Amikor Salamon király alászállt a dió-völgybe — erről azt mondja az Írás: „Lementem a diófás kertbe” (Én. én. 6,11)* —, akkor kezébe vett egy diót, s megszemlélte a héjait. S íme, megértette, hogy azok a gyönyörök, melyek rossz szellemektől származnak, a dió héjához hasonlatosak: e gyönyörök csak arra valók, hogy az emberhez tapadjanak, s tisztátalanná tegyék. Erről mondja az Írás: „Ami a férfiakat gyönyörködteti: a szép nőket” (Préd. 2,8).** S mégis: a Szentnek, áldott legyen, neki kell megteremtenie mindent a világban, és ezáltal a világot tökéletessé tenni. S minden dolognak van egy legbelső magja, melyet számos héj vesz körül. Így van az egész világ, fönt és alant, a fejtől, a fenti pont titkától minden lépcsőfokok végéig; mindre igaz, hogy az egyik a másikának ruhája, egyik a másikának magja, egyik a másikának héja.
(Részlet. Zóhár, a Ragyogás könyve. Holnap Kiadó, Bp., 1990. )
Markó Gábor: „Mágikus Zóhár-fej”
* Az én Bibliámban (Károli) Énekek éneke 6:8.
** vagy Prédiktátor 2:9
Bejegyzések
