A közelgő teakrácia

Még meleg, olyan friss. Obama felébresztette az amerikai teakratákat.

Szolidaritás

Adózzanak a teakraták egy perces felállással — aki bírja, tovább is — korunk legsikeresebb multilevel marketing system-e, a Kommunisták Magyarországi Pártja és utódai — vagy tízféle néven működtek — erényeinek. Networking, barátaim, networking! Ez a siker kulcsa a Nyitott Társadalomban. Aki beleszületett egybe, annak jó. Aki meg nem, az csináljon.

“Solidarity is not a matter of well-wishing, but of sharing the very same fate, whether in victory or in death.” — Ernesto “Che” Guevara.


LEBUKOTT

Megvallattak, hogy vérzett a husunk.
Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény,
gondolj reánk, kik fel-le futkosunk
és messze nézünk cellánk szögletén.
Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény,
eledelünket kiköpi a szánk,
gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk
s ha nem pusztulunk, elpusztítanak.
Még harcolunk, de testünk oly sovány.
Testvér, segítsd a lebukottakat.

Otthon a tűzhely hűvös és repedt,
hideg fazékban készül az ebéd:
a csarnok nyirkos kövéről szedett
kis káposztalevél és hulladék.
Az asszony szédül, szidja gyerekét
s a szomszédné a gangon kiabál,
hogy tőlünk sosem kapja vissza már
az ujjnyi kevés lámpaolajat.
Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál.
Testvér, segítsd a lebukottakat.

Gondoljatok a büdös kiblire,
mely ködgomolyban küld új nyavalyát.
Adjatok szappant, lóhúst s télire
apadt testünkre adjatok ruhát.
Küldjetek könyvet, bármily ostobát,
mert megőrjít a patkánypuha éj,
az asszony nélkül gyötrő szenvedély.
Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad,
Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély!

Küzdtünk híven a forradalomért,
nem halhatunk meg, élnünk kell tovább.
Zizegve várnak a röpcsik, a hék
s éhbérrel várnak mind a burzsoák.
A mozgalom vár, munka és család,
míg megbukik a kizsákmányolás,
sarló villan, lesújt a kalapács
s börtönről, gyárról lehull a lakat.
Éljen a Szovjet, a munkástanács!
Testvér, segítsd a lebukottakat.

Köszönjük, Feri!

Hadd hívjam fel a figyelmüket a világ erkölcsi abszurditására. Sok szempontból az, de most csak az egyik abszurd eleméről szólok. A szándék és következmény szétválásáról.

A Pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ami csak úgy lehetséges, hogy a világ — aminek középpontját még most is keresi Loxonunk — nem egy jó rend(szer).

Úgy 500 éve vitatják egy Machiavelli nevű olaszhoz kapcsolva, hogy vajon a cél szentesíti-e az eszközt. [Ááásííít]

Szofisztikáltabbak azt, hogy a rossz cselekedet eredményezhet-e jó következményt. Szt. Ágoston szerint mindenképpen: az uralomvággyal megvert uralkodó képes csak a civitas terrena szintén lázadás bűnével, uralomvággyal megvert népe közt valami rendet fenntartani. Nem mintha jobb lenne náluk vagy jóra törekedne: rosszat akar, hatalmat mind felett, és erre azért képes, mert a többieknél romlottabb és nagyobb az uralomvágya. A saját uralma érdekében pedig valami rendet rak, az erre maguktól képtelen, lázongó emberek közt. Bár nem jóra törekszik, működésének következménye viszonylag jó.

Most vegyünk egy közeli, jól ismert példát. Feri hatalmat és népszerűséget akart, vagyont és hírnevet, lezúzni a jobboldalt — uralomvággyal megvert, igazi bűnös. Azonban cselekedetinek következménye, hogy elérte azt, amire sem Csurka, sem senki eddig nem volt képes: a szadesz szétesett, már az 1%-ért küzd, a legnépszerűtlenebb politikus a pártocska frakcióvezetője.

