Megborzong apámfia, hogy ezek a komancsok már megint/még mindig lopnak. Azonban ha túl vagyon az erkölcsi felháborodáson, akkor be kell látnia, hogy egy régi gyakorlat folytatódik csak a mai poszt-szocialista politikai kapitalizmusban.
Trockij et., összeveszve Sztálinnal, fogalmazta meg, hogy a létező szocializmus a kapitalizmus és a proltárdiktatúra/kommunizmus mellett egy harmadik típusú állam a XX. században. A létező szocializmusban ugyanis van tulajdon, de a politikai-irányítási vezetők, az új osztály kollektíve birtokolják a tulajdont. Tulajdonképpen teljesen mindegy, ki a vezérigazgató, ki a miniszter, az új osztály hálózata együttesen dönt és élvezi a tulajdonlás előnyeit. Trockij elvtársat megtalálta a jégcsákány, de ez a gondolata elterjedt: keleten Gyilasz, nyugaton pedig a trockista eredű jobboldal és később a nyugati baloldal kapta fel e gondolatot. A nagyérdemű Orwelltől ismerheti a gondolatot leginkább, de a kollektív tulajdonlást Trockij maga is élvezte élete végéig.
Azonban a szocializmus, a nagyszerű kísérlet sajna bedőlt. A volt uralkodó osztály „már nem tudott a régi módon uralkodni”, a tulajdon és a politikai uralom terén is konkurenciával kellett szembenéznie. A cél az volt, hogy a nomenklatúra, esetleg kooptálva néhány új tagot,
megtartsa hegemóniáját. Ezt még liberális szinekben — nyöhehe — Bauer Tamás írta meg valamikor 1990-ben. És sikeres volt a projekt. Sikerült kialakítani az első 10 évben a politikai kapitalizmust, ami gondos kertészek esetén fenntartja magát, és az elmúlt 7 évben csak szüretelni kellett annak gyümölcseit.
Az ellenzék azon pampog, hogy Drasztikus vagy Baja urak és Lampert Mónika és a többiek mindenféle pozícióban feltűnhetnek a minisztertől az Elméleti Fizika Tanszék vezetőjéig, ha éppen annak lesz jelentősége. Az egyén — legyen világos — mindegy, a hálózat kollektívan birtokolja az országot, erőforrásait. Ezért is képes — szemben az ellenzékkel — folyamatosan „megújulni” a nomenklatúra: mindegy, melyik tagját állítja erre vagy arra a posztra, mindegy, ki az első ember. A hálózat/Mozgalom örök, de legalábbis annak hiszi magát.
A legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznie, a saját működéséből fakadó kontraszelekció, az aggkori elhülyülés mellett a nemzedéki is. Ezért is kellett pl. 1990-ben kiegyeznie a „nem-ellenséges ellenzékkel”. Természetesen idióták mindenhol akadnak, de az ellenzékben a szelekció hiányából fakad az idióták felbukkanása, a nomenklatúrában pedig a megbízhatóság-alapú (kontra)szelekcióból.
A politikus és a „szakértő” szétválasztása talán Weber idejében értelmes volt, ma nem az. Szakemberré a politika (megbízhatóság) tesz, és a gazdasági vezető (a „szakember”) és a politikai vezető manipulációs technikája semmiben sem különbözik. A nagyvállalat és a tömegmédia politikai hátszéllel jöhet létre és működhet nagy haszonnal, ugyanakkor a hálózat igényli a tömegmédia támogatását és nagytőkéjét. „A szocializmus a bürokrácia uralma.”
Azt látjuk Magyarországon vagy a testvéri Oroszországban, (videó) hogy a nomenklatúra elment fodrászhoz és szabóhoz Londonba, fogadott néhány marketingest
Amerikából — amint a gyermekei elvégzik a brit vagy amerikai egyetemeket, már ezekre sem lesz szüksége —, de a szofizmusok megtanulása nem takarja el, hogy egy dolog nem változott: az ország erőforrásainak közös birtoklása a hálózat tagjai által. Ebből a szempontból pedig teljesen érdektelen, melyik család kap egy-egy vagyont, amivel a család jóléte nemzedékekre megalapozható, vagy ki milyen címen (szakállamtitkár, tanácsadó, fb tag etc.) kerül fel a fizetési listára (civil list).
