2009. május 6., szerda

„Labanc” portrék — Gróf Koháry István


Sárváry Béla:

GRÓF KOHÁRY ISTVÁN.
(részletek)


Csábrághi és szitnyai gróf (korábban báró) Koháry István
vagy Koháry II. István (1649–1731)


Már kis korának is fő díszei valának a szelídség, ipar és kitartás, különösen pedig a vallásos buzgalom. A múlékony gyermeki játékokra keveset, vagy mit sem hajta: de az arany és ezüsttel ragyogó hadszerekben annál inkább gyönyörködék; természete vidor, esze felfogó, mindent tudnivágyó s dolgai végrehajtásában ügyes. Irigység, hazudozás, hízelgés, kétszínűség lelkébe nem bírá magát befészkelni; de annál inkább jellemzé legapróbb cselekedeteit is őszinteség, szerénység és folytonos egykedvűség. Midőn vallásos kötelezettségét végzé, ki sem találkozék környezetében, ki benne az oltárnak leendő rendületlen szolgáját nem sejté; midőn mások beszédein oly tudvágyólag csügge, mindenki tudósnak képzelé; midőn apja csillogó fegyvereit gyenge oldalához illesztgeté, atyja örömmel csókolá meg benne a leendő hőst.

* * *

A nagy férfi [id. Koháry István] halála az eddig gondtalan növekvő ifjúra nagy hatást tőn ugyan, de a gondviselés előtt megadó lélekkel hajolt meg.

Lipót, a nemzet királya, minden hason sebet jótékony kezekkel tuda meggyógyítani.

Fülek, Nógrád megyének egykor igen erős, és sok viharral dacolt vára vala: sok honfi hamvai rejlenek ott, a most düledéssel fenyegető romok a hajdan ott viselt dolgoknak ugyanannyi felkiáltó jelei. Az akkor nagy fontosságú várban a fennhatóság nagy kitüntetés- és királyi megtiszteltetésnek vétetett; s Lipót, a csatahősök nem csekély bámulatára, az elárvult vár parancsnokságát 1667-ben Istvánra bízá. E kitüntetés az ifjú Koháryt annyira meglepé, hogy számot vetvén ifjú erejével, s e polcra nálánál maga is több harcedzett férfiút látván méltóbbnak, alázattal kéré meg fölkent urát: hogy e kegyelmet a még csak lehető érdemeinek jutalmazásául tartván fenn, azt jelenleg avatottabb férfiakra ruházza.

De a fejedelem bizalmát az ily őszintén bevallott szerénység még inkább felhangolá, ő Istvánt a bizalommal átadott parancsnokság bizalmas elfoglalására utalá.

* * *

Az ifjú hős, ki 15 éves korában Hont megye főispánjává nevezteték, s alig néhány évvel idősb hadparancsnoki szerepre hivaték: hatás és tekintélyre csak szigorú rendtartás, szilárd lélekelhatározottság, páratlan törvényszeretet, önállóság, és diadalmasan vítt csaták következtében számolhata. Az ifjú korban megadott célszerű nevelés, a vasszorgalom, az apai csatahírek mély gyökeret vertek szívében, s minden törekvése oda lőn irányozva: hogy magas és harcias hivatásának hason hangzatú tettekkel feleljen meg; tettel, és tettben akarván bemutatni: miszerint korántsem kizáró dicsőség nagy és gazdag apáktól származni, de igen, dicsőség azon útra törekedni, melyen naggyá s dicsőkké válhatunk.

* * *

Ki ne ismerné e nevet: Tököli Imre? E korban az elégületleneknek ő volt hangadója, ő ragada zászlót, s ő bírta szakadásra a nemzetet; s majd győzve, majd leverve, oly tekintélyes sereget gyűjte, hogy majd önserege, majd a török által segítetve felső Magyarországnak legnagyobb részét elfoglalá, s amerre csak nyomult, mellette mindenkit fegyverre késztett. Szemében azonban Koháry mindeddig nagy szálka marada; s hogy ezt is mielőbb ügyének megnyerje, felkéré a váradi pasát, hogy míg ő dolgait más oldalon rendezendi a reá nézve legveszélyesebb embert, Koháryt, és Fülek várát rohanja meg.