De ez nem minden. A szocikat is tartósan levitte, időnként 8% körül mérik őket, pedig a felmérések rendezői példányait nem ismerheti a nagyérdemű. És jó eséllyel, egy elsöprő többségű jobbos parlamentet hozott létre. Rettegnek is a bűnösök.

Csupa-csupa gonoszságból igazán jó dolgokat hozott létre. A világ erkölcsileg abszurd.

Véletlenül

Evolúció-hívők számára a véletlen a Deus ex machina, amivel Deus-tól megszabadulni remélnek és a teremtőerő, ami az újítás problémáját megoldaná számukra.

Itt már idéztem Darwin sorait ezzel kapcsolatban:

I HAVE hitherto sometimes spoken as if the variations so common and multiform in organic beings under domestication, and in a lesser degree in those in a state of nature had been due to chance. This, of course, is a wholly incorrect expression, but it serves to acknowledge plainly our ignorance of the cause of each particular variation.

Akik a véletlenre hivatkoznak, azokról azt írta egy Hume nevezetű szkeptikus, hogy tudatlanok:

Though there be no such thing as Chance in the world; our ignorance of the real cause of any event has the same influence on the understanding, and begets a like species of belief or opinion.

Na most, az evolúció magyarázat védhető-e „véletlen” fogalma nélkül, amire, úgy tűnik, erősen rá van utalva?

Nyitójelenet egy teakrata klasszkusból
(Rosencrantz & Guildenstern Are Dead)

Defensor fidei

Igen-igen, a Mester

Székely gyíkek

Sokan ismerik erre a Székely nyelvlecke magyaroknak népszerű sorozatot. A befejező leghaladottabb rész a nemzetmegtartó szavainkról szól.

Most a bepillanthatunk a készítők mindennapjaiba.

Na, kezeiket csókolom.

Boldog baller langyik budapesti bulija

Jamie Olivér és a magyar csípős gulyás esete

Jamie Oliver hazatért. A női szívek kis kedvence korábban laza, városi fiatal connoisseurt játszott, majd öregedve és hízva, hazaért. És ráült a lassan 300 éves faluromantikára. Piaci Rés, és jó régi. Megbízható kereslettel.

A falusi életről kb. annyi fogalma lehet, mint a magyar gulyásról. Figyeljenek a hús kezelésére, a hagyma és az oregano (!) hozzáadására, majd a végén a reszelt citromhéjra.

Két kedvenc: a könyvégető papok és Dave Brubeck

Most, hogy vejmarizálódik ez a lángoktól ölelt kis ország, egyre többet hallok és olvasok a közelgő diktatúráról. Legyen az fasiszta, náci vagy éppen a szabad gondolkodást megfojtó katolikus. Mert a Katolikus Egyház mást nem tett, mint létrehozta az Inkvizíciót, üldözte a másságot és a szabad gondolatot.

Egy teakratikus mestermű: Pedro Berruguete: Szent Domonkos egy Auto-da-fé-n elnököl

A keresztények, de legfőképp a katolikusok mindig a szellem ellenségei voltak. Például ott van a Galilei-ügy. Csak mostanában kért bocsánatot miatta az Egyház. (Ezt mondjuk sosem értettem, hiszen Galilei tényleg tévedett, és ma a tudósok is azt mondják, hogy a Nap nem a világ középpontja.)

De szökkenjünk vissza az Inkvizíció bűneihez. A szellem elnyomása példájaként a könyvégetést szokták emlegetni Galilei esete mellett. De nagyon úgy tűnik, ez egyáltalán nem keresztény, sőt még csak nem is katolikus szokás. Azonban ma kevés az olvasó — a könyvégetés nem is hiszem, hogy nagyon izgatja a moderneket — ezért a meggyőzés érdekében képeket kell bevetni. A könyvégetéssel kapcsolatban leggyakrabban használt festmény Szent Domonkost ábrázolja, amint könyvet éget. Van, aki sejteni véli, hogy valószínűleg a Tórát. És tudjuk kik égettek még zsidó könyveket, bizony, a nácik.

