Mental Disorder Forum

Az MDF által eltávolíttatott anyag itt tekinthető meg.

„Auriga” kommentárja a fent látható videóhoz:

A most következő leírhatatlan jelenetben képszerűen és rendkívül érzékletesen ábrázolva jelenik meg az az emberfeletti benső küzdelem, amit az MDF politikusai vívnak saját gondolataik, céljaik megértése és szavakban való kifejezése közben. A fújtató, szörcsögő, latex-ruhás, bottal támadó szörny a nyelvi, kifejezési nehézségek fizikai testben inkarnálódott alakja, míg a jólfésült hős a jó szándékú, bátor, ámde esélytelen párttagok megszemélyesítője:

Javaslatok az MDF új logójára

Szörényi Levente már két új MDF-logót is tervezett, miközben felszólította Dávid Ibolyáék invader operettpártját a korábbi embléma elhagyására [—>1] [—>2]. Valamiért sajnos nem hallgattak rá, talán mert a korábbi szimbólum grafikusa, akivel a tulipános jelet közösen alkották meg (Szörényi — egybehangzó állításaik szerint — mint ötletadó szerepelt), még mindig hisz a Pártban.

Loxon már rég nem hisz az MDF-ben, és nem csak azért, mert alapvetően nem demokrata eszméket vall. Legutoljára 1992-ben érezte jól magát — politikai értelemben — Magyarországon, no nem az adott állapotok miatt, hanem mert a politikai vonalvezetés akkor még alapvetően jónak tűnt, legalábbis jobbnak, mint később bármikor. 1992-vel ez az alig kibontakozott és gyengének bizonyult folyamat is végetért, és onnantól lehetett tudni, hogy a „rendszerváltásnak” ezzel végleg befellegzett, jönnek vissza a vörösök. (Azt már egészen korán, a taxisblokád idején is látni lehetett, hogy az MSZP-n kívül is vannak erők — úgynevezett „radikális rendszerváltó” erők, akik súlyos eszközökkel szabotálják a rendszerváltást, de ez akkor még nem tűnt teljesen visszafordíthatatlannak. Itt jegyzem meg, sokan már a rendszerváltás előtt tudták, hogy az SZDSZ [finoman szólva] álradikális „polgári” erőket tömörít.)

No de pólyásoknak és óvodásoknak szóló bevezetésünk után, akik valószínűleg már csak a Fidesz épp nem harmatgyenge gazdasági és viszonylagnemzetibb négy évére emlékeznek, és nem élték át fiatalon 1989-1990 egyszerre emelkedett és megnyugtató légkörét — akár részben vagy teljesen irányított és/vagy kontrollált volt ellenséges erők által, akár sem —, inkább nézzük az új, Szörényi-féle logókat.






A folklór egyébként már korábban kitermelte a maga egyszerű nyelvén megfogalmazott, lesújtó véleményét Dávid Ibolya pártjáról, aki az MDF korábbi ellenségeivel feküdt össze:



Az kétségtelen, hogy az IDF (Ifjúsági Demokrata Fórum) sem lehet immár másnak a rövidítése, mint az “Ibolya Dávid Fantasies”-nek.

Nem elégedve meg azonban a fenti, kétségtelenül lényeglátó és szellemes tervekkel, Loxon is talált néhányat az interneten, amelyet javasol a jelen MDF-es pártvezetés számára alkalmazásba venni:

(My Dad's Friends)

És végül az eredmény:

(Micro-Enterprise Development Fund)

Posta, Imrének

Kérem Önöket, merüljenek velem alá ismét az aktuálpolitika mocsarába. Mindenki hozzon azért magával még egy Gottfried August Bürger-kötetet, és olvassa ki többször, mielőtt engem követve megteszi.

* (Csészét tesz maga elé, majd hosszan olvasói szemébe néz) *

Hol is kezdjem.

Kezdem ott, hogy Posta Imrének kétségei vannak. Mármint Vona Gábor származását illetően. Több, mint féléves hoax-ot hoz fel ennek a kétségnek az... „alátámasztására”.

Nos, első körben szeretném megjegyezni, hogy művelt ember számára a „szefárd zsidó” kifejezés, amit Csurka használt, nem Vona fizikai származására vonatkozik, hanem arra, hogy Vona úgynevezett „titkos zsidó” (kriptozsidó) volna. A „szefárd zsidó” ugyanis nyilvánvalóan a marrano-ra utal, a kikeresztelkedett zsidóra, aki titokban őrzi zsidóságát, tehát aki a „gazdanép” ruháját felvéve (azaz csellel) a zsidóság céljait valósítja meg.