* * *

Fülek vára már nagyon is megrongálva levén, s a védcsapatok egyre beljebb szorúlván: a gazságszülte ijesztgetések következtében a várbeliekre félelem szállott. Koháry mindezt helyesen és korán észrevevén: majd rendelkezése majd tetteivel mindenkit megnyugtatni törekvék; azonban a honszerelem, kitartás és hűségmelengette ifjú vezér minél szilárdabb elhatározottsággal tevé kötelmeit: az ármány, mely rettegés és kétségbeesés alakjában minden embereit elfogá, annál határozottabb léptekben működék ellene.

Társai elsőbb is szorongó körülményeikre s a vár tarthatatlanságára figyelmezteték, azután ajánlák neki, hogy tán mégis tanácsos volna a várat becsületes kötmények alatt átadni; de a rendületlen honfira mindez semmi hatást sem gyakorolván: végre könyörgéshez folyamodának, hogy miután segély semmi oldalról sem várható, és sikerre a legnagyobb erőfeszítés sem vezérlend: ha fölkent fejedelmöknek ez tudtára esik, csak örvendhetni fog, hogy a védhetlen kövek elesvén, legalább katonasága mentve van. Már e végokoskodást oly határozott fenyegetés súlyozá, hogy nyíltan kimondva lőn: miszerint ha kívánatuknak még tovább is makacsul ellenszegülend: katonai szolgálatukat megtagadják s a várat akarata ellen is a töröknek adják át.

Ő a lázongók főbbeit és minden vitézebbeit egybehívatá; katonai kötelességöket felolvastatá, és meleg szavakban emelé ki mindazon vitéz tetteket, melyek hivatásuk teljesítésében eddigi pályájokat díszíték. „Csak kis vitézséget, és rövid kitartást még” — mond — „s a máris zúzott ellenség első fog tágítani; lássátok, ők ezrenkint hullanak vitéz karjaitok csapása alatt, s tőletek mit ragadtak el egyebet a hideg köveknél? Vagy attól rettegtek, hogy várunk falai lerombolvák? ha miként eddig, ezentúl is férfiak maradtok, a védőknek bástyául szolgálandnak testeink. Vagy azt hiszitek, az uralkodó nem tudja mi kötelességünk, s ő helyeselni fogja a hűtlenség szülte menekvést? Gyávaságtokat hiába burkoljátok álszavakba. Vagy ti, kik a katonai dicsőségnek annyi, és oly szép áldozatokat hozátok, inkább óhajtnátok dicstelen életet élni? Azt nem hihetem; miért is, ha a végzet úgy hozza, haljunk meg inkább mindnyájan, halálunk hősi leend, és nem marad bosszútlan: de ha megadjuk magunkat, dicstelen életünkre az árulás égető bélyeget nyomand.”

Tetszett nehánynak a lelkesítő beszéd, de nagyrészt süket füleknek szóla. A pártos megszakadás már annyira elharapózott, hogy alattomban a feladási föltételek is elkészítettének, mik is a váradi pasának kezébe játszatván, neki nemcsak a vár és készlete, hanem annak hajthatlan parancsnoka, Koháry István is kezébe szolgáltatott.

* * *

Kohárynak már ekkor egy híve sem volt, halálveszély fenyegette itt is, ott is, ő még sem tágított; az alku már meg volt kötve, a fejér zászló magasan lengett, csak egy perc még hátra; ő még sem tágított, hűségesküjét a tehetetlenségben is borzadott megszegni, s a frigyet a végpercben sem írta alá. Megmenthette volna szabadságát, meg a várba összehalmozott kincseit; mit neki az árulással szennyezett szabadság, mit ér a csillogó kincshalom, ha éltét hűtlenség bélyegzendé? Az eredményt már tudjuk.