Pedro Berruguete: Szent Domonkos vitája az albigensekkel

A helyzet azonban más. De ehhez ismernünk kell a keresztény erkölcsi gondolkodás Szt. Ágoston óta fontos elemét, a szándékot. Ugyanis Szt. Ágoston szerint a cselekedet erkölcsi értékét, értelmét nem a látható mozdulatok, a „külső tett” adja, hanem a szándék. A sebész és a rabló is hasba szúrja az embert, és mindkét esetben belehalhatunk az aktusba. Azonban a rabló szándéka más, mint a sebészé, aki tipikus módon meggyógyítani szándékozik, ezért üldözi az előbbit minden állam, és fizetik és becsülik meg az utóbbit.

A második képen is Szt. Domonkos látható és valóban könyveket vetnek a tűzre. Azonban ez a festmény egy csodáról szól, pontosabban istenítéletről. Szt. Domonkos ugyanis az albigensekkel (katarokkal más néven) vitázott és a tűzbe amazok és az ő vitairatát dobták. Szt. Domonkos könyve csodálatos módon kiállta a tűzpróbát. Ami a lényeg: könyvek égtek, de nem a könyvégetés, és főleg nem valamilyen kultúra kiirtása volt a célja a képen látható eseménynek. Tűzpróba. Istenítélet.

És most térjünk át a másik kedvencre, Dave Brubeck-re:

Örök lump

Gügész a lüd dinasztia alapítója. Neve két történetben is fennmaradt.

Az elsőben (Hérodotosz 1.8) Gügész Kandaulész testőre, aki annyira büszke volt felesége szépségére, hogy elrejtette testőrét az asszonka szobájába, hogy az megleshesse. Az aszonka ezt észrevette, és... és Gügészt rávette a férje meggyilkolására. Gügész jutalma az asszonka és a lüd királyság lett.

A második beszámoló Platóntól származik: Gügész pásztorként talált egy gyűrűt, amelyet felhúzva és a kövét befelé fordítva, láthatatlanná vált (vö. Tolkien). Így láthatatlanul bejutott a királynéhoz, akit magáévá tett, majd megölte a királyt és a helyébe ült. (Állam 359c-360d)

Most érdekesebb a második történet. Ugyanis Platón azt adja a szofista Glaukón szájába, hogy csak a többi ember helyeslése ill. helytelenítése tartja vissza az embert az igazságtalan tettek elkövetésétől. Azonban a láthatatlanság esetében megszűnik ez, és az ember bármit elkövet. Ez, a társadalmi láthatatlanság tömeges lett az elmúlt kétszáz év tömegtársadalmában, és a tömeg felszabadulva mások helytelenítése alól, elveszítve személyiségét, ha volt neki olyan, valóban vágyait és indulatait követő, gátlástalan lump lett. Ezért lump műfaj a blog-komment.

Ismerjük Platón arisztokratikus válaszát, az igazságos ember nem a többiek helyeslése miatt igazságos, hanem a lelke rendezettsége miatt. Önmaga miatt igazságos. Azonban ez kevesek sajátja. A többséget mégiscsak a többiek helytelenítése tart vissza az igazságtalanságtól.

γνῶθι σεαυτόν — ismerd meg önmagad. Erre nem nevel senki és semmi a modern világban, csak dohos intézmények, mint az Egyház. Inkább a „szabadítsd fel önmagad, húzd fel Gügész gyűrűjét, akár a hatalomról, akár a szexről legyen szó” a modern mentalitás. De úgy tűnik, ez nem is olyan modern. Az ajtónk előtt járó örök lump az athéni demokráciában is már létezett.

Haladás — paradicsom

Pontosabban, uborka. A modern nő így, az árnyékban fekve szüreteli az uborkát. Mondja valaki, hogy nem áldás a haladás és a modernizáció.

Illuminátusok — a jobboldali terrorfenyegetés

Megvilágosodottak. A magyar nyelvben kicsit kótyagosak — nem evilágiak. Ebból a platóni metaforából ered a Felvilágosodás szavunk is.

Az Illuminati Records tömegkommunikációs csoport, és politikai és vallási. Filmjeik kábeltévéken és a neten terjednek. Konzervatívok, a legveszélyesebb fajtából. Fiatalok, van humoruk, szabadszájúak és a zsidó-keresztény erkölcs hívei. Egy Molotov Mitchell nevű figura a vezetőjük, és egyáltalán nem félnek a politikai állásfoglalástól.

