Hát persze, az angol beteg nem tudta, mit tesz. El is hiszem. De ha tudta volna, akkor sem lett volna senki e széles Budapesten, aki egyetértőleg bátorította volna. Itt nem élnek olyan ifi némberek, akik szeretnek provokálni. Importálni kell őket Angliából. Hogyhogy? Hát hogy a művésznő adhassa a naívát. Történetesen — személyes nexusok miatt — van sejtésem a tanácsadói hátteréről. De vegyük úgy, hogy a dolog nem érdekes. Liane Lang csupán „nem-politizál”, és azért jött Magyarországra, hogy „ne-politizáljon”.
A válaszreakció persze durva volt, de hát miért is ne fogjuk fel avantgárd művészetnek? Mint Kippenberger. Vagy karikatúrának, mint a Jylland-Posten. Gondolatjátéknak, mint amilyet mondjuk Esterházy űz. Ő csak Örkénytől idézett, ugye. Ja, az más. Hogy Örkény az mégiscsak nagy ember, Esterházy meg kis. Bocsássanak meg, Örkényt sem szeretem. Metélt farkinca az kizárva, magamat jól leszopni, az más. Minőségi különbség. Moralitás. Intellektualitás. Görbe tükör.
Francokat.
Nem mintha én felháborodnék, édes úr. Láttam már cifrábbat is a magyarokról — mint magyar a magyartól (hogy más tegye, azt nem tűröm el? Ugyan). Önirónia, határfeszegetés, öncélú játék. Kedélyeskedés a nehéz órán.
Kár, hogy van, akinek viszont nincs öniróniája, csak a kirakatban. Ha bemész és megvennéd, hirtelen nincs. A kirakatból nem lehet kivenni, az ott dísz, kérem: kirakatrendezőnk leleményességét dicséri. Hogy is mondja a Parti Nagy? „Az élet kirakat csak / hátulja nincs is neki”.
Bontsunk Turul-szobrot, egyébként. Jó, előtte megetetjük valami cafattal, amiről nem gondoljuk AZT, hogy cafat, csupán egy kéz. Élő, nem tetem-. Végülis AZ úgyis csak pogány ereklyetisztelet volna... na de nem gondolunk rá. Ilyesmi csak egy beteg magyar, egy beteg ember fejében fordul meg, hogy az: AZ.
A turul meg mi már? Az egy randa állat, ugye. Meghágott valami Emsét (disznó, nem?), micsoda egy obszcén nő volt az, miket álmodhatott. Zigmund Frojd a megmondhatója, hogy ez a cafat egy olyan tetemé, amely egy perverz nő álmából származott el, aki zoofil volt. Nem? De. Akkor meg.
Ezeken felháborodni nem szabad. Minden jószándékú, értelmes, művelt, pulitzer-díjjal és DAAD-ösztöndíjjal kitüntetett ember tudja, hogy ez művészet, amit a pórnép ( = magyar) meg nem ért. A magyarok tulkok. Tarkamarhák. Tehát nem értik. Ha megértik, akkor aztán jönnek a szarból, mert ezek olyanok. Vagy nem értik, és akkor gondozd őket, vagy megértik, a fenébe, de akkor aztán hiába int a kevéske holt költő csontujja. Milyen kár. Anyjukat. Ki érti ezt? Én nem.
Orbán lesz a felelős, mégiscsak. Megmondta a Lendvai is (nem a Paul, hanem az Ildikó.) Na meg Krisztina Koenen, az éppen Soros.
Szóval nem csak micisapka meg tökfödő nem kell ide (irónia-alert!), hanem árpád-sáv se, meg turul se, meg Hollán-emléktábla se. Ennek a sok mucsai gyilkosnak nem szabad, nekünk, civilizált embereknek meg minek. Différance!