* * *

Mély és sötét barlangba vettetett, napot soha nem láthatott, szék, ágy és mindenül a nyirkos föld szolgálta, eledele még csekélyebb kenyér és víz vala. Öltönye testén úgyszólván megrohadván, még azt sem nyerheté meg, hogy tiszta ruhát válthasson. Vasa pedig kezét, lábát annyira megrongálá, hogy bilincs födte tagjain a bőrnek nyoma sem marada. Hozzá menni mindenkinek tiltva levén, még beszélnie sem lehetett; sőt midőn nyomasztó nyavalyájában lelki vigaszért papot esdekle, a fagyott lelkű Tököli által tőle még ez is megtagadtatott. Itt fakadt ama keserű panaszra, hogy „Inkább pogány rabságában, mint Tököli fogságában kívánna lenni”!

* * *

Tököli most már foglyának törhetlen jelleméről teljesen meggyőződvén, mit gyötrelmekkel nem bíra kivinni: újra szívességgel kísérlé kieszközölni.

Fényes asztalt rendez, vendégeket hí, s a pasát jobb oldalára ültetvén, Koháryt szolgálattétel végett asztalához rendeli. Ez azonban szenvedései közepett sem feledvén kilétét, széket ragad, s az asztalnál Tökölivel szemközt helyet foglal. Mit tegyen a bosszúra gerjedt pártfőnök? Örömet színlel, s valódi ékesszólással kezdi ostromolni fogylát; emlékeztetvén gyengéden szenvedéseire, nagy és szép jövőt ígér neki, ha végre levetkezendvén makacsságát, mellette ragadna zászlót. Koháry feláll, és így válaszol:

Ha feledéd, én figyelmeztetlek, miszerint őseim közül egy sem találkozék, ki hona vagy királya iránti hűtlenség bűnébe esett volna. Ily férfiak sarjadéka vagyok én. Mennyire elkorcsultnak nevezhetne engem a világ, ha tőlük csak nevemet származtatnám! Mit te makacsságnak mondasz, én azt hazám s felkent királyom iránti hűségnek nevezem. Élet és jobb sors, melyet gyalázatos hűtlenséggel kellene tőled megvásárlanom, nem kell; miként szabad kívánok lenni, úgy kész vagyok halni is; s ha elhalok, legalább lesznek honfitársaim közül, kik hazám s királyom iránt tanúsított hűségemet megemlegetendik.”

Mily vérbosszúra gerjedt most Tököli, mondani sem kell; s Koháry, ha védangyalként közbe nem jő [Zrínyi] Ilona, kényura dühének rögtöni áldozatául esik.

* * *

Amint szabaddá lőn, törvényes fejedelme őt azonnal magához szólítá, s a belépőnek nehéz arany láncot függesztvén nyakába, megölelé őt, s a jelenvoltak hallatára így kiálta fel: „Éljen a hűség eleven példánya!” és tanúsított vitézsége emlékeül Füleket örök joggal neki és utódainak adá. Kiállott szenvedéseinek és példás kitartásának híre a birodalom határain is túlszárnyalván, többek közt csak XI. Ince pápát említem fel, ki őt vallásos magaviselete, ritka állhatatossága és páratlan hűségeért saját kezűleg írt levelével tisztelé meg.

* * *

Hazáját őszintén szerette, törvényeit mindenben és mindenkor tisztelte, a király, a haza joga iránt pedig szeplőtelen szeretet és hűséggel viseltetett. Isten, haza és fejedelem volt jelszava, s e háromért áldozott fel mindent: vagyonát, boldogságát, szabadságát s életét.

* * *

Kebelén mindenkor a fölfeszített Üdvözítőt viselé: ebben lelt vígaszt szenvedései közepett, ennek nevében kelt csatára, erre lehelé ki végfohászát is. A római pápától teljes bűnbocsánati okirattal tiszteltetvén meg, azt mindenütt mint szent ereklyét hordozá magával; s midőn a halálra a legtisztább keresztényi szokással elkészüle, midőn a hit, és egyház őt minden védszereivel fölfegyverzé: egyik kezébe a feszület, másik kezébe pedig a szent atya iratát ragadván, példás megadással szenderült át a boldogultak üvdhonába.