Olyanok, mint a chili: rövidek és csípnek. Obamát pl. a “ddd” betegséggel írják le: demokrata dislexia szindróma, ami azonban nem a tudat, hanem a szív betegsége. Magyarul hazudik.



Kedvencünkkel, az evolúcióval is foglalkoztak: az evolucionisták szerint harc zajlik és a jobbik marad fenn. Akkor éljen a kapitalizmus? H. Spencer szerint igen. Az amerikai liberálisok (európai megfelelőik a ballibbantak) szerint jóléti állam kell. És ugyanakkor ők a darwinizmus mindenféle változatainak a hívei is. Akkor most ezt így hogy?

Ha a vallás, istenhit erőt ad, akkor az evolúciós lépés, és aki ellene küzd, az nem hisz az evolúcióban? Az evolucionizmus szerint az egyedek célja a gének örökítése, akkor a (bal)liberálisok a langyikat támogatják vagy Darwint?



Szerencsére hírünk oda is eljutott. A teadélután című fejezetben azt kérdezik, hogyan lehettek meg az amerikaiak jövedelemadó nélkül 1861-ig? És hogyan kérheti el az állam a jövedelem 40%-t, amikor Isten csak 10%-t kér?



És elérkeztünk a lényeghez. A jobboldali terrorizmushoz. A jobboldali terrorfenyegetés nem bombákat jelent, hanem alacsony adókat (alacsony segélyeket), keresztény erkölcsi nevelést, az abortusz szabályozását.

Bércsőcselék

A bércsőcselék — rent-a-mob — kérem szépen nem vicc. Ha jól tudom, a kifejezés Thatcher miniszterelnöksége idején született, amikor a szakszervezetek erejét igyekezett megtörni. A szakszervezeti bürokrácia bértüntetőkkel tiltakozott.

A tiltakozás, az elégedetlenség felmutatása ugyanis a modern politika lényege. Akivel elégedetlenek, az zsarnok vagy valami hasonló. De mit tehetnek a haladárok, ha a nékik nem tetsző kormányzat ellen nem akarnak szolgálatkész taxisok barikádot állítani? Bérelnek tiltakozókat. Így például külföldi antiblob tüntetéskre szerveztek „tiltakozókat” Magyarországon, útiköltség és szállás fejében. Vagy Haider koalíciós részvétele idején minden csütörtökön ilyen — egyebek közt magyar — bértiltakozók tüntettek.

A politics of ressentiment nem baller és nem jobber, sőt, lehet éppen rendpárti is. Magyarországon még pár évig biztosan nem lesz jobb a gazdasági helyzet, a demokráciában megszokott módon nem lehet majd lefizetni-megvenni az elégedetleneket. A ballib mozgósítóereje már régóta kétséges, és újra és újra csődöt mond. Akkor honnan vegyenek a segédcsapatokat?

Út a szolgasághoz — népszerű kiadás

Most, hogy a szadesz oda került, ahová mindig gondoltam, hogy való, úgy vélem itt az ideje, hogy elkezdjük érveinket áthordani a túloldalra. Már csak, hogy a hajónk fel ne boruljon.

A teljes füzet megtekinthető itt

Darwinian Fairytales

David Stove ausztrál tudományfilozófus nem egy ünnepelt egyetemi celeb. És már meg is halt 1994-ben. Életében hibákat követett el, pl. nekiment Sir Karl-nak (alias K. Popper), és az elmúlt évtizedek feltörekvő, sok dolgos munkáskéznek kenyeret adó irányzatának, a szociobiológiának.

1993-ban fejezte be a Darwinian Fairytales-t, de az csak halála után jelent meg. A könyv a Bevezető mellett 11, egymáshoz lazán kapcsolódó esszéből áll. Bevallása szerint az a célja, hogy bemutassa, a darwinizmus nem igaz, „nem igaz a mi fajunkat illetően”. Nem igaz az emberre vonatkozóan.

