„Ösztönszerűen, a lépcső tetején, mi mindannyian hátrafordulunk egy pillanatra: »Mi mindannyian«, írtam, mert első és egyetlen alkalommal úgy éreztem, hogy őszintén ezt írhatom: nem vagyok angol, fájdalmam más volt, mint az övék, de ebben a pillanatban — ebben a nagyon egyéni pillanatban, hiszen, sajátos módon ennek a hátrafordulásnak egy szemernyi köze sincs a tömegpszichózishoz — mind egyek vagyunk. Ismét a magas ravatal és a lobogó gyertyák és a négy szertartásos katona és a koporsót borító zászló; mind sápadtan fénylik a nagy ablak apró festett üvegtábláin beszűrődő gyenge fényben. Talán nem maga a jelenet felejthetetlen: hanem az alkalom. Isten veled, Churchill. Isten veled, egy idegen család apja. Isten veled, Brit Birodalom. Valamikor szerettelek. Még most is szeretlek.”
(John Lukacs — Három nap Londonban: Churchill temetése)
*
Az idézethez tartozó dokumentumfilmet (technikai okokból) a képre kattintva tekinthetik meg. S hogy dalgyűjteményünket is gyarapítsam, alant szintén láthatnak egy videót — maga a
zeneszerző vezényel (Tölgynek is bátran ajánlom, egy fia franciát sem fedeztem fel benne).
Bejegyzések