(Forrás: Sárváry Béla — Történelmi viszhangok élet, jellem és korrajzokban. Pest. 1858)


Fülek vára


Bajza József:

KOHÁRY ISTVÁN
(részlet)

Leopold használni akarván az időt, Rákóczival alkuvásba bocsátkozék a béke iránt. Selmec volt az egybejövetel helye. A király Koháryt, Rákóczi pedig Bercsényit küldé békeszónokul. Koháry mindent elkövetett, hogy a polgári lángot elcsillapíthassa, s szívreható beszédeket tartott Bercsényi előtt e szent ügyben.

„Mi gyönyörűség lehet, úgymond egy alkudozás alkalmával, ha magát Rákóczi Magyarország fejedelmévé teendi, miután mindezen dicsőségeket csak hona ínségén s egy vele rokon nép vérével szerezheti meg? Nem borzad-e hazája romlásán emelkedni oly fénytetőre, hol nem lehet maradandó, mert királyi hatalomnak csak törvény adhat állandóságot, erőszakos bitorlás nem? Emlékezzék Rákóczi őseire, emlékezzék, mivé lőn Tököli egykori rémítő hatalma? Azon Isten, kinek őrszemei századok óta függnek csodatéve e harcok vészeitől szakadatlan hányatott hazán, nem fogja bosszúlatlan nézni az ártatlanul kiontott polgári vért, nem azt, mint pusztítattnak vétektől fertőzött kezek által még az oly tisztelendő helyek is, melyeket imádság s vallási szertartások szenteltek meg. Bizonyára egykor rettentő számvetésre fog vonatni az, ki mindeneknek oka volt. Hagyja magát Rákóczi a hazafiúság szent érzelmeitől ihletni, tegyen le fellengő képzelmeiről Magyarország koronája bírhatása iránt, álljon azokra, miket ész és polgári hűség tanácslanak; fogadja el a királytól ajánlott békepontokat, kivel most, midőn háromféle külháború által nyugtalaníttatik, nem leszen nehéz kedvező egyezésekre lépni. Itt az időpont, a legjobb alkalom, melyet ha használatlanul hagyand, félő, hogy egykor midőn késő leszen, meg ne bánjon.”

(Forrás: Bajza József munkái.
Remekírók képes könyvtára sorozat, Budapest, é. n.)


11 megjegyzés:

  1. Kedves Verena, a kép alatti születési évszám nem 1649?
    Más forrásokban így szerepel - többek közt a Az Ó szelence című, a 17.–18. századi magyar nyelvű költészetet bemutató szöveggyűjteményben.
    Innen tudtam meg, hogy ez a jeles ember költő is volt :)
    http://szelence.com/kohary/index.html

    VálaszTörlés
  2. Jól sikerült összefoglaló, szinte bánom, h nem nálunk hozta magácska. *-* Ez a Tököli egy briganti volt.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Leselkedő,

    köszönöm, valóban 1649 a születési éve.

    És ha már említi költészetét, meg nem tudom állni, hogy ne ajánljam egyik versét, a Mi édes hazánknak címűt. Nehézkes olvasni egy mai embernek, de tartalmát tekintve megéri, a tipikus "labanc" világszemlélet jelenik meg benne, amely borzad minden árulástól. De többi versét is érdemes olvasgatni.

    Pl.:

    "... Gazdag tárházakban, ezüstben s aranyban se vesd reménséged,
    Ne legyen ezekben, se pedig illyekben te gyönyörűséged,
    Ezekrül s illyekrül, jöhet effélékrül nagy keserűséged.

    Mert könnyen homályban, juthat változásban fénye méltóságnak,
    Csakhamar elkellhet, s praedára kerülhet kincse gazdagságnak,
    Zendülhet, rettenhet, s egy órában veszhet ereje tábornak.