Tagadja, hogy ma zajlana a természetes szelekció az emberi fajban, vagy hogy valaha is zajlott volna. Stove kritikájának területe nem az evolucionizmus általában, hanem annak az emberi világra történő alkalmazása és implikációi.

Például Darwin A fajok eredetében azt írta, hogy minden egyes élőlény igyekszik a számát növelni. Papokat, szerzeteseket, apácákat, oxfordi professzorokat, agglegényeket és vénlányokat, egykéző ormánságiakat és a mai európai demográfiai helyzetet ismerve ez elég könnyen cáfolható. Nincs itt valami tévedés?

Vagy, az ember sajátossága, hogy körülvette magát háziasított állatok és növények garmadájával. Szimbiózis az állatvilágban is ismert, de ott a kölcsönös előnyökön alapul. A kölcsönös előnyök igazak lehetnek a kutya-ember kapcsolatában, de milyen előnye van csirkének, akinek pár hetes élete csak arra szolgál, hogy grillezzék a számunkra? Az ember egy nem természetes világban él, amit maga alkotott. Ebben a megalkotott világban is — nevezzük egyszerűen kultúrának — működnének a természet törvényei?

A nagy kérdés az, hogy az ember a nem-emberek világából jött-e létre vagy Isten képmására teremtette? Ezt a kérdést politikai kérdéssé a francia felvilágosodás és örökösei, a politikai modernizmus hívei tették: a forradalmárok és királygyilkosok.

Malthus műve An Essay on the Principle of Population, amely bevallottan nagy hatással volt Darwin-ra, a felvilágosodás optimizmusa elleni nyilvánvaló támadás volt: vallás, egyház, monarchia és magántulajdon világa helyett megígért egyetemes boldogság és béke, egyenlőség és kommunizmus, szexuális emancipáció reményének elvetése. Ironikus, hogy Malthus-t, aki legalább annyire rühellte Felvilágosodást, mint Burke vagy de Maistre, felhasználják a Felvilágosodás projekt mai képviselői. A projekt korábban az Ész haladásában-önmozgásában (tervezés-előrelátásban) bízott, majd az osztályharcban, ma a véletlenben, versenyben, szelekcióban. Azonban Stove felhívja figyelmünket, hogy a projekt egykor a kényszerek alóli felszabadulást ígérte, most a haladást pontosan a kényszerrel — szűk erőforrások, ezért szelekciós nyomás, stb. — magyarázza.

A fajok eredete helyett érdekesebb e szempontból Az ember származása, amelynek ötödik fejezete (“On the Development of the Intellectual and Moral Faculties During Primeval and Civilised Times”) azt mutatja, hogy Darwin számára (is) a társadalmi fejlődés volt a kérdés. Darwin számára nem kérdéses itt, hogy az ősi civilizációk nem felettünk álltak, szó sincs hanyatlásról a vallás, erkölcs és tudás terén, csak fejlődésről.

Stove könyve jelentős részét a darwinizmus mai, szociobiológiai változatának szentelte, amelynek erkölcsi aspektusa elég világos. Most már nem kell az erkölcsi okoskodást különleges kategóriába sorolnunk, sem transzcendentális előfeltevéseket nem kell alkalmaznunk. A morál tapasztalaton és természetes szelekción alapul, és a morál megértése csak empirikusan lehetséges. Nem az evolucionizmus lázad a keresztény morális gondolkodása ellen, hanem a kereszténység lázadt fel a természet ellen, a természetre alapozó tudósok csak helyreállítanák a világ rendjét. Ha a darwinizmus tudomány, ha a szociobiológia és a szociológia és hasonlók tudományok lennének, akkor nem kritizálnák az emberi cselekvést, gondolkodást, viszonyokat, ahogyan a csillagász sem a csillagok állását, vagy a biológus sem egy élőlény szervezetét.

A szelekció egyik alapeleme a létért folytatott küzdelem. Jó. Na, de mi van az altruizmussal? Stove szerint az emberek nem önzőek, vagy nem mindenki és nem mindig. Dawkins The Selfish Gene-je szerint a szelekció egysége nem az egyén, hanem a gén. Jegyezzük meg, ez már nem Darwin, a darwinizmus és a Mendel-féle genetika a 30-as években kapcsolódott össze, és jött létre a neo-darwinizmus.