Egy olyan vád, amely Vona zsidó származását vagy bár micvójának megtörténtét hangoztatja, gyerekes, ahogyan Mahmúd Ahmadinezsád zsidó származásának firtatása is az volt.

Ettől függetlenül Vona elviekben lehet „titkos zsidó”, vagyis állhat zsidó befolyás alatt, miért ne állhatna. Vagy csak egyszerűen szimpatizál a zsidókkal. Mert miért is ne? Vona például 1848/49. és Kossuth híve, amely sok más mellett a zsidók emancipációját hozta magával. Szóval mindenki fel tud vázolni az elméjében egy olyan történetet, amelyben egy nagy barbatrükk részeként a Jobbik vagy a kurucinfó, vagy akár maga Hámán is a zsidóság végső megmentőjeként lép fel.

„Bibliai RAP”

Ha engem kérdeznek, egyelőre jobban hiszek abban, hogy Vona kisparaszti származású, ahogy az életrajzában áll, és/de hogy akármit is mond vagy gondol, azt elsősorban tartalma és minősége szerint, nem pedig valami háttérben zajló, feltételezett purimi maskarádés fortély részeként kell megítélni. A demokratikus pártocskák élet-halál harca mindenesetre pont annyira köt le, mint ciszternalények küzdelme akármelyik város alatt.

* (Egy kis Imperial Gunpowder-t tölt.) *

Sokkal inkább látok érdekes összefüggéseket ott, hogy Bokrost és Kassait annyit mutogatták a minap az m1-es híradóban. Maguk aludjanak csak a billerbeck-paplanjaikon. Én számon tartom, hogy mindketten bilderbergerek.

(Másik kérdés, ami bizonyára már felmerült Önökben: gyűlölöm-e Hack Pétert? Reménykedhetnek. Még nem.)

Viszont Hegedűs Zsuzsa (Fidesz), szavamra, érdekes arc. „Egyetlenegy pártra nem lehet szavazni” — mondja. Na, melyik az? Nem, nem találták el, nem az MSZP (és nem is az MDF). „Itt minden választó felelős azért, hogy a Jobbik ne kaphasson szavazatokat. Menjen el, és szavazzon. Hozzáteszem: bárkire, kivéve a Jobbikot.”

Akciós termék

Bemutatja a:


Tea mellé nem ajánlom.

Dávid Ibolya for...

Szalonunkba sűrűn csönget a postás. Ezúttal egy olyan csomagot hozott, amelyet eddig nem akartunk felbontani, mivel ugyanettől a feladótól már kaptunk kettőt korábban, az egyikben egy bajusz volt szemüveggel és nadrágszíjjal, a másikban meg egy komplett torna- és tisztasági felszerelés. Attól tartunk, hogy ezúttal búgatóport kaptunk. Pharmacist-ot, mint a porok szakértőjét megkérem, laboratóriumunkban vizsgálja ki a csomag tartalmát, mivel az a közrend megzavarására lehet alkalmas szalonunkban és a környező utcákon. Természetesen óvatosan kell felbontani.

Addig is, amíg Tudósunk dolgozik, egy régi adósságot törlesztünk. Levetítjük egy korábbi kísérlet eredményét. Úgy hiszem, ez megmagyarázza félelmeinket.

Morvai Krisztina a Kereszttűzben és egy kis Cavinton

First of all, Loxon nem jobbikos, bár vannak néhányan, akik furamód ezt feltételezik róla, köztük olyanok is, akik pénzért vagy sem, egy ideig a szocialisták szekerét tolták. Sok minden nem tetszik a Jobbik háza táján (véleményszabadság ide vagy oda, hogy kerül ezen állítólag nemzeti pártba például Körömi Attila? — csak egy kérdés a sok közül). Sok minden egyenesen gyanús, még akkor is, ha néhány szélsőséges és összemosó összeesküvéselméletet félreteszünk, amelyeket nem könnyű csak úgy félresöpörni. Ezekről az elméletekről szólt már sok poszt a Reakción, a Konzervatóriumon és másutt is, s hasonlót mond Csurka István is.* Az is világos, hogy a populizmus, amely demokráciában elengedhetetlen színpadi kellék, első körben a két lábon járó tuskókat és a saját pecsenyét sütögetni óhajtókat is bevonzza. Én nem tartozom ezek közé, így engem nem tud levenni a lábamról sem Bajnai micimackó-szeme, sem Gyurcsány szárnyverdesése, sem Fodor gigerli-hangja, sem Soma Mamagésa fontoskodása, sem Orbán „Ebbőlmostaztánmárténylegelég” Viktor folytonos impotenciája (aki most már aztán tényleg fasiszta, úgy-e? [szánalom, de most már aztán tényleg együttérzek Orbánnal]), sem természetesen egy rúzsos mosoly.