    Azki az Istenben, ő szent fölségében csupán de csak bízik,
    Lézengve veszélyben, világon éltében hozzája tartozik,
    Annak jóvoltában s nagy bőv irgalmában meg nem csalatkozik.

    Tehát Istenemben s örök kegyelmében én csak éppen bízom,
    Ínségemnek súlyán, szerencsémnek alján hozzája tartozom,
    Kévánt kegyelmében s én reménységemben meg nem csalatkozom."
    (Valaki Istenben bízik, az soha meg nem csalatik)

    VálaszTörlés
  4. Kellene egy jó középiskolai történelemkönyv, ahol ezek a dolgok helyre vannak téve (Tököli, stb.)

    VálaszTörlés
  5. A vers jó, bár kissé rasszista ;)

    "Örülj, tapsolj, pogány, álnok, hamis cigány, az magyart megcsaltad"

    Ami azt illeti, Bercsényi se lehetett piskóta:
    "Csábrágot Bercsényi Miklós kapta meg, aki Kohárynak a vár kapuján olvasható jelmondatát:
    DAT DEUS CUI VOLT, COMES STEPHANUS KOHÁRY (AD AZ ISTEN KINEK AKAR, KOHÁRY ISTVÁN GRÓF)
    leverette és helyébe ezt vésette:
    ACCEPIT UBI VULT, COMES NICHOLAUS BERCSÉNYI (OTT FOGLAL AHOL AKAR, BERCSÉNYI MIKLÓS GRÓF)"

    http://hu.wikipedia.org/wiki/Koh%C3%A1ry_II._Istv%C3%A1n

    Kedves Verena, én meg Koháryt köszönöm :)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Leskelődő,

    elnézést, hogy sikerült elírnom a nevét :-)

    Bercsényi meglehetősen hiú és kevély egyéniség lehetett. :-)

    Sárváry Széchenyi Pál jellemrajzánál ezt a történetet hozta fel vele kapcsolatban:

    "Urunk föltámadása napján Rákóczy Gyöngyösön, hol Bercsényi is jelenvala, egy lakomát rendezett; Széchenyi e lakomán szinte meghivott, és igen tisztelt vendég vala, s mint ilyen, a számos vendégeknek daczára is első helylyel tisztelteték meg. Mindkét vezér különös tisztelettel látszott hozzá tapadni, s őt mindkettő atyjaul tisztelé. Az asztalnál különféle beszédek fordulván elő, Széchenyi megragadott egy kedvező alkalmat, s az öntudatról kezdett szólani. Az agg és tisztelet gerjesztő főpapot mindnyájan bámulattal hallgatták; csupán Bercsényi látszott gúnyérzettel kisérni a mindenki által feszült figyelemre méltatott komoly beszédet.

    Megészlelvén ezt Pál, hozzá fordul, és igy szól: Hogyhogy fiam Miklós, te ily komoly, s az emberi sziv nyugalmára annyira nélkülözhetlen dologban nevetségi tárgyat találsz ? Szólj kérlek, itt semmi kétely, semmi fönakadásnak nincs helye. Bercsényi igy válaszolt.

    Azt bámulom atyám, hogy te oly valami fölött, mi magában semmi, és sehol nem lelhető föl, oly hosszan és komolyan tudsz szónokolni! erre az érsek igy válaszolt :

    Ha az istenség nem palántált öntudatot az emberi kebelbe, akkor észszel megáldott lélek sem létezik, tehát nincs mi a jővő miatt reménynyel tapláljon, nincs mi rettentsen. — Futhatnál te, mint ohajtod, egy feddhetlen életpályát, ha te őrködő, vádló, és biráskodó öntudattal nem birnál ? Nem. Az öntudat a halhatatlan léleknek ölyvele született ereje, hogy ki azt tagadni meri, egyszersmind a lélek halhatlanságát is tagadja. — Ekkor Bercsényi hangos ka- czajra fakadt,s nem átalkodott nyiltan bevallani, miszerint ő mind az öntudatot, mind a lélek halhatlanságát koholmánynak tartja, s hogy őt kisem fogja meggyőzni arról,hogy ama véglehelet, melylyel az ember megszün élni, örök, s hogy annak azután változatlanul jó vagy rosz dolga legyen.

