Tizenöt éve volt, hogy egy iráni származású barátom jóvoltából először hallgathattam a Tűz a nádföldön-t Sahram Nazeri és társai előadásában, és most, hogy újra hallgatom, úgy érzem, semmit sem vesztett erejéből. Şehram Nazirî (شهرام ناظرى) kurd születésű iráni énekes és setâr-játékos (a szetar jelentése három húr, a târ utótag jelenti a húrt a keleti hangszerekben, de önmagában is egy hangszer), a tradicionális perzsa zene világszerte elismert előadója és innovátora (akit az Élő Legenda díjjal is megajándékoztak Kalifornia államban), főként Jalāl ad-Dīn Rūmī, valamint ‘Attār (jelentése A Gyógyszerész), Hāfiz-i Šīrāzī és más szúfi költők, illetve „modern” iráni szerzők, mint például Jalāl Zolfonoun (az Âtash dar Nêstan szerzőjének) interpretátora — a Nyugat, de a Kelet felé is.
A YouTube-on megtaláltam ugyan a kompozíció részletét, ám olyan ügyetlen kísérő képekkel, hogy inkább megkerestem hangfájl formában. Itt található (az utolsó énekhang kicsengését érthetetlen módon levágták, de ettől még jó a felvétel):
(Perzsa költészet, nyelv, zene és kultúra magyar blogforrásaként ajánlom még a Wang folyó versei blog perzsa címkével ellátott bejegyzéseit is.)
Bejegyzések