Trockij et., összeveszve Sztálinnal, fogalmazta meg, hogy a létező szocializmus a kapitalizmus és a proltárdiktatúra/kommunizmus mellett egy harmadik típusú állam a XX. században. A létező szocializmusban ugyanis van tulajdon, de a politikai-irányítási vezetők, az új osztály kollektíve birtokolják a tulajdont. Tulajdonképpen teljesen mindegy, ki a vezérigazgató, ki a miniszter, az új osztály hálózata együttesen dönt és élvezi a tulajdonlás előnyeit. Trockij elvtársat megtalálta a jégcsákány, de ez a gondolata elterjedt: keleten Gyilasz, nyugaton pedig a trockista eredű jobboldal és később a nyugati baloldal kapta fel e gondolatot. A nagyérdemű Orwelltől ismerheti a gondolatot leginkább, de a kollektív tulajdonlást Trockij maga is élvezte élete végéig.
Azonban a szocializmus, a nagyszerű kísérlet sajna bedőlt. A volt uralkodó osztály „már nem tudott a régi módon uralkodni”, a tulajdon és a politikai uralom terén is konkurenciával kellett szembenéznie. A cél az volt, hogy a nomenklatúra, esetleg kooptálva néhány új tagot,
megtartsa hegemóniáját. Ezt még liberális szinekben — nyöhehe — Bauer Tamás írta meg valamikor 1990-ben. És sikeres volt a projekt. Sikerült kialakítani az első 10 évben a politikai kapitalizmust, ami gondos kertészek esetén fenntartja magát, és az elmúlt 7 évben csak szüretelni kellett annak gyümölcseit.Az ellenzék azon pampog, hogy Drasztikus vagy Baja urak és Lampert Mónika és a többiek mindenféle pozícióban feltűnhetnek a minisztertől az Elméleti Fizika Tanszék vezetőjéig, ha éppen annak lesz jelentősége. Az egyén — legyen világos — mindegy, a hálózat kollektívan birtokolja az országot, erőforrásait. Ezért is képes — szemben az ellenzékkel — folyamatosan „megújulni” a nomenklatúra: mindegy, melyik tagját állítja erre vagy arra a posztra, mindegy, ki az első ember. A hálózat/Mozgalom örök, de legalábbis annak hiszi magát.
A legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznie, a saját működéséből fakadó kontraszelekció, az aggkori elhülyülés mellett a nemzedéki is. Ezért is kellett pl. 1990-ben kiegyeznie a „nem-ellenséges ellenzékkel”. Természetesen idióták mindenhol akadnak, de az ellenzékben a szelekció hiányából fakad az idióták felbukkanása, a nomenklatúrában pedig a megbízhatóság-alapú (kontra)szelekcióból.
A politikus és a „szakértő” szétválasztása talán Weber idejében értelmes volt, ma nem az. Szakemberré a politika (megbízhatóság) tesz, és a gazdasági vezető (a „szakember”) és a politikai vezető manipulációs technikája semmiben sem különbözik. A nagyvállalat és a tömegmédia politikai hátszéllel jöhet létre és működhet nagy haszonnal, ugyanakkor a hálózat igényli a tömegmédia támogatását és nagytőkéjét. „A szocializmus a bürokrácia uralma.”
