főleg, hogy látszólag valami Karavánszeráj lett belőle. De ekkor egy visibiliter félroma-félmagyar párocska hímtagja azt találta mondani, hogy „Ezeknek semmi se jó, pedig már választottak nekik új miniszterelnököt. Még most is tüntetnek.” E szavak semmilyen hatást nem váltottak ki a néma várakozókból. Gondolom, mélyen elgondolkodtak, hogy „hát igen”, vagy hasonlók.

Ekkor már kifejezetten hiányoltam, hogy a Reakció TV nincs a helyszínen.

Felbátorodva az előző hangoskommentáron, megszólalt egy másik, nyúlszájú, vasalóállú várakozó: „Jehova Tanúi”. Erre egy kis derültség támadt.

Majd nem sokkal rá az előbbi férfiú így szólott: „Még a végén minket kezdenek majd lőni”, és fejhangon göcögésbe oldotta bizonyára valóságos kis aggodalmát. Ezzel a kis félénk monológgal nagyjából egyedül is maradt, pedig valószínűleg ez járt az emberek fejében: velünk szemben a rendőrség, és ezek a fakabátok nem tudják, mit őriznek (vagy tudják, de megtiltották nekik a beszédet). Jó taktika a felettesek részéről. Esetleg előtte kimosták az agyukat is ilyen halálfejesflakonos oldatban? Megigazították a frizut sünfésűvel? Ha mondjuk előveszem a telefonomat, hogy kamerázzak, rámszólnak? Kiemelnek? „Motoznak” egyet a testüregeimben? Zavarom a kilátást?

Mert hogy nem tudják, mit cselekszenek.

Mögöttük vonul Izráel, száraz lábbal át a vörös tengeren. Mi meg, egyiptomiak, lemaradtunk.

Végülis egyszercsak Izráel átért a pusztába, utánuk hat- nyolcszáz rendőrautó és egyéb kísérők, motorok, mentők stb. Végre a rendőrsorfal elállt onnan.

Akkor visszafelé mentem a Fiumei úton, ott még mindig forgalomelterelés volt. Egy autós befordult, közben megállt, és üvöltözni kezdett a forgalomirányító rendőrrel: „Miért nem veritek már szét ezeket a huligánokat!” Mire a járdáról egy roma férfi kontrázott a vele tartónak: „Ilyen emberek kellenének ebbe az országba, én mondom neked” — célozva az öklét rázó autós pofára.

Tovább. Messziről hallom, hogy egy cigány nő üvölt a F. út elején: „Erre van pénz, mi? Erre tudnak költeni a Gordonék”. A végén már igazán nem tudtam, ki kicsoda és kivel van.

De érdekes volt ott állni, nekem is megfordult a fejemben, hogy majd egyszercsak lőni kezdik az értetlen várakozókat, mint valami provokátor csőcseléket. Végülis egy rendőrosztagtól, akiknek arról sincs fogalmuk, mit csinálnak és miért, minden kitelik. Csak egy ukáz kell.

Nehezemre is esett elővenni a kamerát, és csak az volt a szerencsém, hogy már megtelt a memóriája a szoborparkban fényképezett szovjet hősi emlékművekkel. Így nem tudtam provokálni.

Itt van inkább akkor néhány ilyen kép. Tessék.