    Fájérzettel tölté el e könnyelmű nyilatkozat az érsek lelkét, még inkább ama vakmerőség, hogy az annyinak fülehallatára nyilvánittatott, Szigorral utasitotta rendre, mint azt hivatala szentiessége hozta magával, s megmutatta az örvényt, mely oly közel állt az istentagadáshoz. Komoly méltóság és magasztos hangon szóla; Rákóczy közbeszólása akasztotta meg a dolgok menetét, vagy, hogy Bercsényinek láthassék hizelegni, vagy hogy az agg férfiut a fölhevüléstől megóvja, vagy legalább hogy végre is a dolognak más irányt adjon:

    Nem lehet ugyan tagadni mond, hogy van az emberben öntudat, azonban annak eredete, miként az észé is, nem a lélek természetében, hanem a test sajátságában keresendő. Ó teljesen meg van győződve, hogy ha lehetséges volna egy baromi lelket emberi alakkal öltöztetni föl; szintugy birandna az ész és öntudattal, mint mi: valamint ha az emberi lélek állati testbe vándoroltatnék, szintugy észtehetség és öntudat nélkül lenne, mint az állat. Lehetlen leirni ama komoly és méltóságos szavakat, melylyekkel eme keresztény emberhez illetlen nyilatkozatot, bonczolta és megczáfolta Széchenyi. (...)"

    VálaszTörlés
  7. Egerben utat is neveztek el róla, ha jól tudom azért, mert ő vezette a várat visszavevő sereget 1687-ben.

    VálaszTörlés
  8. Bizony, Őrnagy úr :)
    Sőt, Koháry Buda visszafoglalásánál is jeleskedett.

    Kedves Verena, ez roppan érdekes volt:

    "Azt bámulom atyám, hogy te oly valami fölött, mi magában semmi, és sehol nem lelhető föl, oly hosszan és komolyan tudsz szónokolni!"
    :o)
    Nem gondoltam, hogy abban a korban valaki ennyire materialista lehetett. (Persze, dolgozószobájában azért ott volt a Biblia - http://epa.oszk.hu/00000/00021/00069/pdf/275-289.pdf)

    Erről az imponáló arisztokrata hölgyről pedig épp az imént olvastam :
    "A legnagyobb magyar dédunokája, Széchenyi Alexandra 1947-ben külföldre távozott, de nem szakadt el soha szülőföldjétől. 1956-ban egy bécsi menekülttáborban dolgozott, majd egy évvel később már magyar bányászoknak tanította Hollandiában az ország nyelvét. 1989-ben a a menedéket kért keletnémetek tolmácsa volt a zugligeti táborban, a kilencvenes években pedig segélykonvojokat vitt Ukrajnába. 2007-ben a Német Szövetségi Köztársaság érdemkeresztjével tüntették ki."
    http://index.hu/tudomany/2009/05/07/visszatert_magyarorszagra_szechenyi_serlege/

    Verena, a füleki vár képéről esetleg mesélne valamit? (Nem sikerült rájönnöm, honnan való.)

    Kicsit csapongtam. Elnézést :)

    VálaszTörlés
  9. Honnan való? Google ;-)

    Közelebbről innen. (A készítő neve szerepel is a kép fájlnevében.)

    VálaszTörlés
  10. Örülök, hogy egyre több helyen idézik, a wikipedia Koháry családról szóló részeit, amelyeket én írtam :) Remélem sok hasznos információval szolgál. :)

    VálaszTörlés
  11. Egyenesen Bajza József személyesen? Nagy-nagy üdvözlet szerény Körünkben!

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)