Mindezt elöljáróban a műsorhoz, amelyben viszont Morvai Krisztina jól beszél. Tessék megnézni. Érdemes. Főleg felnőtt embereknek.

* Emlékezzünk (már persze, akik nem szenilisek vagy csecsemők): 2002-ben Pokorni Zoltán az — előtte FIDESZ-barát frakciót alkotó — MIÉP parlamentből való kiesése felett örömködött, miközben a FIDESZ, nem kis „önmegtartóztatást” követően sikeresen elvesztette a választást az MSZP-vel szemben, és (a minimális különbség ellenére) még a szavazatok újraszámoltatásáért sem tett semmit. Még ezt a lehetséges mentő tettet is az állandóan szélsőségesezett Cs. I. javasolta fideszék számára, aki úgy gondolta, a választások során rengeteg csalás történt. (Ugye most már értik, hogy ezt követően miért is jöhetett létre a Lelkiismeret '88 csoport és miért történt az Erzsébet-híd eltorlaszolása?). Akkor Pokorni „a demokrácia győzelméről” beszélt a MIÉP kiesése és az MSZP győzelme kapcsán (ebben úgy látszik, egyet értett Hack Péterrel); Csurka pedig (tragikomikus) azt mondta a Hősök terén: „mindig tudtam, hogy a nép okosabb nálam”, s megjósolta a kétpártrendszer eljövetelét, „amely valójában a régi egypártrendszer demokratikussá álcázott formája”. Ezt az egyébként figyelemre méltó gondolatot azóta az — úgy látszik, becsurkult — Fodor Gábor saját használatra lenyúlta, miközben a Fidesz-ben indult Fodornak és megmaradt SZDSZ-es társainak 20 évvel a rendszerváltás után, immár törpepártokként sikerült összehozniuk az MDF-fel a „nagykoalíciót”, amely természetesen most sem a kommunisták ellen született, mint 1990-ben sokan várták volna a két nagy „polgári középerőtől” (s hogy ez nem jött létre, az egyértelműen az etikátlanságával végleg leszerepelt SZDSZ felelőssége volt, amely az ún. taxisblokádkor azonnal bemutatta ország-világ előtt valódi természetét), hanem a „szélsőjobb veszély” ellen, 2009-ben, Antall József helyett a kis masamóddal. Mit mondjunk erre? Szánalmas?

Invázió

Az EP kampány idején (is) megdöbbentő plakátok taglózhatják le a gyanútlan járókelőket az utcán. Vegyük csak az MDF első fecskéjét, mely talán a legkorábban kiragasztott képek között szerepel. Pontosabban vegyük a hatást, amit rám gyakorolt.

Mit sem sejtő naivitással pillantottam fel a szemem sarkából, hisz a reklámok negligálása iránti képességemet szinte a tökélyre sikerült fejlesztenem az elmúlt évek alatt.



Gondosan felépített ellenállásom azonban ezúttal nem védhetett meg. „Lám...” — futott át az agyamon egy röpke kis gondolatszikra, amint a plakát jobb oldalán álló alakra esett tekintetem — „Beavis & Butthead már filmen is!”. A kompozíciót jobban megszemlélve azonban csontomig hatoló rossz érzés járt át. És nem csak azért, mert a barátságosnak szánt arcok egyértelműen hazudtak. Hatodik érzékeim léptek működésbe. Kéretlenül tolakodott harmadik szemem elé egy kellemetlen, riasztó kép, mely álmaimban is kísért:



Megráztam magam. Még egy kelletlen pillantás a plakátra, majd megkönnyebbülten elfordítottam a fejem, és folytattam utam.

Még szerencse, hogy idegenek nem léteznek. Még szerencse, hogy olyan nincs, hogy emberi bőrbe bújva, megnyerőnek szánt mosollyal tekintsenek le egy EP-választási plakátról. Még szerencse, hogy még ha léteznének is — amire semmi bizonyíték — akkor sem állna szándékukban épp itt embereken kísérletezgetni.

Ugye?