Megborzong apámfia, hogy ezek a komancsok már megint/még mindig lopnak. Azonban ha túl vagyon az erkölcsi felháborodáson, akkor be kell látnia, hogy egy régi gyakorlat folytatódik csak a mai poszt-szocialista politikai kapitalizmusban.
Trockij et., összeveszve Sztálinnal, fogalmazta meg, hogy a létező szocializmus a kapitalizmus és a proltárdiktatúra/kommunizmus mellett egy harmadik típusú állam a XX. században. A létező szocializmusban ugyanis van tulajdon, de a politikai-irányítási vezetők, az új osztály kollektíve birtokolják a tulajdont. Tulajdonképpen teljesen mindegy, ki a vezérigazgató, ki a miniszter, az új osztály hálózata együttesen dönt és élvezi a tulajdonlás előnyeit. Trockij elvtársat megtalálta a jégcsákány, de ez a gondolata elterjedt: keleten Gyilasz, nyugaton pedig a trockista eredű jobboldal és később a nyugati baloldal kapta fel e gondolatot. A nagyérdemű Orwelltől ismerheti a gondolatot leginkább, de a kollektív tulajdonlást Trockij maga is élvezte élete végéig.
Azonban a szocializmus, a nagyszerű kísérlet sajna bedőlt. A volt uralkodó osztály „már nem tudott a régi módon uralkodni”, a tulajdon és a politikai uralom terén is konkurenciával kellett szembenéznie. A cél az volt, hogy a nomenklatúra, esetleg kooptálva néhány új tagot,
megtartsa hegemóniáját. Ezt még liberális szinekben — nyöhehe — Bauer Tamás írta meg valamikor 1990-ben. És sikeres volt a projekt. Sikerült kialakítani az első 10 évben a politikai kapitalizmust, ami gondos kertészek esetén fenntartja magát, és az elmúlt 7 évben csak szüretelni kellett annak gyümölcseit.
Az ellenzék azon pampog, hogy Drasztikus vagy Baja urak és Lampert Mónika és a többiek mindenféle pozícióban feltűnhetnek a minisztertől az Elméleti Fizika Tanszék vezetőjéig, ha éppen annak lesz jelentősége. Az egyén — legyen világos — mindegy, a hálózat kollektívan birtokolja az országot, erőforrásait. Ezért is képes — szemben az ellenzékkel — folyamatosan „megújulni” a nomenklatúra: mindegy, melyik tagját állítja erre vagy arra a posztra, mindegy, ki az első ember. A hálózat/Mozgalom örök, de legalábbis annak hiszi magát.
A legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznie, a saját működéséből fakadó kontraszelekció, az aggkori elhülyülés mellett a nemzedéki is. Ezért is kellett pl. 1990-ben kiegyeznie a „nem-ellenséges ellenzékkel”. Természetesen idióták mindenhol akadnak, de az ellenzékben a szelekció hiányából fakad az idióták felbukkanása, a nomenklatúrában pedig a megbízhatóság-alapú (kontra)szelekcióból.
A politikus és a „szakértő” szétválasztása talán Weber idejében értelmes volt, ma nem az. Szakemberré a politika (megbízhatóság) tesz, és a gazdasági vezető (a „szakember”) és a politikai vezető manipulációs technikája semmiben sem különbözik. A nagyvállalat és a tömegmédia politikai hátszéllel jöhet létre és működhet nagy haszonnal, ugyanakkor a hálózat igényli a tömegmédia támogatását és nagytőkéjét. „A szocializmus a bürokrácia uralma.”
Azt látjuk Magyarországon vagy a testvéri Oroszországban, (videó) hogy a nomenklatúra elment fodrászhoz és szabóhoz Londonba, fogadott néhány marketingest
Amerikából — amint a gyermekei elvégzik a brit vagy amerikai egyetemeket, már ezekre sem lesz szüksége —, de a szofizmusok megtanulása nem takarja el, hogy egy dolog nem változott: az ország erőforrásainak közös birtoklása a hálózat tagjai által. Ebből a szempontból pedig teljesen érdektelen, melyik család kap egy-egy vagyont, amivel a család jóléte nemzedékekre megalapozható, vagy ki milyen címen (szakállamtitkár, tanácsadó, fb tag etc.) kerül fel a fizetési listára (civil list).
