Hasonlat a dióról

Amikor Salamon király alászállt a dió-völgybe — erről azt mondja az Írás: „Lementem a diófás kertbe” (Én. én. 6,11)* —, akkor kezébe vett egy diót, s megszemlélte a héjait. S íme, megértette, hogy azok a gyönyörök, melyek rossz szellemektől származnak, a dió héjához hasonlatosak: e gyönyörök csak arra valók, hogy az emberhez tapadjanak, s tisztátalanná tegyék. Erről mondja az Írás: „Ami a férfiakat gyönyörködteti: a szép nőket” (Préd. 2,8).** S mégis: a Szentnek, áldott legyen, neki kell megteremtenie mindent a világban, és ezáltal a világot tökéletessé tenni. S minden dolognak van egy legbelső magja, melyet számos héj vesz körül. Így van az egész világ, fönt és alant, a fejtől, a fenti pont titkától minden lépcsőfokok végéig; mindre igaz, hogy az egyik a másikának ruhája, egyik a másikának magja, egyik a másikának héja.

(Részlet. Zóhár, a Ragyogás könyve. Holnap Kiadó, Bp., 1990. )

Markó Gábor: „Mágikus Zóhár-fej”

* Az én Bibliámban (Károli) Énekek éneke 6:8.
** vagy Prédiktátor 2:9

Tea és fokhagyma

Chai (Élő). A héber Cheth betű a Binah és a Geburah szefirákat összekötő
„ösvény” a Kabbalában (Kabbala jelentése: Hagyomány).

„A tea és a fokhagyma egyenlőképpen isteni, ám míg a tea Isten Binah (Értelem) szefirájából teremtetett, addig a fokhagyma a Din-Geburah szefirából (Igazságosság és Erő). A tea a jólelkűek, szelídek és látnokok itala kellene hogy legyen, de ugyanígy isszák a gonoszak, haragosak és őrültek is — Isten erkölcsi semlegességét tükrözve. A fokhagyma egyetemes gyógyír, de nem kevesen irtóznak orvosságától — ezek azok, akik visszautasítják a megváltást. A tea nem különböztet meg, a fokhagyma igen. Fokhagymával ízesített étel után jó kellemes teát inni; ám bort választani hozzá baljóslatú tévedés. A bor rossz társaság: gyilkossá teszi a fokhagymát, kocsmafüstté. Kerüljük el azt az embert, aki a bort és a fokhagymát együtt fogyasztja, mert rendbontást és korrupciót hoz.”

(Idézet Guido Cerunetti A test csendje c. írásából)