Invázió

Az EP kampány idején (is) megdöbbentő plakátok taglózhatják le a gyanútlan járókelőket az utcán. Vegyük csak az MDF első fecskéjét, mely talán a legkorábban kiragasztott képek között szerepel. Pontosabban vegyük a hatást, amit rám gyakorolt.

Mit sem sejtő naivitással pillantottam fel a szemem sarkából, hisz a reklámok negligálása iránti képességemet szinte a tökélyre sikerült fejlesztenem az elmúlt évek alatt.



Gondosan felépített ellenállásom azonban ezúttal nem védhetett meg. „Lám...” — futott át az agyamon egy röpke kis gondolatszikra, amint a plakát jobb oldalán álló alakra esett tekintetem — „Beavis & Butthead már filmen is!”. A kompozíciót jobban megszemlélve azonban csontomig hatoló rossz érzés járt át. És nem csak azért, mert a barátságosnak szánt arcok egyértelműen hazudtak. Hatodik érzékeim léptek működésbe. Kéretlenül tolakodott harmadik szemem elé egy kellemetlen, riasztó kép, mely álmaimban is kísért:



Megráztam magam. Még egy kelletlen pillantás a plakátra, majd megkönnyebbülten elfordítottam a fejem, és folytattam utam.

Még szerencse, hogy idegenek nem léteznek. Még szerencse, hogy olyan nincs, hogy emberi bőrbe bújva, megnyerőnek szánt mosollyal tekintsenek le egy EP-választási plakátról. Még szerencse, hogy még ha léteznének is — amire semmi bizonyíték — akkor sem állna szándékukban épp itt embereken kísérletezgetni.

Ugye?