Nem kell ugye ecsetelnem, hogy uralom, eredet meg identitás az olyan torgyános dolog. Ment a juhász a szamáron. A nagy elbeszélések kora végetért, Derrida on (van, akit nem lehet dekonstruálni). Ezek 1848/49-ben Kossuth Lajossal meghaladtattak, 1945-ben az Igazság győzelmével pedig végleg leszerepeltek. Szóval ezek elavult dolgok, amelyek ma már csak a Nemzetbiztonsági Hivatal logóján láthatók, kuriózumként. Másnak tilos ezeket kisajátítani.
A válaszreakció persze durva volt, de hát miért is ne fogjuk fel avantgárd művészetnek? Mint Kippenberger. Vagy karikatúrának, mint a Jylland-Posten. Gondolatjátéknak, mint amilyet mondjuk Esterházy űz. Ő csak Örkénytől idézett, ugye. Ja, az más. Hogy Örkény az mégiscsak nagy ember, Esterházy meg kis. Bocsássanak meg, Örkényt sem szeretem. Metélt farkinca az kizárva, magamat jól leszopni, az más. Minőségi különbség. Moralitás. Intellektualitás. Görbe tükör.
Francokat.
Nem mintha én felháborodnék, édes úr. Láttam már cifrábbat is a magyarokról — mint magyar a magyartól (hogy más tegye, azt nem tűröm el? Ugyan). Önirónia, határfeszegetés, öncélú játék. Kedélyeskedés a nehéz órán.
Kár, hogy van, akinek viszont nincs öniróniája, csak a kirakatban. Ha bemész és megvennéd, hirtelen nincs. A kirakatból nem lehet kivenni, az ott dísz, kérem: kirakatrendezőnk leleményességét dicséri. Hogy is mondja a Parti Nagy? „Az élet kirakat csak / hátulja nincs is neki”.
Bontsunk Turul-szobrot, egyébként. Jó, előtte megetetjük valami cafattal, amiről nem gondoljuk AZT, hogy cafat, csupán egy kéz. Élő, nem tetem-. Végülis AZ úgyis csak pogány ereklyetisztelet volna... na de nem gondolunk rá. Ilyesmi csak egy beteg magyar, egy beteg ember fejében fordul meg, hogy az: AZ.
A turul meg mi már? Az egy randa állat, ugye. Meghágott valami Emsét (disznó, nem?), micsoda egy obszcén nő volt az, miket álmodhatott. Zigmund Frojd a megmondhatója, hogy ez a cafat egy olyan tetemé, amely egy perverz nő álmából származott el, aki zoofil volt. Nem? De. Akkor meg.
Ezeken felháborodni nem szabad. Minden jószándékú, értelmes, művelt, pulitzer-díjjal és DAAD-ösztöndíjjal kitüntetett ember tudja, hogy ez művészet, amit a pórnép ( = magyar) meg nem ért. A magyarok tulkok. Tarkamarhák. Tehát nem értik. Ha megértik, akkor aztán jönnek a szarból, mert ezek olyanok. Vagy nem értik, és akkor gondozd őket, vagy megértik, a fenébe, de akkor aztán hiába int a kevéske holt költő csontujja. Milyen kár. Anyjukat. Ki érti ezt? Én nem.
Orbán lesz a felelős, mégiscsak. Megmondta a Lendvai is (nem a Paul, hanem az Ildikó.) Na meg Krisztina Koenen, az éppen Soros.
Szóval nem csak micisapka meg tökfödő nem kell ide (irónia-alert!), hanem árpád-sáv se, meg turul se, meg Hollán-emléktábla se. Ennek a sok mucsai gyilkosnak nem szabad, nekünk, civilizált embereknek meg minek. Différance!
Nem kell ugye ecsetelnem, hogy uralom, eredet meg identitás az olyan torgyános dolog. Ment a juhász a szamáron. A nagy elbeszélések kora végetért, Derrida on (van, akit nem lehet dekonstruálni). Ezek 1848/49-ben Kossuth Lajossal meghaladtattak, 1945-ben az Igazság győzelmével pedig végleg leszerepeltek. Szóval ezek elavult dolgok, amelyek ma már csak a Nemzetbiztonsági Hivatal logóján láthatók, kuriózumként. Másnak tilos ezeket kisajátítani.
Bejegyzések