Ha a darwinizmus igaz lenne, az altruizmus nem létezne vagy csak rövid ideig. Az altruizmus révén az egyes egyének túlélési esélye csökken. Az altruizmus csak a gének szintjén segíti a túlélést. Stove szerint a hatvanas évekig a darwinizmust az egyének szintjén érdekelte csak a szelekció és fennmaradás. Ekkor jött W. D. Hamilton (1964), aki szerint az élőlény nem egyéni szinten törekszik a fennmaradásra és szaporodásra, hanem a fajtársak szintjén, főleg azok fennmaradására törekszik legnagyobb mértékben közösek a génjei (magyarul a rokonai).

Az önző gén csoportönzést magyarázó változatát udvariasan nem értelmezik a külpolitikára, a multikultira és azokra a helyekre, ahol a PC-t sértenék. Csak a politikailag korrekt értelmét bontják ki: az ember nem Isten képre teremtett, szabad akarattal bíró lény.

A gének harcolnak a létezésért. [Az ember nem a maga ura, nincs szabad akarata — az is egy hülyekatolikus mánia.] Ebből a szempontból semmi különbség ember és állat közt, nincs az embernek semmi sajátossága, mint lélek, szabad akarat. [Akkor mi a baj a nácik népirtásával, azon kívül, hogy elvesztették a háborút?]

Stove ezt az érvelést nevezte genetikai kálvinizmusnak, mivel Kálvin szerint az ember kiszolgáltatott, gyenge lény, minden jó forrása Isten. Kivéve a démonokat, akiknek van hatalmuk az Isten alkotta határokon belül. Az ember alkotta világ a démonikus, szemben Istennel.

The Selfish Gene szerint ami a géneken, természeten kívül létezik, az az ember alkotta világ, ami csak démonikus, gonosz lehet. A játszma valós szereplői nem az emberek, hanem a gének és a démonok (mémek). A mémek is harcolnak, hogy melyikük szerezzen az agyunkban helyet. Dawkins szerint az intelligencia semmi más, mint eszköz a harcban. Ebben semmit sem tér el Marx-tól, Lenin-től, Gramsci-tól a mai szociobiológia vagy evolúciós pszichológia.

Az egyének csak cipelik a mémeket, és átadják, mint a fertőzéseket. De az egyén csak gazdaállat a gének és mémek harcában. Az ember a gének és mémek csatájának erőtlen áldozata. Olyan fatalizmus ez, mint Kálviné, Marx-é vagy Freud-é, vagy éppen az asztrológiáé. Morális döntés és felelősség nélkül sodródik az ember.

A szociobiológia új vallás, aminek a gén az istene. Stove szerint a szociobiológus a gént helyezi isten helyébe, amelynek intelligens cselekvő eszköze az egyén. A génnek van csak célja — a fennmaradás. Emiatt a szociobiológiát Schopenhauer életfilozófiája követőjének tekintik. A sok-sok kis démon-isten mindenkiben benne van, de az ember nem a maga ura. A darwinizmus szempontjából semmi jó nincs az emberben. Pont Rousseau szentimentalizmusának megfordítása.

G. C. Williams szerint a szervezet az alkalmazkodásban különbözik a tárgyaktól. Alkalmazkodik a környezetéhez. A szervezetben minden struktúrának, szervnek, folyamatnak feladata, funkciója van. Valami, amiért van. Az alkalmazkodás és a körülmények fontosságának felismerése a retorika és az erkölcsteológia-filozófia ősrégi felismerése. Azonban ezek csak humaniorák, és nem a Szent Empirikus Tudomány részei, ezért is az alkalmazkodást az emberi intelligencia művének tekintették, ami tanulható és tanítható, döntést — liberum arbitriumot — igényel, ami téves is lehet, és felelősséggel jár. Csak a baj van vele.

Darkosky teatárs kiegészítése.