Azt látjuk Magyarországon vagy a testvéri Oroszországban, (videó) hogy a nomenklatúra elment fodrászhoz és szabóhoz Londonba, fogadott néhány marketingest
Amerikából — amint a gyermekei elvégzik a brit vagy amerikai egyetemeket, már ezekre sem lesz szüksége —, de a szofizmusok megtanulása nem takarja el, hogy egy dolog nem változott: az ország erőforrásainak közös birtoklása a hálózat tagjai által. Ebből a szempontból pedig teljesen érdektelen, melyik család kap egy-egy vagyont, amivel a család jóléte nemzedékekre megalapozható, vagy ki milyen címen (szakállamtitkár, tanácsadó, fb tag etc.) kerül fel a fizetési listára (civil list).
Bejegyzések
UK: jöhetne egy új Maggie, de még nincs a horizonton.
VálaszTörlésMO: bárki jöhet, az országnak úgyis lőttek, a hálozat azaz a baller elit újratermelte magát az elmúlt 20 évben.
Az 'ellenzéknek' adatott 4 év mogyi meg egy örök TP mottó.
darkosky,
VálaszTörlésa hálózatot szét lehet verni, de legalább gyöngíteni lehet. A cseheknek sikerült. A többi poszt-szocialista államban sem tűnik feltétlenül ennyire erősnek.
A kérdés az, hogy a fidesz eléggé tökös gyerekek csapata-e, hogy megpróbálja megtörni? Vagy inkább 4 évnyi mogyi és a biztos ellenzéki javadalmazás - ami azért nem olyan rossz - elég nekik?
VAn-e a fideszesekben hivatástudat vagy csak rational choice van?
tölgy: csak remélni tudom, hogy a romeltakarítás mellett tényleg lesz majd idő, erő és 'balls' a hálózat gyengítésére. feltéve ha még nem túl késő.
VálaszTörlésegy biztos: a háttérből fog készülődni a Pojáca és Co. a big comebackre, ha mást szeretne vagy szeretett volna már rég lépett volna EU-ba vagy Gazpromékhoz.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés1998-2002-nek van sajnos egy egy eléggé negatív tapasztalata: nem mertek a Hálózat nagyágyúinak nekimenni, ugyanakkor a kispályás vonalon arra is rámozdultak, amit a Hálózat túl aprópénznek talált ahhoz, hogy rámozduljon és ezért adding viszonylag tisztességes alapon működött.
VálaszTörlés1999-ig a kb. 200M forint alatti építőipari önkormányzati beruházásokon nem volt rajta a Hálózat, mert hát most ha lehet keresni rajta 15 millát, ez nekik aprópénz, nem érdekelte őket.
Ezért ezek a kis ügyek viszonylag tisztességes alapon működtek: független kisvállalkozók versenyeztek, értékalapon nyertek, aztán némi jattot kizsaroltak persze belőlük, de ettől még egészen korrekt volt a dolog.
A Hálózat a kicsiket élni hagyta, nem szívjóságból, hanem mert alapvetően a nagy pénzekre fókuszáltak.
A Fidesz a legtöbbször nem mert belekötni a Hálózat nagyágyúiba, de ugyanakkor szépen rámozdult ezekre a kis ügyekre, betolta a saját embereit a legkisebb munkákba is, a független kisvállalkozók meg megszívták.
Úgy jön le az általános benyomás, hogy megkerülték a Hálózatot, nem verték szét, és inkább rámentek arra is, amire a Hálózat nem, mert túl kicsi volt nekik.
Ez így nem lesz jó. Ettől a független kisvállalkozónak csak rosszabb, mert még kevesebbek az esélyei. És másnak se jó, kivéve az Ellen-Hálózatot.
Ez így csak rosszabb, nem jobb.
Nem ellen-maffia kell, ami azt is felhabzsolja, amit a másik nem, hanem maffiallenes hadviselés.
Más egyéb - ezer okból - még mindig úgy vélem, hogy nincs igazán más választás, mint a Fideszre szavazni, de nem bízom benne, hogy a hálózati helyzetet javítani tudják, rontani inkább, a fentiek szerint.
shenpen,
VálaszTörlésegyetértünk :(
Shenpen, ahhoz valamiféle import morál-antikorrupciós-antimaffia alakulat kéne.
VálaszTörlés