Trockij et., összeveszve Sztálinnal, fogalmazta meg, hogy a létező szocializmus a kapitalizmus és a proltárdiktatúra/kommunizmus mellett egy harmadik típusú állam a XX. században. A létező szocializmusban ugyanis van tulajdon, de a politikai-irányítási vezetők, az új osztály kollektíve birtokolják a tulajdont. Tulajdonképpen teljesen mindegy, ki a vezérigazgató, ki a miniszter, az új osztály hálózata együttesen dönt és élvezi a tulajdonlás előnyeit. Trockij elvtársat megtalálta a jégcsákány, de ez a gondolata elterjedt: keleten Gyilasz, nyugaton pedig a trockista eredű jobboldal és később a nyugati baloldal kapta fel e gondolatot. A nagyérdemű Orwelltől ismerheti a gondolatot leginkább, de a kollektív tulajdonlást Trockij maga is élvezte élete végéig.
Azonban a szocializmus, a nagyszerű kísérlet sajna bedőlt. A volt uralkodó osztály „már nem tudott a régi módon uralkodni”, a tulajdon és a politikai uralom terén is konkurenciával kellett szembenéznie. A cél az volt, hogy a nomenklatúra, esetleg kooptálva néhány új tagot,
megtartsa hegemóniáját. Ezt még liberális szinekben — nyöhehe — Bauer Tamás írta meg valamikor 1990-ben. És sikeres volt a projekt. Sikerült kialakítani az első 10 évben a politikai kapitalizmust, ami gondos kertészek esetén fenntartja magát, és az elmúlt 7 évben csak szüretelni kellett annak gyümölcseit.Az ellenzék azon pampog, hogy Drasztikus vagy Baja urak és Lampert Mónika és a többiek mindenféle pozícióban feltűnhetnek a minisztertől az Elméleti Fizika Tanszék vezetőjéig, ha éppen annak lesz jelentősége. Az egyén — legyen világos — mindegy, a hálózat kollektívan birtokolja az országot, erőforrásait. Ezért is képes — szemben az ellenzékkel — folyamatosan „megújulni” a nomenklatúra: mindegy, melyik tagját állítja erre vagy arra a posztra, mindegy, ki az első ember. A hálózat/Mozgalom örök, de legalábbis annak hiszi magát.
A legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznie, a saját működéséből fakadó kontraszelekció, az aggkori elhülyülés mellett a nemzedéki is. Ezért is kellett pl. 1990-ben kiegyeznie a „nem-ellenséges ellenzékkel”. Természetesen idióták mindenhol akadnak, de az ellenzékben a szelekció hiányából fakad az idióták felbukkanása, a nomenklatúrában pedig a megbízhatóság-alapú (kontra)szelekcióból.
A politikus és a „szakértő” szétválasztása talán Weber idejében értelmes volt, ma nem az. Szakemberré a politika (megbízhatóság) tesz, és a gazdasági vezető (a „szakember”) és a politikai vezető manipulációs technikája semmiben sem különbözik. A nagyvállalat és a tömegmédia politikai hátszéllel jöhet létre és működhet nagy haszonnal, ugyanakkor a hálózat igényli a tömegmédia támogatását és nagytőkéjét. „A szocializmus a bürokrácia uralma.”
Azt látjuk Magyarországon vagy a testvéri Oroszországban, (videó) hogy a nomenklatúra elment fodrászhoz és szabóhoz Londonba, fogadott néhány marketingest
Amerikából — amint a gyermekei elvégzik a brit vagy amerikai egyetemeket, már ezekre sem lesz szüksége —, de a szofizmusok megtanulása nem takarja el, hogy egy dolog nem változott: az ország erőforrásainak közös birtoklása a hálózat tagjai által. Ebből a szempontból pedig teljesen érdektelen, melyik család kap egy-egy vagyont, amivel a család jóléte nemzedékekre megalapozható, vagy ki milyen címen (szakállamtitkár, tanácsadó, fb tag etc.) kerül fel a fizetési listára (civil list).
Bejegyzések