Improvizáció

Agymosás, indoktrináció és felszabadítás

Egyfelől ott van az iskola, ez a Felvilágosodás során elterjedt intézmény, amelyet azóta arra szánnak, hogy hasznos és jó alattvalókat/állampolgárokat/munkaerőt gyártson. Ugyanis az egyház, a család, a papi és a nagyi nem megbízható. Az állam kezébe kell venni a dolgokat. De előtte, az államot kell jó kezekbe venni.

Itten van ez az új ateizmus, a Magyarországon is erősen nyomott R. Dawkins, aki a 19. századi ateistákhoz képest semmi újat nem mond. De erről majd legközelebb. Az új ateisták üzenete: minden hívő téved és/vagy hülye.

Ezzel kapcsolatban (is) érdemes C. S. Lewis-t idézni: egy kereszténynek nem kell azt hinnie, hogy a többi vallás teljes mértékben tévedés, legfeljebb azt, hogy néhány ponton tévednek. Az ateistának azonban azt kell vallania, hogy minden vallás teljes mértékben tévedés. A keresztény nézet megengedőbb, horribile dictu, liberálisabb az ateistánál.

De Dawkins és az új ateisták az ember felszabadítása nevében cselekszenek. Szabadság némi türelmetlenséggel kezdődik. Mondhatni, nem tolerálják a tévedést. És aki az igazság birtokában van, az ezt meg is teheti. A felnőttek reménytelenek, hülyehívők, sokukat megfertőzte a hit vírusa. Azonban a gyerekek, azok az enni való ártatlan csöppségek. Őket kell és lehet még felszabadítani. Először is a szüleik alól, és ezt megteheti az iskola. Platón Állama úgy jönne létre, hogy csak a gyermekek maradnának a városban a filozófusok tanítása alatt, míg a reménytelen felnőtteket a városon kívülre űznék, a földekre dolgozni. Csak el az ártatlan gyermekektől. A szülői abúzus, ami ellen fel kell emelnie az emancipátornak a szavát, nem a pofozkodással kezdődik, hanem a neveléssel. Ez annál komolyabb dolog, hogy a szülőkre hagyhatnák.

„Hogyan is tekinthetnénk a gyermekeket a szüleik tulajdonának?” Ugyanis „egy dolog azt mondani, hogy az emberek abban higgyenek, amiben akarnak, de szabad-e nekik a gyermekeikre kényszeríteniük a hitüket? Mit mondjon a közbeavatkozó társadalom? [értsd — állam, by tölgy] Mi történik, ha a gyermeket nyilvánvaló képtelenségekre nevelik?”

Dawkins szerint „az olyan kifejezések, mint a katolikus gyermek vagy muszlim gyermek vészharangot kongatnak a fejünkben… A gyermekek túl fiatalok, hogy ismerjék a vallási véleményüket. Ahogyan nem szavazhatnak 18 éves koruk előtt, szabadoknak kell lenniük, hogy saját kozmológiát és erkölcsöt válasszanak”.

Sajnálatos módon, a családok nem semlegesek. Mindenféléket tanítanak a gyermekeknek a jóról és rosszról. Ezért a megoldás nem lehet a semleges állam semleges iskolája, hanem a felvilágosító állam felvilágosító iskolájára van szükség, hogy a szülők káros hatásai és befolyása alól kiszabadítsák őket.

Bilderberg-csoport Reloaded

Loxonunk kedvence, a Bilderberg-csoport, ismét hallat magáról. Most Obama körül sertepertélnek.

A 41. perctől kezdődik a paplanosok felsorolása

„A plutokrácia ellentétes a köztársasággal; despotikusabb a monarchiánál, szívtelenebb az arisztokráciánál, önzőbb a bürokráciánál. Békében a nemzeten élősködik és a bajok idején ellene szervezkedik. Lelkiismeretlen, érzéketlen és híján van minden bölcsességnek...”

West meets East

Kerülgetjük Loxonnal ezeket a keletieket és nyugatiakat. Az elmúlt 40 éve a szinkretista gagyi virágzását hozta. Persze-persze, a határátlépés posztmodern divat. De lehet azt jól csinálni, Ravi Shankarnak és Jean-Pierre Rampalnak sikerült:



De sikerült Shankarnak Menuhinnal is



Valahogy így érdemes.

Jobb középen?

Kétségtelenül vannak olyan helyzetek, amikor helytálló és értelmes a nézet, miszerint jobb középen. Amúgy?

Vannak nagy és szép szavaink, amelyeket azonban lejáratott a modernitás korrumpáló nyelve. Ilyen pl. az „arany középút”.

Van az az egybites metafora, amely a politikai nézeteket egy egyenesen helyezi el, amely egyenes két széle a széljobb és a szélbal lenne — noha a kettő nem gyökeresen ellentétes egymással, inkább hasonlatosak egymáshoz, amire nem csak a híveik átjárásából következtethetünk — és az egyenes közepén lennének a nem szélsőséges nézetek, irányzatok. A legközepén, az origóban meg a teljesen elfogulatlan, semleges nézet, a szakértői, amely mentes minden pártos elfogultságtól. És ki szereti a pártoskodást? Ki szereti az elfogultságot?

Értelmes-e a nézetek ilyen elhelyezése? Mondhatjuk-e, hogy egy radikális emberi jogi harcos jobban középen van, mint az ellenfele, a Ku-Klux-Klán aktivistája? A sötétzöld közelebb van a középhez, mint az indusztrialista vitapartnere? Badarság. A politikai nézetek egyenes helyett háromszög vagy Descartes-féle koordinátarendszerben való ábrázolása némileg már szofisztikáltabb, de valójában minden ábrázolás magyarázó ereje korlátozott, mindegyik leegyszerűsít.

A politikai nyelvben azonban tartja magát a „közép”, az „elfogulatlanság”, a „szélsőségek elutasításának” népszerűsége, amit Arisztotelész erénytanával és a középkorban virágzó aurea mediocritas-szal igyekeznek megtámasztani. Ugyanakkor a közép ilyen verbális szeretete vonzódást mutat a középszer demokráciában gyakorolt uralmával. Az emberek többsége a Gauss-görbe csúcsa körül helyezkedik — legalább valahol a csúcson lehetnek — értelmi képességei, jövedelme, szépsége és hasonlók alapján.

A „közép” gondolatának ilyen divatja éppen ellentétes Arisztotelésszel, aki az értelmi erények terén természetesen nem a közepet tekintette erénynek (a balga lenne az erényesebb az okosabbal szemben?). De az értelmi erények mellett vegyük szemügyre a cselekvési erényeket, amire a középút fogalma vonatkozik. A „közép” mai használata megfelel-e az arisztotelészinek? A „közép” mai használói mit értenek a mértékletességen? Híveik ismerik-e a mértéket?

Az arany középútnak nevezett gondolat a meden agan (egyiket sem) ferdítése.

Arisztotelész jól ismert példája a bátorság [pdf], amely a gyávaság és a vakmerőség közt található. Például bátorság, ha valaki szembeszáll a rablóval. Az lenne az arany középút, ha igyekeznénk rávenni, hogy csak a pénzünk felét vegye el? Ne legyünk irigyek, helyes. És mi legyen a nemi erőszak elkövetőivel? Az áldozataik akkor járnak el helyesen, ha életük és szüzességük felét akarják csak megőrizni? Különben kirekesztőek?

A „középút” ma nem a mértékletességet jelenti, sokkal inkább az „egyezzünk meg” eszméjét, az ellenállás elvetését a rosszal szemben is. A „középút” eszméje szerint nem jó és rossz állnak szemben a tolvaj, rabló, erőszaktevő megjelenésekor; ezen mai eszmény szerint rossz a meg nem egyezés, a konszenzus-nem-keresés. Az ellenálló szűz ugyanolyan szélsőséges, mint az erőszaktevő. Leghelyesebben akkor járunk el, ha tartózkodunk a döntéstől, legfőképpen az ítéletalkotástól. És ha mégis ítélkeznünk kellene, akkor egyaránt elítéljük az erőszaktevőt és az áldozatát, mert egyik sem kereste a Szent Konszenzust.